Törött szemüveg, darabokra hullott karóra, repedt borda, horpadt mentőautó - ez mind-mind velejárója lehet a sürgősségi ellátásnak. Ez derül ki a mentősöket ért támadások körülményeit elemző kutatásból.

- Arról senki nem gyűjt adatot, hogy évente hány egészségügyi dolgozót ér támadás Magyarországon a munkája közben. Az utóbbi években viszont úgy tűnt, megszaporodtak a beteghez érkező orvosok, ápolók elleni támadások. Ezért vágtunk neki az első térségi kutatásnak. Ez a mentősök elleni támadásokat elemzi. Az okokra, összefüggésekre voltunk kíváncsiak - mondta lapunknak dr. Breitenbach Géza, az Észak-magyarországi Mentőszolgálat regionális orvos-igazgatója, a kutatás vezetője. - A vizsgálatban arra kértük a régió mentőseit, hogy valamennyi őket ért támadást és azok körülményeit regisztrálják. A kérdőívek adatai alapján az évi több mint 160 ezer mentésből 37 alkalommal érte agresszió a mentősöket.

Mondhatnánk, hogy a hívások arányában ez nem is sok. A mentősök szerint viszont munka közben - amikor amúgy is nagy a feszültség - már a támadás lehetőségének tudata is elviselhetetlen.

"Hosszú percek óta tartott már a mentőautóban a küzdelem, de az idős férfi szíve csak nem akart újraindulni. A fiatal rezidens mentőorvos, s jómagam a kocsi belsejében a beteggel voltunk elfoglalva, amikor valaki előbb ütötte, majd feltépte az ajtót. A kocsiba egy férfi ugrott be és nekiesett a doktornak, többször megütötte, letépte az ingét. Közben azt kiabálta, hogy a Vészhelyzetben bezzeg ezt már rég megoldották volna. Végül a dulakodás zajára két másik férfi jött, és "leszedték" társukat a doktorról. Az eset után az orvost bordatöréssel kellett kezelni, de a történtek lelkileg is megviselték. Az öregúr, aki miatt végül is a mentőt hívták, meghalt, de ezt ott, a helyszínen nem mertük a rokonokkal közölni..." - idézi lapunknak a néhány évvel ezelőtti történetet egy mentőtiszt.

A fehér köpenyesek elleni támadás zöme lakásban történt, és a leggyakrabban a zavart tudatú beteg támadt az orvosra, ápolóra. Előfordult, hogy a segítséget kérő mindössze a vesegörcsének az enyhítését akarta elérni a mentők riasztásával, de miután a helyszínre érkező orvos inkább kórházi ellátást javasolt, a beteg megütötte és a fájdalomcsillapító dózis növelését követelte.

A fájdalommal, szorongással küzdő emberrel szemben nem jogos elvárás, hogy mindig úriemberként viselkedjen. A fájdalommal odalesz a biztonság, borul a tanult viselkedési forma. Szakemberek szerint a saját magukért vagy rokonukért aggódók az ellátás elé gördülő valamennyi akadályt személyes támadásnak érzékelik. Sőt, a rettegett betegségek (rák) a tehetetlenség és a félelem miatt agresszívvá tehetik a legszelídebbeket is. Az orvosi tudás az adott helyzetben véges is lehet. Nehéz szembesülni azzal, hogy az orvos nem mindenható. Mindemellett a betegek egyre többet tudnak saját betegségükről, kezelésükről, és gyakran megesik, hogy - úgymond - "okoskodnak". Az ilyen helyzetek kezelését az ellátóknak és az ellátottaknak is tanulniuk kell. A mentősök elleni támadások nagy többségében nincs is konkrét kiváltó oka a konfliktusnak, a baj váratlanul következik be. Nem véletlen, hogy szinte szabályként rögzítik: a figyelem nem lankadhat, nem álljuk el a bejáratot, ami menekülési út lehet.

A vizsgálat egyik érdekes megállapítása, hogy a "támadók" gyakran a kiérkezési időt találják túl hosszúnak. Előfordult, hogy a hívást fogadó diszpécser stílusát érezték arrogánsnak, és ezt torolták meg a helyszínen. Gyakori a szóbeli tettlegesség, ami könnyen fajul lökdösődéssé. Volt olyan mentős, akit késsel fenyegettek, megrúgták, leköpték.

A támadásoknak csak a kisebb hányada végződik azzal, hogy a végén a mentős is orvosi ellátásra szorul. Breintenbach Géza szerint az ellátóknak nincs túl sok eszközük a védekezésre. A kutatásból az derült ki, hogy az esetek többségében "jó szóval" próbálták leszerelni a támadókat, de ez nem túl hatékony: előfordult, hogy az ajtót kellett kitámasztani, hogy az üldözők ne érjék utol a beteggel menekülő mentősöket.

A jelzett esetekből 13 alkalommal már a híváskor sejteni lehetett, hogy a helyszínen agresszióra lehet számítani, de a mentőnek ilyenkor is mennie kell, legfeljebb rendőri védelmet, kíséretet kér az autó.

A Medical Tribune című orvosoknak szóló lap fölidézett egy Angliában történt esetet, s ennek alapján állítja: a szigetországban a mentőorvos hozzá sem érhet a beteghez, ha nem érzi biztonságosnak az ellátás körülményeit. Tavasszal egy rohammentősnek a saját biztonsága érdekében a járművéből kellett végignéznie egy 19 éves fiú halálát, akit leszúrtak. A 35 éves doktornő öt perccel a rendőrség előtt érkezett a helyszínre, de nem kapott engedélyt a feletteseitől, hogy elláthassa az életéért könyörgő fiút.

Érdekessége a hazai kutatásnak, hogy az esetek többségében, még ha van is "nézőközönség", csak a rendőrök segítenek a megtámadott mentősöknek - a bámészkodók nem avatkoznak közbe. A konfliktusoknak így általában a rendőri beavatkozás vet véget. - Sajnos a kérdőívekből egyértelműen kiderül, hogy a mentősök nincsenek felkészülve az ilyen helyzetekre - állítja Breintenbach Géza.

Néha rohanni kell