Rosszul fog esni a hagyományos tévét használóknak, de készülékük napjai meg vannak számlálva. Alig lehet kapni katódsugárcsöves (CRT) tévét, azok is egyre rosszabbak, és lassan tényleg nincs már senki, aki meg tudná javítani, bármi bajuk is esik - nem életszerű a használatuk. LCD-tévével meg tele van minden bolt, se szeri, se száma a méreteknek, minőségeknek, márkáknak. Márpedig alapvető különbség van a CRT és az LCD színvisszaadása között, bár az emberek túlnyomó többsége nem különösebben érzékeny az eltérésekre. Egy szituációban "életfontosságú" a színvisszaadás: a vásárláskor. A magas digitalizáltságú országokban az online vásárlás utolsó komoly akadálya jelenleg, hogy az árut, főleg a ruhákat, bútorokat, szőnyegeket stb. nem tudják elég valósághűen megjeleníteni sem a weboldalak, sem a képernyők.

A képernyők egyik legfontosabb minőségi jellemzője a láthatósági szög. Vízszintesen és függőlegesen - mert nem egyforma. Értéke 160-175 fok között szokott lenni, és nagyon fontos, hogy messze nem a tökéletes, vagy akár csak elviselhetően jó láthatóságot jelenti, hanem azt a szöget, amelyből nézve a kép fényessége eléri a szemből mért érték 50 százalékát.

Hosszú és fáradságos fejlesztés eredményei a jelenlegi szokásos értékek, és rendkívül sok kreativitást igényelt az elérésük, még sincs köze a láthatósági szögnek a színhelyességhez. Az LCD színei a technológia kikerülhetetlen sajátosságai miatt már sokkal kisebb szögeknél is erősen eltérnek a merőlegesen láthatóktól. Egyszerűen: ha többen ülnek a tévé előtt egymás mellett, nem ugyanazokat a színeket látják. A nem TN (lásd a keretet) paneleknél, azaz a drágább, 10 000 fölötti kontrasztarányú típusoknál a különbség kisebb, de fennáll.

Ráadásul az LCD tévék szemből sem egyformán színhelyesek. Rendkívül tanulságos, amikor 20 LCD tévé ugyanazt a képet mutatja egy kirakatban - húszféle színben. Nemcsak fényesebb az egyik, mint a másik, hanem egy rózsaszín blúz esetleg narancssárgának látszik a másik készüléken. Még sokkal kényelmetlenebb a gyártók számára, ha több azonos márkájú és típusú tévé mutatja ugyanazt a műsort egymás mellett - más-más színekben.

Miután a "monoszkóp" (beállítóábra) fogalom elavult, mert a tévécsatornák inkább fizetős vagy saját reklámokat nyomnak a holt időkben, beállító DVD-ket lehet beszerezni, ha valaki maga akarja elvégezni a kalibrálást a tévén elérhető lehetőségekkel. A lemezen a "műsor" itt egy multimédiás alkalmazás, amely végigvezeti a használót a műveletsoron.

Léteznek színmérő műszerek is, és a tévék általában lehetővé teszik a színegyensúly állítását, ha nem is - mindegyik - könnyen. A teljes körű kalibráláshoz a szakértő iparosnak be kell nyúlnia a készülék belsejébe - ami természetesen a garancia megszűnésével jár (hacsak nem a márkaszervizt bírjuk rá a művelet elvégzésére...) Egy kis csapda itt is leselkedik: a gyári állapotban a kék színt kicsit kiemelik, hogy a benyomás élénkebb legyen. Ha a vörös és zöld komponenst a kékhez emelik, akkor a színegyensúly helyes lesz - de a készülék esetleg többet fogyaszt a kelleténél.

Itt jegyezzük meg, hogy az LCD valóban sokkal kevesebbet fogyaszt, mint az azonos méretű CRT - csakhogy 82 cm-es CRT-t (ez a ma legkedveltebb méret) már alig gyártottak! Márpedig a 82 cm-es és pláne a nagyobb LCD tévék már ugyanannyit vagy akár jóval többet fogyasztanak, mint a kihalt 55 és 70 cm-es, hagyományos tévék. Vagyis az LCD elterjedése, a közhiedelemmel ellentétben, nem csökkenti a villanyszámlát és a vele arányos CO2-kibocsátást.

Tehát a színkalibrálást (mint minden mást) alaposan és körültekintően kell elvégezni. Figyelembe kell venni a környezet fény- és színviszonyait - amit valószínűleg már minden, a kalibrálást egyáltalán igénylő készüléktulajdonos megtett. Nem fogja például, nagy, nyugati fekvésű ablakkal szemben elhelyezni a tévéjét, és a házimozi helyiségét sem fogja élénk színű festéssel, reflektorokkal, drapériákkal feldobni.