Alighanem azért nem, mert a zalaegerszegi pályán látott játék színvonala rádöbbentette őket arra: mégiscsak van olyan mélység, ami elrettentő.

A ZTE-Kecskemét futballmérkőzés ugyanis lényegében a kezdő sípszó elhangzását követő ötödik percben véget ért. A Zalaegerszeg addig két gyors, hazai viszonyokhoz képest látványos, gólveszélyes támadást vezetett a második első osztályú mérkőzését játszó alföldi csapat ellen - aztán onnantól kezdve lőttek a valódi futballnak. Mondhatnának ugyan, hogy ezután a két csapat kiegyenlített küzdelmet vívott, de az igazsághoz jobban közelít az: egy-két jó megmozdulástól eltekintve a tizenhatosok között ingázva csetlettek-botlottak a pályán lévő fiatalemberek. A ZTE-stadion közönsége már a 20. percben ébresztőt kiáltott, de hiába. Majd negyven percig kellett várni az első említésre méltó eseményre. A kecskeméti Koszó Balázs, ha már lábbal nem érte el a labdát, annak röppályáján kezével igazított. Ezt még ezen a szinten sem nézik el, így - mivel a játékos egy sárga lapot már korábban begyűjtött - indulhatott is az öltözőbe. S mintha az emberhátrány nem lett volna elég csapás a Kecskemétnek: a kezezés miatt ítélt szabadrúgást Sluka végezte el, a kapu elé küldött labdát pedig Meye öt méterről befejelte (1-0).

Aztán következett a második félidő, ami - ha ez egyáltalán lehetséges volt - még tovább rombolta a labdarúgásra vágyó drukkerek lelkiállapotát. Pedig a fordulást követően bizakodhatott a majd ötezres hazai publikum, hogy ZTE-gólokat láthat. A játékvezető legalábbis minden tőle telhetőt megtett ennek érdekében. Előbb a kecskeméti trénert küldte le mind gyakoribb, s egyre hevesebb reklamálásai nyomán a pályáról, majd buktatás miatt egy újabb alföldi játékos kapott piros lapot. Mindezek után az 55. percben joggal jelentette ki egy Zete-szurkoló: "Na most akkor berámolnak legalább egy hatost a fiúk." Persze nem így történt.

A kettős emberelőnyben játszó "fiúk" beszorították ugyan kapujuk elé a vendégeket, de semmire sem mentek: ügyetlen, fantáziátlan, olykor pedig egyenesen tragikomikus próbálkozásaik még csak igazán gólveszélyes szituációt sem hoztak. Az egerszegiek gyatra támadásaihoz méltóak voltak a kecskemétiek "kontrái": arra rúgták a védők a labdát, amerre álltak. Aztán kezdődött minden előröl: jött a ZTE, majd a kétségbeesett - de legalább betyárosan küzdő - kecskemétiek kivágták jó messzire a labdát... Lassan, nagyon lassan múltak a percek. A zalaegerszegi közönség futballmeccs híján füttykoncerttel, olykor pedig "Hajrá, hírös város!" bekiabálással múlatta az időt. Lent a pályán eközben csak annyi változott, hogy a hazaiak létszámát is csökkentette eggyel a bíró, minek következtében ők sem próbálkoztak a továbbiakban gólszerzéssel, inkább a középpályán passzolgattak a megváltó sípszóra várva. Aztán végre fellélegezhetett mindenki: a nézők hazaindultak, a kecskemétiek a fűbe rogytak, a zalaegerszegi játékosok pedig - a közönség legnagyobb döbbenetére - ünnepelni kezdték a három pontot...

Bár második NB I-es mérkőzését is elveszítette a rémült Kecskemét, cseppet sem kell aggódnia. Ebből a mezőnyből nem lehet kiríni.

ZTE-KECSKEMÉT

1-0 (1-0)

Zalaegerszeg, 4500 néző. Jv.: Király.

ZTE: Vlaszák - Tóth, Miljatovic, Botis, Szamosi - Zsömlye (Pekic, 64.), Máté, Alomerovics (Sluka, 32.), Hajdú - Waltner (Balázs 71.), Meye.

Kecskemét: Mitrovic - Koszó, Lovric, Grkinics, Farkas - Csordás, Csukics, Szavics, Némedi (Alempiljevic, 46.), Yannick (Kormos, 64.) - Montvai (Koncz 58.).

Gól: Meye (39.).