Az Európából a nácik elől menekülő Einstein 1933-tól volt a Princeton Egyetem professzora, 1940-ben amerikai állampolgárságot kapott, és haláláig az Egyesült Államokban élt. Választott hazájában német születésű amerikai tudósnak tartják – közben persze svájci állampolgár is volt. A lényeg az, hogy az Amerikai Tudományos Akadémia egyszerűen nem tehette meg, hogy ne állítson neki emlékművet, és erre a legalkalmasabb hely kétségkívül a Washington belvárosában lévő nemzeti emlékpark, a National Mall szélén álló akadémiai székház előtti rét volt.

Csakhogy Einstein politikai, vallási és filozófiai nézetei finoman szólva európaiak maradtak, ezért a harmincas évek végén Amerikában valóságos mozgalom bontakozott ki az állampolgársága ellen. A kampány élharcosa az Amerikai Forradalom Leányai nevű konzervatív nőegylet volt, amelynek neoklasszicista díszterme alig pár sarokra van az emlékműtől. Az FBI az ötvenes években 1427 oldalnyi aktát gyűjtött össze a veszélyesen pacifista tudósról, aki öregkorára megbánta, amiért 1939-ben, a nácik világuralomra jutásától tartva az atomfegyver megalkotását sürgető levelet írt Roosevelt elnöknek.

Az ilyen veszélyes liberalizmus még nem számított bocsánatos bűnnek, amikor nem sokkal a vietnami háború után, születésének századik évfordulójára készülve a szobor felállításáról döntöttek. A kompromisszumos megoldás alighanem magát az ünnepeltet is mosolyra fakasztotta volna: kapott is szobrot, méghozzá nem is akármilyet, és azt el is dugták, de úgy, hogy a forgalmas Constitution Avenue-ről nem látszik belőle semmi. Aki nem akarja, egy pillantást sem kell rá vetnie, aki meg tudja, hol van, a bokrok és fák takarásában, intim környezetben mélázhat azon, hogy akkor most minden relatív, vagy mégse, mert Einsteintől még politikai ellenfelei sem tudták megtagadni a méltó elismerést.

Robert Berks szobrász 3.2 tonnás, bronzból öntött alkotása gigantikus férfit ábrázol: ha állna, 6.4 méter magas lenne. De ül, és arcán megértő, bölcs, kicsit talán szkeptikus, ugyanakkor már-már gyermeki mosoly játszik. Térdén kéziratköteget tart, amelyen jól kivehető három képlet, a fényelektromos jelenségé, az általános relativitáselméleté és a híres E=mc˛, az energia és a tömeg egyenlete. A lába előtt heverő nyolcméteres norvég gránit körben ott van a komplett világegyetem. Pontosabban a csillagos égbolt 55 százaléka, úgy, ahogyan az 1879 április 22-én, a születésnapja estéjén látszott. A legfényesebb égitesteket több mint 2700 kisebb-nagyobb fémszegecs jelöli – aki arra jár, keresse meg a Földet, ott van a Holddal együtt, jobbról és alulról egyaránt a második szegmensben.

A kör szegélyébe három idézetet véstek. Nekem ez tetszik a legjobban: „Amíg bármilyen választásom lehet a dologban, csak olyan országban fogok élni, ahol érvényesülnek a polgári szabadságok, a tolerancia és valamennyi állampolgár törvény előtti egyenlősége.” Na, lassan tényleg kezdünk csomagolni, irány haza!