Nyáron általában nincs velük baj, a kínos percek ősszel követ keznek, amikor telelőhe lyet kell nekik találni. Kevés az olyan kert, terasz, amelyet ne díszítene leander. Nehéz ellenállni szépségének: vásárlásra csábít dekoratív lom bozata, élénk virágzata. Ám a magyar teleket nem bírja, ezért ősszel általában gondot okoz el helyezése. (Évek óta figyelek Zuglóban egy ház előtt földbe ültetett leandert, amelyet vélet lenül vagy szándékosan télen is kint hagynak. Túléli, de virágot még nem láttam rajta.)

A mediterrán országokban mindenütt megélő és a tűző na pon bőséggel virágzó leandert Magyarországon a kert, a terasz legmelegebb, napos helyére kell helyezni. A nagyobb virág szirmú, nemesebb fajtákat ér demes olyan helyre tenni, ahol eső nem éri, mert az esőtől – és az esőztető locsolástól – sziromlevelei összeragadnak, megbarnulnak és megrothad nak. A kontinentális dézsás nö vényekhez képest a leander rengeteg vizet fogyaszt. Egy öt venkilós földlabdás, terebélyes növény a melegebb napokon akár 2030 litert is elpárologtat. Ha kevés vizet kap, levelei sár gulnak, lehullanak.

Nyáron hetente legalább egyszer kell tápoldatozni. A szakkereskedésekben kapható leandernek való tápoldat, de az is megfelel, amelyet virágzó nö vényekhez ajánlanak. Annak vi szont, akinek sok leandere vagy virágzó dézsás növénye van, ajánlható, hogy vásároljon na gyobb kiszerelésben olyan víz ben oldható, kombinált műtrá gyát, amelyben sok a foszfor. Ezt foszfortúlsúlyos műtrágya ként kell kérni az eladótól.

A leander gondozásához tudni kell, hogy tőből elágazó természetes cserjekoronát fej leszt. A teleltetés után levelei egy részét természetes módon elveszíti. Ha a felkopaszodott ágakon néhány napon belül nem jelennek meg rügyduzza natok, azokat tőből ki kell vág ni. Tavasszal az egész növényt meg lehet metszeni, az idősebb ágak eltávolítására összponto sítva. Ezzel a következő évi bő séges virágzást alapozzuk meg, mert a leander az előző évi haj tásokon virágzik. Az egyenlete sen bő virágzás elérése érdeké ben a harmadoló metszést kel lene alkalmazni. Minden máso dik oldalhajtást erőteljesebben kell levágni – kétharmadát eltá volítva –, a többit pedig a har madával kell kurtítani. Az ilyen növény bokrosodik és virágzik is. Jövőre azokat a hajtásokat kell erőteljesebben metszeni, amelyek az idén hosszabbak maradtak. A leanderről azt is tudni kell, hogy minden porci kája, még az elégetett leander füstje is mérgező. Sajnos a tet veknek szerencséjük van, őket nem pusztítja.

Szaporítása is nagyon egy szerű: a május–júniusban levá gott hajtások vízbe állítva né hány hét alatt gyökeret ereszte nek. A teljesen egészséges nö vényről lenyesett fiatal, erőtel jes, 3040 centi hosszú hajtást egy levágott tetejű és vízzel fel töltött ásványvizes flakonban jól lehet tárolni. A flakonba le vél ne kerüljön, s érdemes az edény felső részét műanyag vagy alufóliával szorosan bete kerni. A vizet csak akkor kell cserélni, ha megzöldül. A víz ben gyökeret eresztett dugvá nyokat óvatosan kell laza kö zegbe rakni. Ha sikerül az ak ció, harmadik évben már virág zik a növényke.

A fügét egyre többen siker rel teleltetik át. A füge szabad életre nevelésének két módsze re van: a cserepes és a közvet len földbe ültetéses. Az első esetben a fiatal fügét cserépbe, dézsába kell ültetni, és télre a lakás világos helyére vagy a té likertbe becipelni. Gyorsan nö vekszik, ezért ezt csak néhány évig lehet megtenni, aztán ki kell ültetni télire is. A füge egyébként nem jó lakótárs, mert sérülésekor tejnedvet bo csát ki, amely az arra érzéke nyek bőrét irritálja. A házi füge termést az értékeli csak igazán, aki ismeri a füge különleges ter mékenyülési szokását. Bonyo lult felépítésű virágját csak egy melegkedvelő darázs, a fügeda rázs termékenyíti meg. Magyar országon fügedarázs nem él, de ettől függetlenül mégis lesz ter més. Ez a nedvességnek kö szönhető, a darazsak szerepét az eső veszi át, a virágport az esőcseppek viszik a megfelelő helyre.

A füge sikeres teleltetése türelemjáték. Amíg mozdítha tó, érdemes védett helyre ci pelni, de ha már mázsányi a dézsa, el kell ásni, vagy a dé zsában hagyva kell gondoskod ni az első öt évben helyi fagy védelemről. A másik fügetele pítési módszer a közvetlen földbe ültetés. A nagyon meleg déli házfalak tövében kell a fü gének helyet keresni. A nö vénynek a lehető legtöbb na pot kell biztosítani úgy, hogy közben szélvédett, meleg he lye is legyen. Az ültetéskor azonban azzal is számolni kell, hogy a csemete terebélyes bo korrá, fácskává cseperedhet. Az 56 éves növények köré kőből, téglából kell „katlant” rakni, s ezt száraz levéllel, szal mával vagy újságpapírral kibé lelni. Ha a füge elfagy, az sem végzetes baj. A fagytól védett gyökérnyakból újra és újra ki hajt, és előbbutóbb edzett fává erősödik. Ha a fügeneveléssel töltött időt összeadjuk, kiderül, hogy legalább tíz év kell egy vi rulens bokor vagy fácska edzé séhez. Ha már a földben meg gyökeresedett, bujtással szapo rítható.

A fü-ge-met-szést min-dig ta- vasz-ra il-do-mos hagy-ni, s ilyen- kor az el-fa-gyott, ki nem haj-tó ré-sze-ket is el le-het tá-vo-lí-ta-ni. Azért sem sza-bad té-len vagy ősszel met-sze-ni, mert ez-zel a ter-mést is le-vág-hat-juk. Az át-te- lelt ter-mé-sek ugyan-is a nyár vé- gé-re ér-nek be, a nyár ele-jé-től meg-je-le-nő új ter-mé-sek hos--szú, me-leg ősz ide-jén szed-he-tők. Fon-tos, hogy csak a tel-je-sen érett fü-gét szed-jük le, mert ez a gyü-mölcs nem utó-érő.

A jö-vő hé-ten az an-gyal-trom- bi-tá-ról és más ké-nyes vi-rág-zó cser-jék-ről írunk.