Szimbolikus gesztus

Július 14-én Luis Moreno-Ocampo, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) főügyésze vádemelési indítványt terjesztett elő a szudáni elnök, Omar Haszan el-Besir ellen. A CNN és a BBC vezető hírként, külön összeállításban számolt be az eseményről, a Népszabadság néhány sorban (Hágai vádemelés a szudáni elnök ellen, július 15.). Jóllehet örvendetes, hogy Magyarország egyik vezető napilapja legalább említést tett a vádindítványról, nem ártana a hozzá kapcsolódó kérdésekről is szót ejteni.

Először is fontos leszögezni, hogy még egyáltalán nem biztos, hogy a vádemelés ténylegesen meg is fog történni. Az ICC Tárgyalás Előkészítő Tanácsának kell döntenie arról, hogy megalapozottnak találja-e az ügyészség előterjesztését.

Fölöttébb érdekes, hogy a vádemelési indítványban a fő vádpont a népirtás bűncselekménye. A nemzetközi jogban a népirtás kategóriájába olyan cselekmények tartoznak, amelynek célja egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges elpusztítása. Ezt az ún. speciális szándékot azonban rendkívül nehéz bizonyítani, hiszen ehhez általában valamilyen létező állami vagy szervezeti politika szükséges, aminek keretében történnek a különböző bűncselekmények. A bizonyítás nehézségét jól mutatja, hogy a Boszniában zajló "etnikai tisztogatás", amelynek keretében ezreket öltek meg és űztek el otthonukból, nem minősült népirtásnak, mivel annak célja nem a másik fél elpusztítása, "csak" egy etnikailag homogén terület kialakítása volt.

A darfuri események sok szempontból hasonlítanak a boszniaiakhoz, nehezen bizonyítható, hogy a kormányerők és a milíciák célja bizonyos törzsek kiirtása, bár ezek a támadások borzalmas veszteségeket okoznak a polgári lakosságnak, de nem egyértelmű, hogy elpusztításukra törekednek. Pontosan emiatt az ENSZ vizsgálóbizottsága, amelyet az egyik legismertebb nemzetközi jogász, Antonio Cassese vezetett, nem találta bizonyítottnak a népirtás tényét, bár az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetését egyértelműen megállapította. Az ügyészség nem tüntetett fel semmilyen olyan eddig ismeretlen tényt a vádindítványban, amiből kitűnne, hogyan bizonyítható a népirtás szándéka, pusztán az egyes törzsek elleni támadásokból vezeti le azt, de ez nem tűnik igazán meggyőzőnek.

Az Omar Haszan el-Besir elleni vádindítványnak a fentiek ellenére rendkívül nagy jelentősége van. Bár jelenleg elsősorban szimbolikus gesztusnak tűnik, hiszen most még nem valószínű, hogy a szudáni elnököt egyhamar bíróság elé állítanák, de egyértelmű jelzést küld a világ vezetőinek: elmúlt az az idő, amikor egy gyilkos diktátor joggal számíthatott arra, hogy becstelenségben megőszülve nyugdíjas napjait a Riviérán töltheti. És ki tudja, talán a szudáni elnököt is viszontlátjuk egyszer Hágában a vádlottak padján. 1999-ben sem gondolta senki, hogy a Milosevics elleni vádemelésnek bármilyen hatása is lesz.

Dr. Hoffmann Tamás

nemzetközi jogász

Vízió

Solymosi Frigyes ismételten azzal az elringató érzéssel ajándékozott meg minket, hogy ellenzéki oldalon is vannak, akik másként gondolják a politizálást, és hogy ez milyen szép és nemes is lenne, ha így lenne (Lássunk hozzá a reformokhoz!, június 24.).

