Felmérhetetlen veszteség

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet utolsó főigazgatójaként és a hazai stroke-beteg-ellátás egyik megszervezőjeként kívánok reagálni dr. Molnár Lajos országgyűlési képviselő június 28-i nyílt levelére, amelyet dr. Szabó Máté ombudsmannak címzett.

A stroke - évi 40-50 ezres új beteggel - népbetegséggé vált, aminek sikeres terápiáját a korai, három órán belül elkezdett gyógykezelés biztosítja. Ez regionális - a fővárosban 40 percen belül elérhető - centrumok szervezését tette szükségessé. A Nemzeti Stroke Programban megfogalmazott elvek szerint az elmúlt 15 évben kialakult az országban a sikeres stroke-beteg-ellátás feltételrendszere. Erre utaltak a példa nélkül csökkenő stroke-halálozási adatok. A közigazgatási határozat miatt a stroke- és a neurológiai ellátás az OPNI megszűnésével 60 ágyat vesztett. Megszűnt az általános neurológiai osztály, a 32 ágyas stroke-osztály az új helyén, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben (OITI) 20 ágyon működik csupán. Az intenzív szintű stroke-ellátás a OPNI-ban működtetett nyolc ágy helyett az OITI-ben két ágyon üzemel. Az OITI-ben nincs belgyógyászati, kardiológiai háttér, nincs véralvadási, genetikai laboratórium. Az OPNI-ban megszűnt a különlegesen felszerelt, 30 ágyas stroke-rehabilitációs osztály. A pályázati forrásból 14 millió forintért beszerzett, számítógéppel vezérelt, járásrehabilitációt javító berendezés (gait-trainer) egy éve használaton kívül áll az intézet lezárt épületében. A kieső képalkotó tevékenység miatti CT/MRI-vizsgálatokra a várakozási idő jelentősen meghosszabbodott, elérheti a négy-hat hetet.

Az OPNI stroke-részlegének átköltöztetésekor a szakmai aggályokban egyetértés volt a két főigazgató között, amit a főigazgatók nyugdíjazása követett. Az Agyérbe-tegségek Országos Központja jogutód és indoklás nélkül megszűnt. További veszteségeket jelent azoknak az osztályoknak a felszámolása, amelyeknek profilja végleg megszűnt, így a Memória Klinika, ahol az országban egyetlen helyen működött pszichiátriai belgyógyászat és fertőzőosztály, a játékszenvedély és a táplálkozási zavarok ellátására szakosodott osztály. Nem működik a budai oldalon drogambulancia. Az európai hírű Neuropatológiai Laboratórium működtetése szünetel. Alig lehet számba venni a veszteséget, amit a neurológia, a stroke-ellátás a pszichiátria, valamint a szenvedélybeteg-ellátás szenvedett az átszervezéssel.

A legkönnyebben marginalizálódó társadalmi csoportok között is legrosszabb helyzetben a mentális betegségben szenvedők vannak. Érdekérvényesítő képességüket az elkötelezett pszichiáterek, neurológusok vállalták és vállalják fel, sajnos kevés eredménnyel. A szakmai szervezetek, a neurológiai, valamint a pszichiátriai szakmai kollégiumok, az érintett tudományos társaságok, a klinikák vezetőinek tiltakozó állásfoglalása nem volt elégséges a döntés módosítására. A betegek és a hazai ideg- és elmegyógyászat igazi vesztesége nem az épület elvesztése, hanem egy európai hírű szakmai műhely, a "Lipót" eltűnése a hazai tudományos és szellemi életből.

Az országosan szervezendő stroke-ellátás, szenvedélybeteg-ellátás, egyáltalán, az ideg-elme ügy olyan jelentőségű kérdéseket érint akár a halálozás területén, akár a munkaképesség fenntartásának kérdéseiben, ami változatlanul indokolja egy ilyen jellegű intézet működését, ahogy az EU legtöbb tagállamában ez természetes. Az a reményem, hogy az egészségpolitikai döntéshozóknál lesz kellő bátorság a rossz döntések korrekciójára.

