Az MDF lát­ha­tó­lag sze­ret­ne elő­re ho­zott vá­lasz­tá­so­ kat, de csak ak­kor, ha az egy ál­ta­la már ré­ gen be­je­len­tett fon­tos igény meg­va­ló­sí­tá­sa ne­vé­ben tör­té­nik. A Fi­desz­től el­té­rő­en az MDF sze­ret­né az elő­re ho­zott vá­lasz­tás al­ kot­má­nyos és in­téz­mé­nyes koc­ká­za­ta­it az­ zal csök­ken­te­ni, hogy azt nem a pusz­ta ha­ta­ lom­vágy ki­elé­gí­té­sé­hez, ha­nem va­la­mi alap­ ve­tő­nek ne­vez­he­tő prog­ram ha­laszt­ha­tat­lan ki­vi­te­le­zés­éhez kö­ti. Ilyen len­ne az adó­re­ form, ki­emel­ten az egy­kul­csos sze­mé­lyi adó, és itt ta­lál­ko­zik az MDF az SZDSZ tö­ rek­vé­se­i­vel. A két kis párt szá­má­ra a hely­zet azért is ke­cseg­te­tő, mert a Fi­desz szí­ne­i­ben tett - egy­más­tól je­len­tő­sen el­té­rő - ny­i­ latkoza­tok vi­lá­gos­sá tet­ték, hogy a Fi­desz­ nek min­den ja­vas­lat meg­fe­lel, ha az meg­ buk­tat­ja a kor­mányt. Ha a két kis párt jól sak­ko­zik, szabad te­ret és politikai erőt kap­ hat el­kép­ze­lé­sei meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz. Csak­ hogy ja­vas­la­ta­ik szak­mai té­ve­dé­sek és po­li­ ti­kai nye­rész­ke­dés tra­gi­kus kö­vet­kez­mé­ nyek­kel já­ró ke­ve­ré­ke.

Az el­múlt hét év­ben a nem­zet­gaz­da­ság meg­rop­pant a tart­ha­tat­lan inf­lá­ci­ós nyo­más és az egyen­súly­hi­ány sú­lya alat­t. Az MNB ki­ zá­ró­lag a fo­rint ár­fo­lya­má­nak fel­erő­sí­té­sé­vel lát­ta le­het­sé­ges­nek az inf­lá­ció kor­dá­ban tar­ tá­sát, ami vi­szont a fo­rint­ka­ma­to­kat az eu­ró­ pai or­szá­gok át­la­gá­nak több mint a két­sze­re­ sé­re emel­te. A kon­ver­gen­ci­apro­gram a fo­ gyasz­tás vis­­sza­fo­gá­sá­val va­la­me­lyest mér­sé­ kel­te az inf­lá­ci­ót és je­len­tő­sen csök­ken­tet­te a költ­ség­ve­tés hi­á­nyát, de az MNB még ak­ kor is ódz­ko­dik a fo­rint­ár­fo­lyam mér­sék­lé­sé­ től, ami­kor an­nak szint­je már a jegy­bank el­ nö­két is meg­le­pi. Az erős fo­rint to­vább­ra is ver­seny­ké­pes­sé­günk vis­­sza­szer­zé­sé­nek leg­ fon­to­sabb aka­dá­lya, az pe­dig az inf­lá­ció el­le­ ni küz­de­lem mel­lék­ter­mé­ke. Az ered­mény a sú­lyo­san és tar­tó­san ne­ga­tív ki­bo­csá­tá­si rés, ami azt je­len­ti, hogy a nem­zet­gaz­da­ság messze a tény­le­ges ka­pa­ci­tá­sa alatt tel­je­sít.