A Nemzeti Kör tagja lényegében arról (is) ír, hogy mennyivel jobban járhatna, járna a mostani ellenzék, ha már úgy kerülne kormányra, hogy hagyta volna a jelenlegi kormányra a szükséges keserű pirula lenyeletését, mert ha ők lesznek kénytelenek majd ezeket bevezetni, a lakosság csalódik bennük, és nem nyernek majd a rákövetkező választásokon, 2014-ben. Komolyan azt hiszi az akadémikus úr, hogy ez foglalkoztatja Orbán Viktort? Hogy mi lesz majd a mostanit követő választásokon? Ennyire nem ismerheti félre.

Orbán Viktor győzni akar. Most. Helyre akarja állítani lelkében azt a zavart, amit az okozott, hogy a magyar nép nem volt eléggé méltó hozzá. Ha tehát győz, akkor pedig annyit megtanult a korábbiakból, hogy nem volt elég kemény, mert lám, maradtak még ellenfelek. Ezért majd statuál, ahogy eddig is tette, és nem ám fű alatt, hanem látványosan, úgy a hatásos, értsen belőle mindenki, legyen az akár megingott barát is, mert ő bizony nem változott: Áder János, Pokorni Zoltán, Schmidt Mária története, gondolom, nem felejtődött még el. És ha már ezek a régi harcostársak sincsenek biztonságban, ugyan mit várhat egy ellenség?

És ahogy most be is ígérte: a hűtlen népen ott veri le, ahol tudja. Metró, autópálya, nyugdíj. A "bűnrészes szocialistáknak" pedig már a konkrét felelősségre vonásról beszélt. Mert amikor majd újra az övé az APEH, a főügyész és a rendőrség, elég hamar előzetesben találhatja majd magát, aki eddig ártott vagy ellenfélként szóba kerülhet a jövőben. Legföljebb az illetőt majd felmenti a bíróság, két év múlva kiengedik, kap egy kis kártérítést. Oszt jó napot.

No de mondjuk, mégiscsak a nép megint nem lesz megfelelően érett. Kedves Solymosi úr, a Fidesz hat éve nincs kormányon, de a négy évük alatt csak sikerült valami összespórolni, hogy még most is futja sokplakátos kampányokra. Az újabb négy év alatt összekuporgatott vagyonkából pedig megint át lehet vészelni ellenzékben egy-két ciklust, aztán majd megint lesz miből nagyban költeni.

Ha Orbán Viktor valamit is megfogadna a Nemzeti Kör tagjának tanácsaiból, kiállna a nép elé és azt mondaná: Tudjuk, hogy szükségesek lettek volna a reformok. Tudjuk, hogy szükségesek a megszorítások. Tudjuk, hogy nem lehet minden ingyenes, ami pénzbe kerül. A gáz is. Az egészségügy is. Az oktatás is. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.

Kiss Zsolt

Budapest

A dátumokról

A Somorjai Ádám bencés atyával készült interjúban (A bíboros és a pápa, július 5.) Mindszenty József érseki székről való lemondatásának körülményeiről is folyt a beszélgetés. Szóba került a bíboros Emlékirataim című könyvének néhány állítólagos pontatlansága. A cikk szerint a magyar főpásztor önéletírásában "számos, a valóságnak nem megfelelő megfogalmazás található, ami máig hamisan befolyásolja sok hívő felfogását VI. Pál és általában a Vatikán Mindszentyvel kapcsolatos magatartásáról". Így például a valóságnak nem megfelelő állítás, hogy a pápa "éppen 1948-as letartóztatásának 25. évfordulóján, 1973. december 18-án fosztotta meg" Mindszentyt esztergomi érseki székétől, "s nevezte ki helyére Lékai Lászlót" - a bíborost ugyanis 1948. december 26-án tartóztatta le az ÁVH.

Mindszenty önéletírásában azonban az idézett állítás nem szerepel. "Mindezen előzmények után mély fájdalommal vettem át - éppen letartóztatásom 25. évfordulóján - egy december 18-án kelt pápai levelet, amelyben Őszentsége tudomásomra hozta - sok, személyemnek szóló dicséret mellett -, hogy az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította" - írja emlékirataiban a bíboros
(Emlékirataim, Toronto, 1974, 495. old.). Mindszenty tehát nem állítja, hogy a pápai levél kelte megegyezik letartóztatása dátumával, Lékai László neve pedig nem is szerepel a szövegben. Az viszont igaz, hogy a pápai levelet december 30-án, tehát letartóztatása évfordulója után négy nappal vette át, amint erről Msgr. Mészáros Tibor, Mindszenty egykori titkára is megemlékezett - azóta már publikált - napi jegyzeteiben.

