A monoki "segélyt csak közmunkáért" program törvényellenesnek bizonyult, de úgy tűnik, van olyan hasonló modell, amely nem ellentétes a szociális törvénnyel. Ezt Mosonmagyaróváron alkalmazzák. A Fidesz-MDF többségű önkormányzat meg is előzte a politikai-közéleti felzúdulást kiváltó monoki döntést: tavasszal alkották meg ugyanis azt a rendeletet (egyhangúlag), mely a szociális segélyek kifizetését évente legalább 30 napnyi közmunka teljesítéséhez kötötte.

Szabó Miklós, Mosonmagyaróvár MDF-es polgármestere munkatársunknak megerősítette: náluk működik a "közmunkáért segélyt" modell. A segély itt azonban nem a közhasznú munka ellentételezése, hanem fordítva: az ilyen munkavégzés a juttatás kifizetésének a feltétele.

A különbség látszólag nem nagy, de jogilag fontos.

A monoki képviselő-testület döntése szerint 2008 júniusától megvonták a rendszeres szociális segélyt azoktól, akik a juttatás mértékében nem végeztek közhasznú munkát. A minimálbér figyelembevételével megállapított segély 23 ezer, illetve 55 ezer forint, ennek kilencven százalékát az állam, tíz százalékát az adott önkormányzat biztosítja. A monoki döntés jogilag azért bizonyult támadhatónak, mert az állami szociális juttatások folyósítását az önkormányzat nem korlátozhatja. Továbbá: munkáért munkabért kell adni, segélyt nem lehet.

Mosonmagyaróváron viszont, akik segélyre jogosultak, és évi 30 napos közmunkát végeznek, munkabért kapnak a minimálbér összegének megfelelően. Az erről szóló igazolás szükséges ahhoz, hogy a segélyt folyósítsák számukra. Szabó Miklós szükségesnek tartotta megjegyezni: a regionális közigazgatási hivatal törvényesnek tartotta az erről szóló önkormányzati rendeletet. "Sőt: a monoki ügy kirobbanása után a közigazgatási hivatal ismételten megerősítette a rendeletünk törvényes voltát" - tette hozzá a polgármester.

Vélhetőleg azért, mert a mosonmagyaróvári rendelet az "együttműködésről" szól, vagyis: nem direkten munkához köti a segélyt. Ehelyett komplex, a munkavégzést előkészítő programot, tréninget kínál azért, hogy a rászorulók visszataláljanak a munka világába. Aki ez alól kivonja magát, védhető ok nélkül nem működik együtt az önkormányzattal saját sorsa rendezése érdekében, az - a rendelet logikája szerint - saját magát zárja ki a szociális rendszerből.

A 23 fős mosonmagyaróvári képviselő-testület februárban azért látta szükségét a segélyezés szabályozásának, mert "lehetett sejteni, hogy a segélyben részesülők közül többen a közeli Ausztriában feketén dolgoznak". Mosonmagyaróváron mintegy 240-en jogosultak segélyre, közmunkát pedig "négy turnusra osztva" végeznek. Eddig turnusonként 12-14 fő esett ki a segélyezési rendszerből, vagyis 20 százalék.

Munkatársunk felvetésére Szabó Miklós közölte: a segélyezettek között van roma is, de "nem az volt a vezérelv, hogy a romákat munkára kényszerítsék", hanem az, hogy senki se űzzön sportot a segélyezésből. A polgármester elmondása szerint a munkanélküliség nem jellemző a térségben, hiszen fele az országos átlagnak, 3-3,5 százalékosra tehető.

Szabó Miklós, aki a Magyar Demokrata Fórum választmányának a tagja, a mosonmagyaróvári modellről beszámolt a pártvezetésnek is. Dávid Ibolya pártelnök a parlamenti ülésszak lezárulta után többször is szorgalmazta, hogy az Országgyűlés rendkívüli ülésen alkosson törvényt a segélyezés átalakításáról, "s nem a szélsőjobboldali erőket vagy a Magyar Gárdát kell ráengedni az ügyre".

Kállai Ernő kisebbségi ombudsman "nagyon egyéni" megoldásnak nevezte a mosonmagyaróvári modellt, de a részletek ismerete nélkül nem kívánt arról nyilatkozni, hogy az minden szempontból törvényes-e.

- Nem elképzelhetetlen, hogy törvényesen is feltételekhez lehet kötni a segélyek kifizetését - tette hozzá. Egyúttal emlékeztetett: a szociális tárca "Út a munkához" programja is arról szól, hogy háromhavonta tizenöt nap közmunkát kell végezni - melyért az érintettek munkabért kapnak -, hogy jogosultak legyenek a segélyekre. Viszont a parlamenti bizottsági meghallgatása során, amikor véleményezte a kormányzati elképzelést, Kállai Ernő úgy vélte: nem feltétlenül éri el a célját ez az elképzelés sem.