Magyarország túlságosan keveset költ a kutatás-fejlesztésre és a hazai K+F-eredmények hasznosítására. A kitörési irányokat illetően teljes a tanácstalanság: a statisztikai adatok (és a mindenkori kormányzat) szerint elsősorban a vállalati innovációt kellene ösztönözni, ám amellett is szólnak érvek, hogy az állami finanszírozású K+F szorulna megerősítésre.
Toporgó innováció- politika
Az egy évvel ezelőtt elfogadott kormányzati tudomány-, technológia- és innovációpolitikai stratégia szerint a jelenleg GDP-arányosan mintegy 0,4 százalékos vállalati K+F-ráfordításokat 2010-re 0,63 százalékra kell emelni. Mint azóta kiderült, a kormánynak kevés konkrét elképzelése van a kitűzött cél elérésére - a ritka kivételek egyike az európai mintájú Üzleti és Információs Központok (BIC) hálózatának létrehozása, a hazai innovatív vállalkozások számának megduplázása. (Magyarországon becslések szerint legfeljebb 600-700, innovatívnak tekinthető vállalkozás működik.)
A már említett középtávú kormányzati stratégiában szereplő célok helyességét azonban sokan vitatják. A Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) a közelmúltban kiadott állásfoglalásában a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) uniós összehasonlító adatokon alapuló elemzésére hivatkozik, amely szerint alapvetően nem a vállalati K+F-költés szintjével, hanem a hazai gazdaság szerkezetével van baj. Mint az elemzés megállapítja, Magyarországon az ipar szerkezetéből adódóan alacsony a kutatás-fejlesztéssel, illetve tudáshasznosítással foglalkozó nagyvállalatok aránya. Emiatt önmagában attól, hogy a hazai cégek többet költenek K+F-re, nem érdemes az innováció fejlődését várni. A HEBC szerint az állami finanszírozású kutatás-fejlesztés erősítése célravezetőbbnek tűnik.
Hasonló következtetést tartalmaz az OECD idei fenntarthatósági jelentése is: eszerint az innovációs teljesítmény növelését csak a magyar innovációs rendszer teljes átalakításán keresztül lehet elérni, és a reformnak minden területre ki kell terjednie. Vagyis: a felsőoktatást összhangba kell hozni a tudományos és technológiai igényekkel, javítani kell a közszféra kutatási színvonalát, és az eredmények hasznosítási arányát - ezek pedig döntően állami finanszírozást és kormányzati kompetenciákat igénylő feladatok.
Az OECD-jelentés egyebek mellett a hosszú távú, kiszámítható innovációs politikát és az erre szánt állami források "védettségét" hiányolja (a szövegben szó szerint az szerepel, hogy "ezek ne eshessenek a rövid távú szükségintézkedések áldozatául", ami alig burkolt célzás az innovációs alapba szánt állami pénzek többszöri megcsapolására). Azt a dokumentum is elismeri, hogy, Magyarországon kirívóan alacsony a vállalati K+F-költés, de azt valószínűsíti, hogy ha az állam megteszi az e téren tőle elvárható lépéseket, akkor a probléma az üzleti szektor térfelén is megoldódik.