Prof. dr. Nagy Zoltán, az OPNI volt főigazgatója, a Magyar Stroke Társaság örökös tiszteletbeli elnöke

Válsággyártók

Nagyon aktuálisnak tartottam már egy olyan cikket, ami a lap június 16-i számában jelent meg Szalay Tamás Lajos tollából Válság csak a szavakban van címmel. Tekintélyes szakemberek, Szabó István KSH-osztályvezető, Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet kutatásvezetője, Benyik Mátyás, az Attac Magyarország vezérigazgatója, Tóth István Tárki-vezérigazgató és Szilágyi Anna nyelvész kivonatos véleményét idézte a cikk írója.

A válságnak valódi pontos definíciója nincs, és talán ezzel magyarázható, hogy a politika szótárában komoly szerepet kaphat ez a kifejezés a politikai rivális kommunikációs lejáratása területén. Csak figyeljük meg, hogy egyetlen fideszes politikus sem felejti el a válság szót kiejteni nyilatkozatában, Orbán megszólalásainál pedig strigulázni lehetne ezt a kulcsszót. Ez a stílus nem elítélendő, mert a politikai arzenálban minden valamirevaló párt alkalmazza. Véleményem szerint baj ott van, amikor a sajtó képviselői is olyan módon kezelik tényként a politika kiszólásait, hogy nem fűznek kritikai véleményt hozzá.

Mi, magyarok eleve hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra, és erre megfelelő kommunikációval nagyon könnyű rásegíteni. Az egyik szakember utal is arra, hogy a középréteg a 2007-es reáljövedelem-viszszaesés miatt lett hitetlen a jelenlegi politikával szemben. A Fidesz szóhasználatában fellépett a hitelességi válság. Holott arról van szó, hogy a szociális rendszerben a legszegényebb rétegeket jobban segítő szociálpolitika és a középréteget kétségtelenül megszorító, de mégsem megélhetési gondot okozó lépés nyilvánvalóan nem arathatott sikert. Logikai ellentmondás a Tóth István György által ismertetett kutatási eredmény is, miszerint az emberek szemében az ország gazdasági mélyponton van, de egyéni sorsukban már nem ilyen negatív a megítélés.

Ugyancsak ellentmondás a szociális válság és a Fidesz nyugdíjkezeléssel kapcsolatos "befagyasztás"- elképzelése, amely szót szintén elemezhetne Szilágyi Anna. Ugyanis a kisnyugdíjasok számára kedvezőtlenebb a csupán inflációt figyelembe vevő elv, mint a jelenlegi, ún. svájci indexálás, ami a gazdasági növekedésből adódó magasabb reálbér-növekedést is figyelembe veszi. Ennyire nem bízik a Fidesz tévedhetetlen gazdaságpolitikai orvoslásában, vagy a nyugdíjasok számukra a szociális válság ellenére csupán ennyire "fontosak"?

De hogy helyi példát is említsek, a Financial Times fDi magazinja Miskolc környékének tőkevonzó képességét kiemelkedőnek értékelte, és az igen előkelő, 16. helyre rangsorolta. Nem akarom elbagatellizálni a meglévő gondokat, csupán azt szerettem volna a laikus olvasó aspektusából röviden kifejteni, hogy azért mégsem vagyunk utolsók Európában. Erre utal a cikk utolsó grafikonja is a szociális rangsorolásról. És úgy érzem, akik elgondolkodnak reálisan hazánk eredményeiről és kevésbé sikeres lépéseiről, azok nem értenek egyet a Fidesz válságszajkójával. Kivéve ha magukévá teszik azt az egyszerű Fidesz-definíciót, amelyet sajnos sokan elfogadnak: válság az, amire mi azt mondjuk.

Tősér István, Miskolc