Mint arról már beszámoltunk, a városképvédelmi bizottság a közelmúltban tendert írt ki az önkormányzatoknak, hogy terveztessenek meg, gyártassanak le és bocsássanak közszemlére egy olyan pavilont, amely szerintük esztétikus, illik Belső-Budapest épített környezetébe, funkcionális, és olcsóbb, mint egy Airbus. A legjobb három pályamunkát keresik, egyet Bel-Budára, a másikat a Nagykörúton belülre, a harmadikat pedig a pufferzónába. Az elképzelés az, hogy a városháza rendeletbe foglalja: a város említett részein csak a zsűri által kiválasztott bódékat lehet felállítani.

Nos, az itt bemutatott építmény némileg kakukktojás, egyrészt mert se nem Pesten, se nem Budán áll, hanem pont a kettő között, tehát a Margitszigeten, közelebbről a Nagyszálló melletti parkoló bejáratánál. Másrészt nem önkormányzati kezdeményezés, de annál jobb, jöjjön csak bátran a civil szféra is, szépítsük a várost együtt, egymásért.

Új trend van kibontakozóban. A pályamunkákat nézve kiderül, hogy egyre többen fordulnak vissza a természethez, konkrétabban a fához, ehhez a kedves, kellemes tapintású, emberközeli anyaghoz, nem véletlen, hogy a BKV lendületes arculattervezői, valamint a II. és a XII. kerületi főépítészi iroda invenciózus munkatársai is a pannon lankák legtörzsökösebb alakját, vagyis a fenyőlécet választották a nagy sikerű Moszkva téri jegybizományosi pavilon megalkotásához, amint arról szintén beszámoltunk.

Itt is a fenyőléc volt a kiindulópont. Ügyes megoldás, nem is választhattak volna jobbat, az építmény szinte tökéletesen belesimul Budapest legnagyobb és legelegánsabb parkjába, amely, ugye mondanunk sem kell, hogy jórészt fákból áll. Dicséret jár a födémért is. Úgynevezett kanadai zsindellyel (l. még: tegola) van dolgunk, ami egy kicsit ugyan tájidegennek hat, de tudnivaló, hogy a Szigeten és a Nagyszállóban rengeteg a kanadai, akik ezt a zsindelyt nagyon értékelik, és valahányszor ránéznek, az jut az észükbe, hogy ez a Welcome to Budapest mégsem csak puszta szlogen, emiatt jó érzésük támad, többet fogyasztanak, többet költenek, vagyis mindenki jól jár.

Kiemelnénk az alkotók környezet iránti elkötelezettségét is. A kiotói egyezmény szellemétől áthatva direkt olyan kicsi, már-már lőrésnyi nyílászárókat terveztek, hogy a bódé télen is minimális energiát fogyasszon, károsanyag-kibocsátása elhanyagolható legyen. Ugyancsak a szép környezet és a természet iránti elkötelezettséget jelzi, hogy az installációba még ezt a pompás virágtartót is beemelték, méghozzá ugyancsak környezetkímélő módon: csak a virágokat cserélték ki, a virágtartót nem, ezzel, ki tudja, hány fát mentettek meg.

A városarculati tanácsnok érdeklődésünkre közölte: miután meglátta a dolgozatot, javasolta, hogy a Margitsziget külön zónaként szerepeljen a pályázatban. Bojár Iván András szerint jók az esélyek, hogy a jövőben a Sziget összes pavilonja az itt látható építmény mintájára készüljön - bár ismét hangsúlyozta: nem ő dönt.

A fenti írásból természetesen egyetlen árva szó sem igaz. Csak a kép valódi.