Egyértelművé tette: nem akar egyezkedni. Vagyis, ha úgy tetszik, Szász Jenő fellázadt. Nem először tesz egyébként ilyesmit, de valamennyi ilyen próbálkozása közül kétségkívül ez a mostani a legmerészebb húzása. Hasonló korábbi vállalkozásai bejöttek neki. Sikerült például - igaz, a Fidesz és Tőkés püspök hathatós közreműködésével - kettészakítania egykori anyapártját és egy ellenlábas politikai szervezetet alapítania Székelyföldön. Tegnaptól azonban az MPP elnöke valójában már nem is annyira az RMDSZ-szel néz farkasszemet, sokkal inkább Orbánnal és Tőkéssel húz ujjat azzal, hogy kategorikusan elutasította Markóék "belső koalícióra" vonatkozó ajánlatát. Ami első ránézésre kétségkívül sorsát megpecsételő húzásnak látszik, de mégsem nélkülözi teljesen a logikát.

A meglepetés annyiból jogos, mivel Szász mégiscsak eddigi szövetségesei köpönyegéből bújt ki annak idején, és engedelmesnek is számított minden helyzetben. Soha korábban nem tett olyasmit, ami árnyalta volta azt a róla kialakult képet, hogy ő a Fidesz trójai falova Erdélyben. Sokak elképedésére a faló ezennel önálló életre kelt. De miért jó ez neki? - vetődik fel a kérdés.

Szász kalkulációja azért kikövetkeztethető legutóbbi lépéseiből. Tisztában van például azzal, hogy az MPP választási kudarcával ő bukott politikus lett a Fidesz szemében is. És sejtheti, hogy Orbán már-már személyes sértésnek vehet ekkora zakót egy olyan szervezet részéről, amely mellett minden tekintélyét és politikusi tehetségét latba vetve huzamosan kampányolt. Ugyanígy világos lehet számára, hogy az anyaországi legnagyobb ellenzéki erő a legutóbbi választások óta a magát pártok feletti pozícióba helyező, pragmatikusabb Tőkés Lászlóra teszi minden tétjét, őt tekinti a fideszes erdélyi politika kizárólagos letéteményesének.

De Szász Jenő azt is látja, hogy pártját még ilyen körülmények között is képes egy darabig kézben tartani - elnökként legalább még két évig módjában áll megtorpedózni a tisztújító kongreszszusra irányuló követeléseket. Az őszi parlamenti választásokon pedig a székelyföldi szélsőradikális voksokból mindenképpen öszszejön majd egy mandátumravalónyi. Neki ennyi - egyelőre - elég.

Szász Jenő önjáró üzemmódra kapcsolása persze azt is jelzi, hogy a Fidesz erdélyi csapásszériája még nem ért véget. Pedig a magyarországi párt gyorsan reagált az Erdélyben kialakult helyzetre. Hiszen miután a hazai párt évekig dolgozott az engedetlenkedő "RMDSZ monopóliumának" megtörésén, Szászék leszereplése nyomán azonnal váltott, és az "erdélyi pluralizmus" hirdetője csont nélkül ment át az "erdélyi egység" szószólójának szerepébe. Arról már nem is beszélve, hogy a Fidesz elnöke Tusnádon kijelentette: pártja a továbbiakban nem kíván beleszólni a helyi történésekbe. Előfordulhat persze, hogy e pálfordulást az ottani magyarság nem egyszerűen gyorsnak, inkább túlzottan is gyorsnak, előkészítetlennek és kevéssé hitelesnek érzékelte. Merthogy a dolgok pillanatnyilag úgy festenek, hogy Szász véglegesnek tetsző elvesztésével a Fidesz már egyik erdélyi magyar párt vezetésére sem képes érzékelhető befolyást gyakorolni. És ilyen még soha nem volt.