Tíz éve még másként kerestek megoldást kicsi, mozgatható kémeszközök létrehozására. Olyan robotokat építettek, amelyek az állatok mozgását utánozták. Az 1990-es évek közepén az amerikai hadügyminisztérium korszerű védelmi kutatásokért felelős ügynöksége (DARPA) olyan apró repülő szerkezet építését várta a kutatóktól, amelynek a méretei egyik irányban sem haladják meg a 15 cm-t, súlyuk 6-10 dekagramm lehet, legyenek képesek legalább 1,5 deka hasznos terhet hordozni. Az irányító, indító állomástól 8 kilométerre eltávolodva is legyenek működőképesek, sebességük érje el a 30-60 km/órát, a szerkezetek 20-60 percig repüljenek, üzemeljenek. A kutatók sikeresen megtették az első lépéseket, kis madarakra vagy nagy rovarokra emlékeztető modelljeik már teljesítették az elvárt feladatok egy részét. Később alapjában változott meg a célkitűzés. Állatokat utánzó robotok helyett maguknak az élő állatoknak a felhasználására tértek át, így születtek meg a kiborgok.

A kiborg (angolul cyborg) kibernetikus organizmus, élőlény és gép keveréke. Az agy mindig a biológiai lény agya, a kutatók éppen az agyba való beavatkozással kezdték a kémkiborgok megteremtését. A kiborgok régóta a tudományos-fantasztikus írások, filmek fontos szereplői. Valódi kiborgot először José Delgado (Yale Egyetem) hozott létre az 1950-es években, bika agyába ültetett elektródákkal irányította az állat mozgását. 1963-ban egy spanyol arénában be is mutatta, hogy képes egy elektromos impulzussal megállítani a felé rohanó bikát. 2002-ben John Chapin és kutatócsoportja (New York állam egyeteme, Brooklyn) patkányok agyába ültetett elektródákkal a patkány bajuszának megérintését szimulálta, majd megoldották, hogy a bal oldali bajusz érintésének érzetére a patkány balra induljon, ugyanezt megtette jobbra is. A következő lépésben floridai kutatók bevonásával a patkányokat megtanították egyes szagok, pl. emberek vagy robbanóanyagok felismerésére. A sikeres azonosításáról hírt kell kapnia az irányítónak. Ezért a kutatók a patkány agyában megkeresték azt a területet, ahova a sikeres azonosításról hírt adó jelek befutnak az idegeken és ide is beépítettek egy elektródát. Az elektródát rádióadóhoz csatlakoztatták, így a romok alatt megtalált emberről szóló hír eljutott az irányító központba. Chapin kutatócsoportja madarakkal is kezdett foglalkozni. Galambok repülését tudták irányítani laptopról, a madár az utasításnak megfelelően repült egyenesen, fordult balra vagy jobbra.

A patkányok, galambok elég nagyok ahhoz, hogy videokamerát, számítógépet, az energiaellátáshoz elemeket vigyenek magukkal. Ezek az állatok azonban túl nagyok ahhoz, hogy észrevétlenül megjelenhessenek valahol és gyanút nem keltve derítsék fel a célpontot. A DARPA ezért mostanában a rovarokkal folytatott kísérletekre helyezte a hangsúlyt. Az eddigi kísérletek alapján egyértelmű, hogy a rovar fejlődésének lárva szakaszában érdemes beépíteni az elektródákat, mert ekkor erős, stabil kapcsolat jön létre a beültetett eszköz és az állat ideg- és izomszövetei között. Az idegszálakhoz nagyon vékony, néhány száz mikrométer átmérőjű rugalmas műanyag szálat csatlakoztatnak, ez fémet is tartalmaz az elektromos kapcsolat megteremtéséhez. A kutatások titkosak, de nemrég egy tudományos konferencián bemutattak néhány filmfelvételt az eddigi eredményekről. Egy szender lepkének a hátába szerelték az elektródákat. Előbb egyik, majd másik szárnyát emelte fel, majd mindkettőt, az izmaiba küldött utasítások hatására. Szárnyainak mozgását úgy felgyorsították a kutatók, hogy a lepke felszállt.

Michael Maharbiz (Kaliforniai Egyetem, Berkeley) az USA déli részén élő zöld gyümölcsbogarak agyába épített elektródákat. Ha negatív feszültséget adtak az elektródákra, akkor a rovar csapkodni kezdett a szárnyaival és felszállt. Pozitív feszültség hatására becsukta szárnyait, leszállt. A jelenség felkeltette a kutatók érdeklődését is, mert egyelőre nincs rá magyarázat. Még nem dőlt el, hogy a repülésirányítást az izmokba vagy az agyba épített elektródákkal lehet jobban megoldani.

A mozgás, a repülés irányítás megoldása csak az első lépés a kémkiborg létrehozása felé. Az irányító jeleket küldhetik rádión, de ezt észlelheti az ellenség. Felhasználhatják a GPS-rendszert, vagy előre beprogramozzák az útvonalat a rovar számítógépébe, de egy erős szél eltérítheti repülés közben. Nem kis feladatot jelent, hogy olyan mértékben miniatürizálni kell a felderítéshez szükséges eszközöket, az energiaellátást, hogy azokat be lehessen építeni az állat szervezetébe. A DARPA olyan kiborg rovarokra vár, amelyek minimum 100 méterre eltávolodnak az irányítótól, és a célt legalább öt méterre megközelítik, majd további utasításig ott maradnak.