„Hogy jut eszébe egy bánáti származású szerzőnek, hogy visszautasítsa Ukrajna uniós tagsági törekvéseit? – kérdezi a signandsight.comon Martin Pollack osztrák szerző, a Spiegel volt varsói tudósítója. Mintha Richard Wagner Berlinben élő író – csak azért, mert Románia területén született –, köteles volna másoknál is nagyobb együttérzést tanúsítani az egykori szovjet birodalom más népei iránt. „Újabban Lengyelországban sokan morgolódnak az állítólagos német-orosz közeledés miatt. Eddig túlzónak ítéltem ezeket az aggályokat. De Wagner írása elgondolkodtat” – teszi hozzá Pollack.

E szavakat alighanem a keserűség diktálta. Hiszen Oroszország csakugyan hevesen ellenzi Ukrajna – ma még elvont tervekben sem igen szereplő – uniós csatlakozását, de Richard Wagner nem képviseli a német kormány álláspontját, véleménye tehát nem bizonyíték semmilyen orosz–német közeledésre.

Azonfelül Wagnernek tipikusan nyugatias ellenvetései vannak, amelyek az orosz hivatalosságnak egyáltalán nem volnának ínyére. Azzal érvel, hogy Ukrajna életében a posztszovjet vonások dominálnak, oligarchák uralják a közéletet és a gazdaságot. Lakosságának nagyobbik fele oroszul beszél, a gazdaság ki van szolgáltatva Oroszországnak. Végül pedig azzal érvel, hogy az Európai Unió nem terjeszkedhet túl integráló képességén. Éppen elég nagy feladat az eddig felvett új tagok beillesztése.

Ezekkel az érvekkel Pollack nem vitatkozik, csakis Galíciával kapcsolatban ront neki Wagnernek. A német szerző ugyanis visszautasítja azt az ukrán érvelést, amely szerint a mai Nyugat-Ukrajna, az egykori Galícia a közép-európai kultúra egyik bölcsője volt, s mint ilyen, hidat képez Ukrajna és az Unió között.

Wagner szerint az egykori Habsburg birodalomban Galícia kultúrája lengyel és zsidó eredetű volt, az ukránok csekély szerepet játszottak benne. A kiemelkedő alkotók azonban elhagyták szülőföldjüket, és a lengyel vagy az osztrák városokban alkottak. Végül a zsidó lakosságot az utolsó emberig elpusztították a nácik (nem elhanyagolható ukrán közreműködéssel), a lengyeleket pedig a háború után űzték el. Helyükre oroszok települtek tömegével, a régi Galícia tehát nincs többé.

Egyébként pedig az ukránok mindent megtettek a Habsburg monarchia felbomlásáért, most hát ne hivatkozzanak a közös múltra.

Pollack erre 19. századi galíciai ukrán szerzők neveit sorolja, akiket persze Nyugaton nem ismernek, de ez igazán nem az ukránok bűne. Ami pedig az osztrák–magyar monarchia szétverését illeti, ebben korántsem a korabeli ukránok játszották a fő szerepet. Sokkal inkább a csehek, a magyarok, az olaszok. Tán nekik sincs helyük az Európai Unióban?