Ha végigböngésszük Verne regényeinek hosszú listáját és többé-kevésbé még a cselekményüket is ismerjük, felfedezhetjük, hogy az író rengeteget politizál. A XIX. század közepétől jutott csúcspontjára a gyarmatosítás, egymást érték a háborúk, forradalmak, szabadságharcok, s ezek hatása alól ő sem maradt mentes.
Verne, a "politikus"
Ő maga aktívan sosem politizált, a párizsi kommün idején el is hagyta a fővárost, s igencsak keserűen érintette, hogy a kommün utáni megtorlásban több barátját, ismerősét is megbüntették, száműzték. Egyetlen cselekvő politikai megnyilvánulásáról tudunk: későbbi lakhelyén, Amiens-ben tagja lett és éveken át az is maradt a városi tanácsnak (egy baloldali polgármesterjelölt oldalán választották be), és e minőségében rengeteget tett városáért. Pártnak soha nem volt tagja.
Regényeiben ellenben nagyon is élesen emeli fel szavát a rabszolgaság, az elnyomás ellen, szabadsághősöket elevenít meg, függetlenségi harcokat támogat. Hozzánk, magyarokhoz legközelebb álló művében, a Sándor Mátyásban az 1848-49-es szabadságharcot "folytatja" egy gazdag magyar gróffal a főszerepben, aki újra fel akarja venni a harcot az osztrák elnyomás ellen. Verne ugyan sosem járt hazánkban, de mivel sokat olvasott, nyilván a korabeli sajtóból jutottak el hozzá magyar vonatkozású hírek is. A Sztrogof Mihály cselekménye a cári Oroszországban játszódik, ugyancsak jócskán átszőve politikai szálakkal; olyannyira, hogy állandó kiadója, Hetzel ódzkodott is a megjelentetésétől, nehogy lerombolja az író hatalmas népszerűségét az orosz piacon. Háborús témájú A Bégum ötszáz milliója című regénye, A lángban álló szigettengerben a törökök kegyetlenkedései ellen emeli fel szavát. Élénken foglalkoztatja az amerikai polgárháború is: az Észak Dél ellen egyértelműen a rabszolgatartás ellen mozgósít, de a rabszolgaság a témája a Nyolcszáz mérföld az Amazonason című könyvének is. Érdemes megemlíteni, hogy akkor, amikor a korabeli európai közvélemény szemében a feketék, a gyarmatiak alsóbbrendű fajként voltak elkönyvelve, Vernénél a színes bőrűek pozitív személyiségek, értelmesek, tanulékonyak, becsületesek. A sziget egyértelműen Verne legösszetettebb műve: hősei (öt férfi) fogságból szöknek az amerikai polgárháború idején és a lakatlannak tűnő szigeten (szintén visszatérő téma) megteremtik saját, önellátó, demokratikus világukat. A főhős, Cyrus Smith a szintén gyakran megjelenő tudós polihisztor, az először felbukkanó Nemo kapitány pedig nemcsak műszaki zseni, hanem hindu herceg, aki hazája angol gyarmatosítása ellen harcol, bár nem feltétlenül nemes eszközökkel.
Végül még egy feltűnő érdekesség: Verne, bár Angliát mint világhódító birodalmat nem kedvelte, kifejezetten anglománnak tűnik: nagyon sok regényében a főhősök angolok vagy amerikaiak, akik többnyire előnyös jellemvonásaikkal tűnnek föl. E vonzódása az angolszász világhoz alighanem korai angliai, majd a későbbi amerikai útjához köthetők, no meg ahhoz is, hogy jól és sokat olvasott angol nyelven is. Mintha csak a mai idők lektűrjeit látnánk, melyekben mindenkinek angol neve van, minden katasztrófa Amerikában történik, és persze a végén mindig ők mentik meg a világot. Pedig teljességgel kizárt, hogy Verne annyira a jövőbe látott volna, hogy már Hollywoodban gondolkodott.
l Lapunk akciójának, a Népszabadság Verne-sorozatának következő könyve A rejtelmes sziget első kötete holnaptól, a következő két része pedig az azt követő hetek szerdáján kapható a hírlapárusoknál.