A Védegylet körülbelül százötven résztvevővel nyári tábort szervezett Horányban. Előadások, gyakorlatok mindennap, este bulik. Az egyik előadó például arról tartott előadást, hogy az olaj egy idő után már nem lesz olcsóbb többé. Lehet, hogy elértük ezt az időszakot, de lehet, hogy öt év múlva jön el. Ezt bizonyította közgazdasági és olajipari logikával. És aztán rátért arra, hogy ez milyen mélyreható változásokat fog elindítani. Egyre több olyan probléma lesz az életünkben, amit olaj nélkül kell majd megoldani. Ami ma még elképzelhetetlen mélységű változásokat hozhat akár néhány év alatt. Ennek illusztrálására azt kérte a hallgatóságától, hogy gondolják végig: van-e a lakásukban olyan tárgy, aminek az elkészültében vagy az odaszállításában az olaj nem játszott szerepet.

Elég tanulságos feladat, érdemes végiggondolni. Segíthet ebben a New York Times friss elemzése, amely ugyanerre a jelenségre hívja fel a figyelmet.

Ebben a táborban néhány ember színházi gyakorlaton vett részt. Mindennap próbáltak és az utolsó este előadták. A gyakorlatot egy kunszentmiklósi irodalomtanár vezette, Salga Imre. Aki a bemutatón kiállt a közönség elé, és elmondta, hogy ez egy olyan előadás lesz, amit bármikor meg lehet állítani. Úgy hívják ezt, hogy "fórum színház". A közönségből bárki jelentkezhet, és beállhat valamelyik szereplő helyére, ha úgy érzi, hogy valamit másként csinálna, mint az adott szereplő.

Török Róbert ennek a produkciónak a főszereplője volt, beengedő embert alakított, aki a diszkó bejáratánál áll, és minden vendéggel barom módjára viselkedik. A szép csajt csak akkor hajlandó beengedni, ha előtte végigtaperolhatja, aztán a meleg párt, a hippiket meg a cigányokat elhajtja, a külföldit meg jól levágja. És közben ő is, meg a társa is rendületlenül cigányozik, zsidózik.

Az este arról szólt, hogy a közönség harcolt Török Robival. Többször lement az egész produkció, és a nézők hol ezt, hol azt váltották le: sorra beálltak az áldozatai helyére, és szembeszegültek vele. Ki így, ki úgy próbálta kezelni. Volt, aki a másik beengedőember helyére állt be, és Robit akarta lebeszélni arról, hogy ilyen barom legyen.

De az egész este alapvetően nem is erről a pszichodrámáról szólt, hanem arról, hogy Robiból teljes természetességgel tört elő az agresszív tahó, aki úgy zsidózik, ahogy más köhög vagy mosolyog. Aki izomból akarja meghódítani a nőket. Aki úgy hajtja el a cigányokat meg a buzikat a diszkóból, mintha más megoldás szóba sem jöhetne.

Ezen a háromperces felvételen az a jelenet látható, amikor egy lányt csak akkor akar beengedni a diszkóba, ha "megmotozhatja", a közönség pedig eközben lecseréli a társát.



Világos volt, hogy létező énjét mutatta meg nekünk, nem kitalálta. Sosem láttuk ilyennek, de minél többször játszotta, annál jobban elhittük neki, hogy ez ott van benne. De olyan jól ismeri már, hogy színpadra tudta vinni, meg tudta mutatni, és minél jobban röhögtünk, annál jobban hozta elő. Szóval Török Róbert már ismeri saját agresszív énjét. Mégpedig azért, mert kívülről látja már, ismeri, érti minden mozgatórugóját, és velünk együtt röhög rajta. Hasznos gyakorlat, ajánlom másoknak is.