Évente 350 ezer olyan pár mondja ki a boldogító igent, amelynek tagjai különböző uniós tagországokból származnak. Ezzel még az EU-nak nemigen akadna dolga, de a frigyek csaknem fele (170 ezer) válással végződik. Márpedig a családjogi szabályozás a huszonhetekben igen eltérő. Van, ahol hamar megadják az "elbocsátó üzenetet", de Írországban például négy év különélést kell dokumentálni a bontóperben. A katolikus elvárásokat még szigorúbban értelmező Máltán pedig egyáltalán nincs válás.

A gyakorlat azt mutatja: miközben sokszor közös gyerekek, értékes vagyontárgyak jelentik a per tétjét, a felek - ügyvédeik segítségével - oda vinnék a pert, ahol kedvezőbb eredményt várnak tőle. Az Európai Bizottság tavalyelőtt tette le az EU igazságügyi tanácsának asztalára azt a rendelettervezetet, amely tisztázná a helyzetet. A válófélben lévő pár a bármelyikük állampolgársága szerinti ország jogrendjét választhatná (akár úgy is, hogy azt külföldön alkalmazzák), illetve egy harmadikét is, ha ahhoz bizonyíthatóan kötődnek, és jellemzően ott élnek. Eredmény a tanácsban azért nem született, mert Svédország minden kompromisszumot ellenzett, arra hivatkozva, hogy nem szolgáltatja ki állampolgárait az övénél kevésbé liberális szabályozásnak. - A váláshoz való jog alapvető a nemek egyenlősége szempontjából. Márpedig Svédországban kizárólag a svéd jogot vagyunk hajlandók alkalmazni. Minden más viszszalépés lenne - közölte Beatrice Ask, a skandináv ország igazságügy-minisztere.

Ellenkező előjellel, de megijedtek a konzervatív írek is. A lisszaboni szerződésről tartott, június 12-i népszavazás előtt érezhetően fékezték a döntéshozatalt, noha a britekkel és a dánokkal együtt felmentésük van az EU igazságügyi döntéseinek végrehajtása alól.

Kilenc tagállam (köztük a magyarokon kívül a franciák, a spanyolok, az olaszok, a szlovének, a románok, a luxemburgiak, a görögök és az osztrákok) pénteken úgy döntött, hogy szűk körben is belevág a végrehajtásba. Ennek az a jelentősége: ez az első alkalom, hogy a huszonhetek alkalmazzák a "megerősített együttműködés" jogintézményét. Felkérték az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki a részleteket, az igazságügyi tanács pedig várhatóan az ősszel tér vissza a kérdésre.

Ránézésre az euróövezet vagy a schengeni határőrizeti térség is ilyen, részleges együttműködési formának tűnik, ezeknél azonban más a jogalap. Szintén néhány ország gyakorlatából, a prümi szerződésből nőtt ki a ma már általános és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos online adatcserére kiterjedő uniós együttműködés. "Megerősített együttműködés" olyan területen kezdeményezhető, amelyen még nincs uniós jogalkotás, legalább nyolc tagállamnak kell beindítania, és nyitva kell hagyniuk a többiek számára is a csatlakozás lehetőségét. Úgy tudni, hogy egyelőre a németek, a belgák, a portugálok, a litvánok és a szlovákok fontolgatják ezt a válások szabályozásában. A szintén liberális családjogot alkalmazó hollandok fanyalognak. Egyesek szerint pedig a "megerősített együttműködés" nem teremt jó precedenst, mert megnyitja a lehetőséget a "kétsebességes Európa", azaz gyakorlatilag a tagállamok egységének megbomlása előtt, amire az írországi népszavazás óta amúgy is van kísértés.

- Nincsenek pontos adataink, így nem tudjuk, hogy hány magyar állampolgárt érint a kérdés. De ha csak ötszázat vagy ezret, akkor is érdemes a szabályozással megkönnyíteni a helyzetüket. Mindenesetre a magyarokra nem jellemző a nagyfokú mobilitás, ami előidézi a "vegyes házasságokat" - mondta lapunknak Brüsszelben Fazekas Judit igazságügyi szakállamtitkár. Hozzátette, hogy a szakértői vélemények szerint Magyarországon nem okoz majd gondot az uniós rendelet átvétele.

Az évi 350 ezer vegyes házasság fele válással végződik