A legtöbb szakrendelésen ma már betegelőjegyzés alapján fogadják a pácienseket. Megpróbáltunk utánajárni, mi az oka annak, hogy míg az egyik helyen percre pontosan hívják be a beteget a rendelőbe, addig máshol órákig kell várakozni a hónapokkal korábban előzetes időpontra bejegyzett vizsgálatra.
Mitől nyílik pontosan a rendelőajtó?
- Legutóbb három órát kellett várakoznom a hétéves kisfiammal az előzetesen megadott időponthoz képest, hogy bejuthassak a gyermekneurológiai szakrendelésre - mondja egy háromgyermekes édesanya a veszprémi kórház folyosóján. - Mint kiderült, egyszerre négy beteget is ugyanarra az időpontra hívtak be. Korábban nem volt ilyen probléma, de amióta a három szakorvos közül az egyik elhagyta a kórházat, kiesett egy egész rendelési nap, az ott maradó két orvos pedig nem tud zökkenőmentesen ellátni ugyanannyi pácienst.
- Az kétségtelen, hogy a beteg-előjegyzési rendszer felborulásának okai között az orvoshiány is szerepel - mondja Tóth Árpád, a Veszprém megyei kórház orvos igazgatója. - Számos területen előfordul, hogy az orvosnak egyszerre kell helytállnia a kórházi osztályon és a szakrendelésen. Ha a rendelésről egy sürgős eset miatt áthívják a kórházi osztályra, máris borul az előjegyzés. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy a betegelőjegyzés pontos működtetése inkább szervezési kérdés.
A veszprémi kórházban az egyes osztályok saját maguk állítják össze az előjegyzési listákat. Tóth szerint ennek az a sajnálatos következménye, hogy eltérő színvonalon működtetik a rendszert.
- Mindez hozzáállás kérdése, a munkahelyi kultúra része - állítja Tóth. - A beteg-előjegyzési rendszer minősége elsősorban az adott osztály vezetőjén múlik. Van olyan szakrendelés, ahol mindenkit behívnak délután kettőre, aztán tetszés szerint szólítják be a betegeket. A másik helyen pontosan tartják a beosztást, és már pár perces csúszás esetén is jelzik a betegnek, hogy a megadott időponthoz képest feltehetőleg várakoznia kell.
Mint megtudtuk, a veszprémi kórházban azt tervezik, hogy egy éven belül bevezetik a központi beteg-előjegyzési rendszert. Ennek az a lényege, hogy kiveszik az egyes osztályok kezéből a beosztás lehetőségét, és a szakrendelésekre szóló előjegyzéseket az újonnan felállítandó központi ügyfélszolgálatra bízzák. Tóth reményei szerint ez a váltás javítani fogja a betegelőjegyzés pontosságát.
- Valóban a szervezés és az odafigyelés a kulcsa a dolognak - erősíti meg az orvos igazgató szavait Antal Géza, Veszprém megye egyik betegjogi képviselője. - Az érdemi kommunikációval nagyon sok konfliktus megelőzhető. Tapolcán, a kardiológiai szakrendelésen már az előjegyzéskor, az időpont megadásakor minden beteg figyelmét felhívják arra, hogy a vizsgálatok eltérő ideig tartanak, így előfordulhatnak kisebb-nagyobb csúszások. Ha ezzel a ténnyel tisztában van a páciens, könnyebben elfogadja, ha várnia kell.
A tapasztalatok szerint a kisebb intézmények könnyebben képesek tartani az előjegyzési időpontokat, mint a nagyobbak. Veszprémben például 119 szakrendelés működik, míg például a várpalotai kórházban csak 14, és a napi orvos-beteg találkozások száma is jóval kevesebb. Ez az egyik oka annak, hogy Várpalotán szinte percre pontosan képesek tartani az előjegyzéseket, másrészt pedig ezt az intézményt egy magáncég működteti, amely jórészt éppen a munkaszervezés hatékonnyá tételével tudta kivezetni a kórházat az anyagi csődből.
Számos állami és önkormányzati fenntartású intézményben is sikerült jól megszervezni a beteg-előjegyzési rendszert, ezeken a helyeken kevés panasz érkezik ilyen ügyben a betegjogi képviselőkhöz. A Debreceni Egyetem klinikai szakrendelésein például nem jellemző a betegek várakoztatása, szinte mindenkit abban az időpontban hívnak be vizsgálatra, amikorra előjegyezték - tudtuk meg Kristóf Pétertől, a debreceni betegjogi képviselőtől, aki elmondta: negyedévente mintegy száznegyvenen keresik föl különböző panaszokkal, de a betegek között elenyésző azoknak a száma, akik a hosszadalmas várakozás miatt fordulnak hozzá.