Ezt az ál­la­po­tot csak az inf­lá­ció csök­ken­té­sé­ vel le­het fel­szá­mol­ni. Per­dön­tő kér­dés te­hát a ja­vas­la­tok ha­tá­sa az inf­lá­ció ala­ku­lá­sá­ra. Az or­szág má­sik alap­ve­tő gond­ja az alul­ fog­lal­koz­ta­tott­ság. En­nek az ál­la­pot­nak a po­li­ti­kai, szo­ci­o­ló­gi­ai, eset­leg er­köl­csi kö­ vet­kez­mé­nye­it szo­kás tag­lal­ni, de gaz­da­sá­gi kö­vet­kez­mé­nyei is na­gyon ko­mo­lyak. Mi lesz te­hát az inf­lá­ci­ó­val és az alul­fog­lal­koz­ ta­tott­ság­gal a ja­vas­la­tok el­fo­ga­dá­sa ese­tén? Az adó­ta­nács­adók­nak az SZDSZ ál­tal tá­ mo­ga­tott ja­vas­la­ta (l. Nép­sza­bad­ság, jú­li­us 23.) 2178 mil­li­árd fo­rint­tal csök­ken­té a költ­ ség­ve­tés be­vé­te­le­it, még­pe­dig úgy, hogy kb. két­ezermil­li­árd fo­rint­tal gaz­da­gí­ta­ná a tő­két és a vál­la­la­to­kat, mi­köz­ben mint­egy ezer­ mil­li­ár­dot von­na el a la­kos­ság­tól az áfa meg­ eme­lé­sé­vel, az in­gat­lan­adó be­ve­ze­té­sé­vel, az eho és a nyug­díj­biz­to­sí­tá­sijá­ru­lék-­pla­fon át­ala­kí­tá­sá­val. A cso­mag inf­lá­ci­ót ger­jesz­tő ha­tá­sa óri­á­si. Több mint ezer­mil­li­árd fo­rint­ tal hiz­lal­ná a de­fi­ci­tet, mi­köz­ben nő az áfa, és meg­je­le­nik az in­gat­lan­adó. A ja­vas­la­tok el­fo­ga­dá­sa a kon­ver­gen­ci­apro­gram bu­ká­sát és az ál­lam­adós­ság költ­sé­ge­i­nek mar­káns emel­ke­dé­sét ered­mé­nyez­né.

Az el­kép­ze­lés tá­mo­ga­tói a fog­lal­koz­ta­ tott­ság ja­vu­lá­sát vár­ják a cso­mag­tól. Alap­ta­ la­nul. Az el­múlt tíz év adó- és já­ru­lék­vál­to­ zá­sai nem mu­tat­nak sem­mi­fé­le ös­­sze­füg­gést a fog­lal­koz­ta­tás ala­ku­lá­sá­val, s a vá­ra­ko­zás in­go­vá­nyos el­mé­le­ti ala­po­kon nyug­szik.

Min­den vál­la­lat ve­ze­té­sé­nek kö­te­les­sé­ge a be­fek­te­tett tő­ke ho­za­má­nak nö­ve­lé­se. Ha a vál­la­lat ke­ve­sebb adót és já­ru­lé­kot fi­zet, a tő­ ke ho­za­ma persze nő, de a vál­la­lat csak ak­kor fog a fog­lal­koz­ta­tás bő­ví­té­se mel­lett dön­te­ni, ha a nye­re­ség­szin­tet to­vább tud­ja nö­vel­ni a fog­lal­koz­ta­tás bő­ví­té­sé­vel. De ha a jobb marz­sot a köz­ben meg­ug­rott inf­lá­ció vagy a to­vább erő­sö­dő fo­rint, a meg­emelt ka­ma­tok vagy bár­mi más té­nye­ző el­vi­szi, a lét­szám­ bő­ví­tés­ből nem lesz sem­mi. Ezért a köz­gaz­ da­ság­tan már rég­óta azt ta­nít­ja, hogy adó­re­ for­mok­kal csak sta­bil makroökonómi­ai kö­ rül­mé­nyek kö­zött aján­la­tos fog­lal­koz­ni. Az egy­kul­csos jö­ve­de­lem­adó a jobb­ módúak­ nak ked­vez, és a sze­gé­nyeb­be­ket sújt­ja. Nem a tár­sa­dal­mi ket­té­sza­ka­dás fel­szá­mo­lá­sá­hoz ve­zet, ha­nem el­len­ke­ző irány­ba. A ja­vas­la­tok a tő­ké­nek és a jobb ­módúak­nak ked­vez­né­ nek az or­szág egé­szé­vel szem­ben.

Igaz, az MDF min­dig is nyíl­tan vál­lal­ta a kö­zép­osz­tály ér­de­ke­i­nek kép­vi­se­le­tét a tár­ sa­da­lom töb­bi ré­te­ge­i­vel szem­ben, az SZDSZ pe­dig, ta­lán kis­sé bur­kol­tab­ban, már hos­­szú ide­je a tő­ke ügy­nö­ke. Csak­hogy az inf­lá­ció még ne­kik sem tesz jót, és a kettésza­kí­tott társa­da­lom a Ma­gyar Gár­da tér­nye­ré­sé­hez ve­zet. Gon­dol­ják meg!


Ró­na Pé­ter
köz­gaz­dász