Képünk azonban 1963 karácsonyán jelent meg. Nemrég kezdték újra fúrni a kelet-nyugati földalatti vájatait. Az olvasók megtudhatták a rajzokkal, térképekkel illusztrált oldalról, hogy miért építettek például két, párhuzamosan futó vonalalagutat, az állomásokon pedig hármat. (Ez utóbbi azt jelenti, hogy a két vágány között van a két peron, az utastér és az ebből nyíló mozgólépcsők.) A Földalatti Vasút Vállalat építési osztályvezetője, Doroszlai Árpád ezt azzal indokolta: olcsóbb, mint a nagy alagút, amelyben két vonat is elfér.

Az ötvenes években készült tervek szerint a szerelvények nem álltak volna meg az Astoriánál. A közlekedési igényeknek megfelelően mégis bővült a vonal a hatvanas évek újrakezdésénél, többek között ezzel az állomással is.

A Deák térről az Astoria Szálló felé napi két méter húsz centit haladt az alagútépítésben a Rácz-brigád. Ez az a brigád, amely tizenegy hónap alatt készítette el az Astoria-aluljárót. Sőt arról is híres volt, hogy örökbe fogadott egy árvát a Fóti Gyermekvárosból, akit a hétvégén mindig elvitt egy-egy brigádtag. Az sem maradt titokban: amikor 1954-ben, a gazdaság sanyarú helyzetére hivatkozva leállította a metróépítést a Nagy Imre-kormány, Ráczék majdnem sírtak.

A hatvanhármas krónikából kiderült, az egész vonal, ha elkészül, hét kilométeren át megy mély vezetésű alagútban, két kilométeren át felszín alatti, zárt vasbetonkeretben és egy kilométeren át a felszínen. 1963-ig nem egészen kétmilliárd forintot emésztett fel az építkezés, és úgy számolták, még majd’ hárommilliárd kell a befejezésre.

Nyilván az érdekelte a legjobban az olvasót: milyen lesz a kész földalatti. Nyolcvan motorkocsi közlekedik majd rajta, mindegyiket a Szovjetunióból importálják, csakúgy, mint a 33 mozgólépcsőt – szólt az elengedhetetlen információ. Egy-egy szerelvény 170 utast tud szállítani, a vonat maximális sebessége óránként 90 kilométer lehet. Átlagosan húsz perc alatt szalad végig az egész vonalon.

Az újságíró még mit sem tudott egy újabb állomásról a Pillangó utcánál, erről csak három évvel később döntöttek. Mint ahogy a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház felrobbantásához is csak informális hírei lehettek. A bontást 1964 februárjában jelentette be a tévénézőknek a Fővárosi Tanács V. B. elnöke, Sarlós István.

Decemberre kiürítették az épületet, és 1965-ben már csak a hűlt helye maradt.

A metró építésének a Nemzeti mellett 1952 decemberében még egy áldozata volt a Puskin mozi alatti omláskor. Róla azonban nem számoltak be annak idején a lapok.

A 2-es metró alagútjának építése, 1963