Ha követne valaki, próbáld meg lerázni a Coelho-osztályon, vagy küldd be az ezoterikus cuccok közé, hátha kinyílik a csávó harmadik szeme, és akkor elvan egy darabig magában. De ne feltűnősködjél, ne csináld a balhét, mert buktuk az egészet.

Látom, nem vágod a témát. Arról van szó, hogy ez az Elmore Leonard nagy író, nagyon nagy író, Amerikában már több mint negyven könyve jelent meg, a kritikusok imádják. Olyat tud, amit csak nagyon kevesen: igazi irodalmat csinál a hard-boiled detektívregényből. (A múltkor már egyszer elmagyaráztam neked, hogy a krimi az egyik legkomolyabb, legfilozofikusabb irodalmi műfaj, csak ki kell használni a lehetőségeit; és hát ez a Mr. Leonard, istenemre mondom, kihasználja.) A Glanc olyan, mintha valamelyik klasszikust olvasnád: a főhős elmélkedésre hajlamos, cinikus, kiégett rendőr, akinek egy "nyamvadt kis nyápic, aki elhiszi magáról, hogy varázsereje van, és nem ismeri a félelmet" megöli a szerelmét. Mi persze tudjuk, ki a gyilkos, de nem is ez az érdekes: miközben Vincent Mora elmerül Puerto Rico nappali, és Atlantic City éjszakai életében, elképesztő figurákkal találkozunk. A zseniálisan szellemes, éles párbeszédekről, a kíméletlenül pontos, hol harsányan gúnyos, hol meglepően gyengéd jellemzésekről, a finom elbeszélői kommentárokról és a pergő jelenetekről már nem is beszélve. (Olyan dumákat lehet leszedni a könyvből, hogy megfekszel, de tényleg.) Mr. Leonard nagyon ügyesen szerkeszt: oldalról oldalra új történetszálak indulnak, fordulat követ fordulatot, néhol még az időrend is felborul, ám végül minden elem a helyére kerül, a variációsan ismétlődő motívumok egymást erősítik.

Oké, oké, látom, még mindig nem raktad össze a kis mozaikkockákat. Ez a könyv arról szól, hogy van egy csávó, aki úgy dönt, igazságot szolgáltat az áldozatoknak (több is van belőlük), tehát helyreállítja a megsértett erkölcsi világrend egyensúlyát - miközben pontosan tudja, hogy nem létezik ilyen erkölcsi világrend. Hiszen ez jó buli: nagyon laza dolog egyszerre két világban élni. Vincent Mora a bosszú ironikus, tépelődő angyala, aki lazán igazságot szolgáltat. (Persze egyszer-kétszer azért kénytelen rádöbbenni, hogy veszélyes játékot játszik: "Ne erőltessük, ennyire azért ne legyünk lazák", figyelmezteti a férfit legújabb barátnője, miután szerencsésen túléltek egy lövöldözést.)

Szóval: lazán odasétálsz a könyvespolchoz, leemeled a Glancot, kifizeted a pénztárnál, kifelé menet még intesz a csávónak az ezoterikus könyvek osztályán, hazamész, és szépen lassan, figyelmesen végigolvasod Elmore Leonard regényét. Ne aggódj, a fordítás remek, Hegyi Pál érti a dolgát. (Stephen King előszavát nyugodtan átugorhatod, nem veszítesz vele semmit.) Ha mindent jól csinálsz, nincs mitől félned; de azért a telefonodat tartsd kikapcsolva a következő két napban, és ne nyiss ajtót senkinek. Én itt ésszel figyelem a dolgokat már régóta, tudom, mit beszélek. Értve vagyok?

Krimiklub.hu, 428 oldal, 1950 forint