Szívesen látnék hasonló szóváltást egy jobboldali napilap hasábjain. Három fő állításomból a hozzászólók kettőt nem kifogásoltak, nevezetesen, hogy a melegfelvonuláshoz hasonló zajos demonstrációk ma már nem a melegek érdekeit szolgálják; valamint hogy a szólás szabadsága a véleménynyilvánítást védi, és nem az uszítást, gyalázkodást. (Ráadásul ideje volna megkülönböztetni a techno-telemédiumokon keresztül történő tömeges üzenetszórást a szólástól.) Ezekkel tehát vagy egyetértenek, aminek őszintén örülnék, vagy azt kell hinnem, hogy a melegek ügye, valamint a szólásszabadság kérdése az ő szemükben eltörpül a napi politikai érdekek hánytorgatásához képest.

A melegnapi eseményekkel kapcsolatban a szándékos hanyagság, esetleg provokáció gyanúját olyan előzmények erősítették bennem, mint a rendvédelmi szervek megmagyarázhatatlan viselkedése a tévé ostrománál, tavaly a Kossuth téren szerzett személyes tapasztalataim, Budaházy március 15-ére időzített és médiaeseménynyé tett letartóztatása stb., most pedig az előre beharangozott bűncselekmények megelőzésére és megakadályozására tett rendőri intézkedések látványos elégtelensége. Többször megfigyelhettem a tettlegességig fajuló fasiszta provokációk jótékony hatását a baloldal egységére, ezt az összefüggést alátámasztotta a rendőrségénél gyorsabban reagáló miniszterelnök chartaalapító ötlete.

Végül jelzem, hogy sosem voltam se bal-, se jobboldali, és nem is hiszem, hogy ezek a fogalmak segítenék tájékozódásunkat a mai politikai erőtérben. Az ökológiai politika, melynek elmélete és gyakorlata két évtizede foglalkoztat, szerintem a bal-jobb tengelyre merőlegesen helyezkedik el, ezt szívesen részletezem, ha valakit érdekel.