1. Kényes vagyok a becsületemre, Debreczeni József pedig éppen abba gázol bele (Az elnök tisztessége, július 26.). Ez önmagában is elég lenne arra, hogy válaszoljak, de a mostani munkámban a személyes tisztességemre mintegy munkaeszközként tekintek.
Debreczeni tisztessége
Ez tehát már két ok a válaszra. Csak a szerző vádjaira válaszolok, felfogásom szerint ugyanis, noha minden ember cselekedeteit, a jót és a rosszat is mérlegre kell tenni, de semmilyen erény sem tehet soha meg nem történtté egyetlen vétket sem (és nem tudok magam felett olyan hatalmat, melytől, ha vétkezek, bocsánat járna). A közel négy hónapos eddigi ORTT-elnöki munkámból csak arra utalok, ami kapcsolatban áll Debreczeni állításaival.
Debreczeni vádja egy kevésbé lényeges és egy lényeges körülményt leszámítva tényszerűen igaz. A történet: Két hete, azután, hogy megkeresett, felkértem Moldoványi Tibor újságírót, akit évtizedek óta ismerek, hogy segítse az ORTT sajtómunkáját. Moldoványi úr, akinek felesége a köztársasági elnök lánya, hosszú évekig volt parlamenti tudósító, dolgozott híradó stábjában, három évig az ombudsmani hivatalban ugyancsak sajtós volt, lényegében ugyanazzal a feladattal, mint amire megállapodtunk. Nem diszkócsibész suhanc, nem az elnök kicsi veje, akit be kell dugni valahova, hanem ötven feletti elismert szakember, tekintélyes férfi, aki olyan munkára szerződött, amiben komoly tapasztalata van.
Egy nem egészen lényegtelen részletet Debreczeni rosszul tud vagy rosszul mond. Nem az ORTT szóvivői posztjára kértem fel Moldoványi urat, az ORTT-nek ugyanis van sajtószóvivője, aki július elsejével szülési szabadságra távozott. Az ő státuszát a főigazgatóval egyeztetve nem kívántuk betöltetni (a köztisztviselők és alkalmazottak közül senkit nem küldtem el, és egyetlen állást sem kreáltam senkinek), hanem a feladatokat felosztották más köztisztviselők között, Moldoványi urat pedig szakmai tapasztalatai alapján arra kértem fel, hogy legyen sajtós. Azaz ülje végig az olykor hetvennél több döntést hozó, reggeltől kora estig tartó testületi üléseket, keresse meg azokat a döntéseket, amelyek iránt a nyilvánosság érdeklődhet, írjon belőlük sajtóközleményeket, és segítse mind a hét testületi tag sajtókapcsolatait. Elég sok munka mérsékelt díjazásért, nem az újságírói álmok teteje.
Azt követő napon, hogy Moldoványi urat bemutattam a testületnek, Bolgár György betelefonálós műsorában kellett magyaráznom a felkérést, és a beszélgetés közben magától Bolgártól hallottam, hogy jelöltem Fülöp Sándor ombudsmannál éppen hasonló munkát vállalt. (Gondolom, erről azért nem tudtam, mert egyszerre többfelé próbálkozik az, aki munkát keres.) Ha erről tudok, akkor elmondom: a kettős munkavállalást nem helyeslem, és azt kértem volna, hogy Moldoványi úr válasszon a két lehetőség közül.
2. Ami most jön, az a feketeleves. Debreczeni egész oldalas írásában elfogadhatatlan eszközökkel személyes integritásomat kezdi ki. Az elnök és köztem olyan beszélgetést konstruál, hogy "Vedd oda a gyereket (!)." Azért veszi elő egy korábbi, főként a baloldal és a köztársasági elnök közötti ellenségeskedést elemző írásomat ("...mindig az emberek szabadságát...", ÉS, 2008. január 18.), hogy nem becsületes, ám infantilis eszközökkel lehetetlenné tegyen. Passzusokat idéz az írásomból, és azokhoz pár szavas, gonosz megjegyzéseket fűz, melyekkel aztán, úgy gondolja, erkölcsi lényként tönkrezúz. A tőlem vett idézetek sorát egyenesen úgy indítja, hogy valamely ismerősére hivatkozik, ígyen: "egy Majtényit amúgy nagyra becsülő ismerősöm szerint egyenesen ťízléstelenŤ" ti. az én januári írásom. Nyugodtan mondhatnám, hogy becsületes ember ilyen mondatot nem ír le, de inkább annyit mondok, hogy ez nem becsületes mondat. Sőt, azt is mondom, hogy ilyen mondat - Debreczeni fején és az általa használt papíron kívül - nem is létezik. Merthogy a szabadon olvasható cikkről (www.es.hu) nem az azt bíráló Debreczeni mondja, hogy ízléstelen, hanem a magát megnevezni nem kívánó, engem egyébként nagyra becsülő (köszönöm, szintúgy!) ismerőse. De ha a mondat maga nem is létezik, a benne lakozó alattomosság nagyon is valóságos.