Hasonló a helyzet a győri kórházban is. Nagy Sándor osztályvezető főorvos, a főigazgató minőségbiztosítási helyettese szerint jelentősebb várakozás csak akkor fordulhat elő - esetenként a radiológián -, ha nem tervezhető, akut esetekben szükség van az azonnali diagnózisra. Ilyenkor - ha például többen közúti balesetet szenvednek, vagy a kórházban fekvő beteg állapota váratlanul súlyosabbá válik - az azonnali rászorulók vizsgálata megelőzi a többiekét.
Egy adott intézményen belül is jelentős eltérések lehetnek a különböző szakrendelések között aszerint, hogy mennyire pontosan tartják az előjegyzéseket. A Zala Megyei Kórházban például - mint azt Kecskés Gábortól, az intézmény orvos igazgatójától megtudtuk - a reumatológián, az ortopédián vagy a pacemaker-ellenőrzésen pontos időbeosztást készíthetnek, s ritkán fordul elő csúszás. A sebészeten viszont - mivel a szakorvosoknak egyszerre kell felelniük a sürgősségi ellátásért és az előjegyzett páciensekért - az ambuláns esetek felülírhatják az időrendet.
Gyakran borulhat az előjegyzési rend valamilyen technikai probléma miatt, különösen azokban a rendelőkben, ahol régi, elavult, szinte naponta elromló gépekkel dolgoznak.
Kecskés Gábortól megtudtuk: a zalaegerszegi kórházban csupán egy CT-berendezés van, amit reggeltől késő estig folyamatosan használnak. Ha a készülék kifogástalanul működik, tartani tudják a beosztást, meghibásodás esetén viszont - ami azért nem túl gyakran fordul elő - akár napokkal is megnőhet a várakozási idő.
Az általunk megkérdezett intézményekben az ilyen esetekben igyekeznek telefonon értesíteni az előjegyzetteket, új időpontot adnak nekik, míg sürgős esetekben más kórházakba irányítják őket.
Kecskés Gábor szerint arra is van példa, hogy az előjegyzési lista nem az egészségügyi intézmény hibájából borul fel. Előfordul, hogy maguk a páciensek nem tartják be a beosztást, mert elkésnek, vagy tévedésből más időpontban jelennek meg, esetleg önhibájukon kívül nem érnek időben a kórházba. Az aprófalvas Zalában például visszatérő gond, hogy a kisebb településekről olyan ritkán indulnak buszok a megyeszékhelyre, annyira nehézkes a tömegközlekedés, hogy a betegek a legjobb szándékuk ellenére sem tudnak pontosak lenni.
Míg az egészségügyi intézményekben általános gyakorlat a betegelőjegyzés, addig a háziorvosok többsége nem alkalmazza ezt a rendszert. Antal Géza szerint ez érthető, miután egy faluban kiszámíthatatlan, hogy egy-egy páciens vizsgálata mennyi ideig fog tartani, hiszen az emberek más-más panasszal érkeznek a háziorvoshoz. Szilárd András háziorvos, a Háziorvosok Csongrád Megyei Egyesületének elnöke azt mondja: a háziorvos számára ugyan nincs előírva, mennyi időt kell töltenie egy beteggel, de ha véletlenül házhoz kell mennie, akkor gyakorlatilag képtelenség bármiféle menetrendhez tartania magát.
AZ ÁSZ elégedetlen az ápolás-gondozással
Milliárdos források igénybevételével jelentős átalakítás történt, mégsem javult kellően az ápolás-gondozás helyzete az országban - így foglalható össze az Állami Számvevőszék (ÁSZ) legfrissebb jelentése, amely az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozására fordított pénzeszközeinek felhasználásáról szól. Az ÁSZ azonnali intézkedéseket vár. Az egészségügyi és szociális ellátás között továbbra sincs átjárás. A fejlesztések és átalakulások után is megmaradtak az országos egyenlőtlenségek. A változtatások szakmai kontroll nélkül történtek, s tovább nőtt a várakozási idő a szociális otthonokba való bekerülés előtt. A tanulmány szerint kedvező, hogy csökkent a kórházakban az aktív és a krónikus ellátásban is az ápolási idő, ezt azonban a nehezebb gazdálkodási körülmények is okozták.
A szociális és egészségügyi rendszer nem összehangolt, a térségi igényeket, jellemzőket nem veszi figyelembe, s hiányzik egy olyan felmérés, amely az ápolási-gondozási igényeket komplexen tekinti. A többmilliárdos fejlesztések eredményességének ellenőrzése legtöbb esetben nem történt meg, a fejlesztések során a párhuzamosságok nem szűntek meg. Az önkormányzatok számára a szociális ellátás megoldására az ÁSZ szerint túl tág kereteket ad a törvény, a szolgálattervezési koncepciókhoz kiírt pályázatoknak is csupán harmadát valósították meg a települések. Az ápolási, gondozási szükségletek kielégítésére tett intézkedések a jelentés szerint eredménytelenek voltak a kapacitások öszszehangolása, illetve a magas ápolási igényű betegek ellátása területén. (Munkatársunktól)
