Alphons Orie bí­ró ba­rát­sá­gosan, szin­te ke­dé­lye­sen ve­zet­te le a vád­lott elő­ze­tes meg­hallga­tá­sát. Míg a hol­land jo­gász for­gó­szé­ké­vel is Karadzsics felé for­dult, a szerb ve­ze­tő fa­arccal, de kész­sé­ge­sen vá­la­szolt a kér­dé­sek­re.
Csak egy óra után de­rült ki, mi­lyen tak­ti­ká­val gon­dol­ja felőröl­ni a bí­rók és ügyé­szek türel­mét a há­bo­rús ve­ze­tő.

 A Szlo­bo­dan Milo­se­vic­stől már meg­is­mert hos­­szas ok­fej­té­sekkel és bi­zo­nyí­tat­lan vag­dal­ko­zások­kal már az elő­ze­tes meg­hallga­tá­son pró­bál­ko­zott. Bár a bí­ró nem hagy­ta, hogy fel­ol­vas­sa négy­ol­da­las elő­re meg­írt szö­vegét, az ki­de­rült, Richard Holbrooke-kal kö­tött ál­lí­tó­la­gos meg­ál­la­po­dá­sá­ról akart szó­nokol­ni. Karadzsics el­mon­dá­sa sze­rint fel­ad­ta vol­na ő ma­gát egy év­ti­zed­del ez­előtt, de ak­kor lik­vi­dá­lá­sát koc­ká­zat­ta vol­na. Ko­moly arc­cal je­len­tet­te ki: Hol­brooke, a day­toni bé­ke­szerző­dés ame­ri­kai fő­tár­gya­ló­ja jelen­leg is ha­lá­lát akar­ja.

A Bal­ká­non so­kak ál­tal el­hitt ös­­sze­es­kü­vés-el­mé­let sze­rint az ame­ri­ka­i­ak sa­ját kí­nos ügyeik el­fe­dé­se mi­att hagy­ták fut­ni Karadzsic­sot. Köz­tu­dott, hogy a vád­irat már meg­szü­le­tett, ami­kor a bu­kott bosz­ni­ai szerb ve­ze­tő még ka­to­nai el­len­őr­zőpon­to­kon át­ha­lad­va po­li­ti­kai ren­dez­vé­nye­ket tar­tott a kilenc­ve­nes évek kö­ze­pén. Az ame­ri­kai had­se­reg nem akart ge­ril­la­há­bo­rú­ba ke­ve­red­ni, így nem koc­káz­tat­ta meg ak­ko­ri­ban az el­fo­gá­sát - ma­gya­ráz­za a tíz év­vel ez­előt­ti mu­lasz­tást William Mont­gomery, aki ak­ko­
ri­ban Bill Clin­ton tér­sé­gi tanács­adó­ja volt. A csa­pa­tok volt fő­pa­rancs­no­ka, Leighton Smith ad­mi­rá­lis Há­gá­ban is be­val­lotta: nem akar­ták ve­szé­lyez­tet­ni a tö­ré­keny bé­két, így nem lép­tek fel a há­bo­rús bű­nök­kel vá­dolt sze­mé­lyek el­len. Ma­ga Holbrooke a hé­ten több nyi­lat­kozat­ban is fel­há­bo­ro­dot­tan kér­te ki ma­gá­nak az ál­lí­tó­la­gos üz­letről szó­ló vá­da­kat. Ki­nek hisznek, egy wa­shing­to­ni dip­lo­matá­nak vagy egy több száz­ezer em­ber ha­lá­lá­ért fe­le­lő bű­nö­zőnek - kér­de­zi.

A le­tar­tóz­ta­tás kö­rül­mé­nye­iről foly­ta­tott vi­tá­tól el­te­kint­ve a per el­ső nap­ja tisz­te­let­tel­jes hang­nem­ben telt. Se­hol sem vol­tak egy má­sik szerb vád­lottól, Vojis­zlav Seseljtől meg­ismert vad ki­ro­ha­ná­sok. Ami­kor a bí­ró elé­ge­dett­sé­gét fe­jez­te ki afe­lett, hogy Karadzsics makkegész­ség­nek vall­ja ma­gát, a
vád­lott szá­ja szeg­le­té­ben röp­ke, fá­radt mo­soly je­lent meg.

A vá­ra­ko­zá­sok­nak meg­fe­lelő­en a volt bosz­ni­ai szerb ve­zető ma­gát akar­ja vé­de­ni az egész per so­rán. Bár le­he­tő­sé­ge lett vol­na bű­nös­nek vagy ár­tat­lannak val­la­nia ma­gát, dön­té­sé­vel meg akar­ja vár­ni a ren­del­ke­zésé­re ál­ló har­mincna­pos ha­la­dékot, fő­leg mi­u­tán ér­te­sült a vád­irat kü­szö­bönál­ló ki­egé­szí­
té­sé­ről. Ezen a pon­ton egy pilla­nat­ra za­var ke­let­ke­zett a terem­ben, mert a bí­ró nem tu­dott az ügyész­ség szán­dé­ká­ról. A vád kép­vi­se­lő­jé­nek az egész világ, köz­tük sre­breni­cai öz­vegyek sze­me lát­tá­ra kel­lett beval­la­nia, hogy a mind­ös­­sze tegnap Há­gá­ban ér­ke­zett Karadzsics job­ban in­for­mált a bí­
ró­nál. Ti­zen­há­rom év vá­ra­kozás után en­nél ala­po­sabb fel­készü­lést vár­hat­tak vol­na el a hábo­rú ál­do­za­tai.