Példamondat: A jó ismerősök között úgy hírlik, hogy Debreczeni írásainak magyarázó elve a Valaki iránti rajongás és a Valaki politikai ellenfelei iránti gyűlölet, mely sokszor a tárgyra vonatkozó ismeretek bántó hiányával párosul. Egy angyal, nagyon sok ördög. Olyan politikai giccs, melynek mindig volt és sokáig lesz közönsége, hisz a politikai térfél egyik fele mindig szívesen olvasgatja saját előítéleteit. És ha ezt én most ideírom, akkor én gondolom ezt, vagy a jó ismerősök gondolják?
Azon túl, hogy hasonlatai torzak, Debreczeni valami olyasmivel ken össze, hogy talpnyaló lennék, ezért sértéseire válaszolva az ÉS-cikk keletkezésének pár személyes vonatkozását is kénytelen vagyok említeni. A köztársasági elnök tavaly általános ombudsmannak jelölt, de az Országgyűlés - az ellenzék általános elutasításával és a kormánypárti képviselők nem egységes támogatása mellett - kétharmados többség hiányában nem választott meg. Utána sokan, köztük néhány közeli barátom is, részvétüket fejezték ki, rendszerint azzal kezdve, hogy az elnök a pártokat kihagyó jelöléssel milyen csúnyán kibabrált velem. Ezek a vigasztalások sokkal inkább bosszantottak, mint vigasztaltak, ugyanis Sólyom jelölési elvét (nem párt-, hanem érdemelvű jelölés) alapvetően helyeseltem, magamat pedig nem is tartottam valójában vesztesnek. Ráadásul Sólyom balliberális bírálatának színvonalát gyengének, a személyének szóló gyűlölködést pedig oktalannak láttam. Úgy véltem, ha ezt igyekszem bemutatni, közügyet szolgálok. Azzal is számot vetettem, hogy közjogi karrierem immár biztosan véget ért, ez pedig az írással vállalt személyes kockázataimat, hiszen mégiscsak a hivatalban lévő elnök mellett szólok, csökkenti. A cikknek sok haszna ugyan nem volt, de nem bántam meg.
Zárszóként, mivel ide tartozik, elmondom, hogy megválasztásom után elhagytam azt a közpolitikai intézetet, ahol addig elnök voltam, és bezártam egy ügyvédi irodát. Az első héten eladattam a fenekem alá tolt nagy fekete állami Audit. Az ORTT rengeteg pénzt oszt, és a pénzosztás hatalom, melyért sok minden kapható, elnökként pedig minden pénzosztó bizottságba tagokat kell jelölnöm. "Pénzosztó embereim" (brrr) többségét nem is ismerem, mert tekintélyes szervezetektől (TASZ, Védegylet, NEKI, Nyilvánosság Klub, Független Médiaközpont, MTA Irodalomtudományi Intézet, Transparency International) kértem személyi ajánlásokat, csak azokból válogattam.
Egy válasszal talán még tartozom: mégis, miért mondtam igent márciusban, mikor végül is felkértek az ORTT elnökének? Először, mert a sokat szidott médiatörvényben komoly és sok tekintetben kihasználatlan alkotmányvédelmi potenciált látok. Másodszor, elutasítom azt a bölcsességet, hogy "Ne menj ki a Fórumra, mert a te szívedben lakik az igazság!", vagyis hogy egy ilyen világban a rendes ember távol tartja magát a közügyektől. Harmadszor, érdekelt. Negyedszer, a hazámat vélem szolgálni. Arra pedig még csak nem is gondoltam, hogy amikor reggelente besétálok a Bánffy-palotába, a portás mindig szépen megsüvegel.
Majtényi László
az Országos Rádió- és Televízió Testület elnöke