A humoristák négy éve azon viccelődtek, hogy John Kerry folyékonyan tud franciául, most meg az a baj, hogy Berlinben kétszázezren mentek el meghallgatni az Európa számára szimpatikusabb elnökjelöltet. Nemigen akadt jobboldali kommentátor, aki mostanában kihagyta volna a poént: - Amikor utoljára olvastam az alkotmányt, nem volt benne, hogy a németek is szavazhatnak a mi elnökválasztásunkon!

Amerika jó ideje lenézi, az övével összemérhető katonai erő hiányában gyengének tartja az európai hatalmakat. A helyzet mostanában persze változik, miután kiderült, hogy még a legerősebb hadsereg (és gazdaság) sem képes egymaga két fronton háborúzni. Az azonban kérdés, hogy azok vannak-e többen, akiknek imponál, ha egy amerikai politikust kedvelnek külföldön, vagy azok, akik inkább azt szeretnék, ha tartanának tőle. Obama hazafelé azt nyilatkozta, reméli, a választók körében erősödött az a meggyőződés, hogy a világpolitika színpadán is képes hatékony fellépésre. Ugyanakkor elismerte, hogy az amerikaiakat most a legkevésbé ez foglalkoztatja, sokkal inkább a benzinár és általában a gazdasági helyzet a beszédtéma. Lényegében ugyanezt ismételgette egy héten át John McCain - mégis, micsoda különbség! Ugyanazon a napon, amikor Obama Berlinben másfél kilométerre elnyúló tömeg előtt a transzatlanti együttműködésről szónokolt, a republikánus elnökjelölt egy ohiói német étteremből kijőve két tucat embernek fejthette ki saját véleményét a világról. Obama gyakorlatilag elnöki utat szervezett magának, komoly sajtókísérettel, államfőknek kijáró protokollal. McCain idén már valamennyi helyszínen járt, ahol most Obama, sőt Kanadában, Kolumbiában és Mexikóban is, de ki emlékszik rá? Kampánya kínjában olyan jelvényeket osztogatott a programjáról tudósító riportereknek, miszerint ők az itthon hagyott tartalékcsapat. Igaz, programja sem volt valami emelkedett: golfozás idősebb Bush elnökkel, kicsi és unalmas vidéki kampánygyűlések, pénzszerző vacsorák. Közben Obama Afganisztánba majd Irakba ment, ahol a kormány támogatásáról biztosította a McCain által ellenzett csapatkivonási tervét. Jordániában Herkules palotája előtt beszélt, Izraelben a bulvársajtó tapintatlan módon kilopta a Siratófalba dugott imádságos cetlijét. Berlinben sztárkodott, Párizsban sajtóértekezletet tartott Sarközyvel, Londonban egy nap alatt tárgyalt az előző, a mostani és az alighanem következő brit miniszterelnökkel, Blairrel, Brownnal és a konzervatív Cameronnal. A sajtó még patikamérleggel sem tudta volna kiegyensúlyozni a tudósításokat. Persze nem is nagyon igyekezett. Elfogadta, hogy Obama népszerű, tehát hír, McCain nem annyira.

A Gallup tegnapi felmérése szerint Obama valamelyest növelte előnyét, országosan most 48:41-re vezet, reményei az elmúlt egy hétben közelebb kerültek a megvalósuláshoz. És mégis, mindennek dacára, korai még győztest hirdetni. McCain lemaradása nem behozhatatlan, és ezen az sem változtat, ha a németeknél már minden eldőlt: egy felmérés szerint 72:11 arányban szavaznának Obamára. Amerika néha tényleg meg tudja lepni a világot. Így volt ez 2000-ben, amikor Al Gore helyett George W. Bush költözhetett be a Fehér Házba, és 2004-ben, amikor legyőzte Kerryt, pedig a világ, ha beleszólhat, mindkétszer másként döntött volna.