A pápa levelében azt is rögzítette, hogy az esztergomi széket akkor fogja megüresedettnek tekinteni, amikor döntését nyilvánosságra hozza. 1974. február 5-én ez meg is történt. Ez a dátum az igazán lényeges, s ezzel a cikk sajnálatos módon nem foglalkozik. Mindszenty önéletírásában nem mulasztja el megjegyezni, hogy éppen kirakatperének 25. évfordulóján történt a vatikáni bejelentés. Pontosabban: kirakatpere utolsó tárgyalási napjának évfordulóján. Dr. Gianone Egontól, a bécsi Pazmaneum - Mindszenty lakhelye a száműzetésben - akkori rektorától tudom, hogy ez a "véletlen egybeesés" mélyen megrendítette a bíborost, bár napokkal korábban értesült már a vatikáni bejelentés tervezett dátumáról.

VI. Pál pápa személyének és a Vatikán akkori keleti politikájának megítélésétől függetlenül a bejelentés időzítése nem vallott jó ízlésre. Joggal érezték és érzik sokan ma is, hogy a Vatikán illetékesei akkor tapintatlanul jártak el. Ennyit talán illendő lenne végre kimondani.

Szalay László

Budapest

Rólunk

A töltők átlagosan egy wattot fogyasztanak óránként üresjáratban, ez egymillió ember esetében napi 24 millió wattot, évente pedig 8760 millió wattot jelent, kalkulál az MDF-es Pettkó András (A konnektorok nem unatkoznak, július 22.). Ennyire durva hibát nem szabadna nyomdába engedni, hogy a wattot (teljesítmény mértékegysége) és a wattórát (energiamennyiség mértékegysége) elkeverik. Olvasószerkesztőjük (ha van még ilyen egy napilapnál) még általános iskolába sem járt? Vagy csak kritika nélkül vették át a politikus igencsak téves fogalmazását? Ne tanítsák téves fogalmakra az olvasókat!

Wéber Ferenc

Már néhányszor billentyűt ragadtam, amikor a Népszabadság pluralista jellegét kifogásolták. Ezt teszem most is a Forró ősz, nagy fene köd című (július 25.) cikk kapcsán. Buda Péter és Gábor György megállapításaival teljes mértékben egyetértek, kivéve, amikor a szerkesztőt és a lapot elmarasztalják a Lányi-féle cikk megjelentetése miatt. (Egyébként megnéztem a Lányi által ajánlott honlapot, és a jobb oldalon felsorolt "civilek" névsora után az ellenzéki honlap megnevezésen már nem csodálkoztam.)

Kántor Antal

Évtizedek óta olvasom és előfizetek a lapjukra. Teszem ezt azért, mert szeretem a pontos, kevéssé pártos (sajnos) nyílt állásfoglalásukat. A lap sokat fejlődött az utóbbi időben. Ennek ellenére jobban odafigyelhetnének a tények pontosságának ellenőrzésére. Július 26-án a Hétvége mellékletükben azt írták, hogy 2007. július 21-én fogták el Karadzsicsot, éppen egy évet tévedtek. A július 23-i szám 14. oldalán levő krokodilos cikkükben azt írják, hogy a bordás krokodilok Ausztriában (nem Ausztráliában) évente 2-3 embert megesznek. S hogy jót is írjak, a július
26-i számban Debreczeni József cikkéhez (Az elnök tisztessége), annak bátor, szókimondó, valós tényeken nyugvó hangneméhez szívemből gratulálok. Szintén gratulálok Lévai Katalin A barikád két oldalán című dolgozatában leírtakhoz. Sajnos, ilyen a jelenlegi közállapot.

Nemes János