Reményteli jövő elé néz kertjeink jól ismert gyomnövénye, a világszerte elterjedt pongyolapitypang. A gazdálkodók eddig csak a kiirtandó gazt láthatták ebben a fészkesvirágzatúak közé sorolt növényben, egy német fejlesztésnek köszönhetően azonban hamarosan akár már potenciális ipari erőforrásként is tekinthetünk majd rá.
Mégis lesz gumipitypang?
A gyermekláncfűnek is nevezett növény gazdasági célú hasznosításának gondolata a Münsteri Egyetem egyik kutatójának agyából pattant ki. Dirk Prüfer biotechnológus szerint a pitypang tejnedvét gumikészítésre lehetne felhasználni. A növény szárából és gyökeréből kisajtolt ragadós, enyvszerű folyadék ugyanis - a Dél-Amerikában őshonos gumifa váladékához, az úgynevezett latexhez hasonlóan - kiválóan alkalmas természetes kaucsuk előállítására. A bonyolult lépésekből álló eljárást már szabadalmaztatták Németországban, a próbagyártás beindítására pedig létrehoztak egy - többek között egyetemekből, tudományos intézetekből és ipari üzemekből szerveződött - konzorciumot is.
Az elképzelés szerint az első lépésben körülbelül tízezer hektárt vetnének be pitypanggal, hogy aztán a gyakorlatban is kipróbálhassák, mennyire rugalmas és strapabíró a növényből előállított kaucsuk. A kísérleti szakaszban egyelőre csak kisebb termékeket (főként tömítéseket és gumiabroncsokat) gyártanának. Miután pedig megbizonyosodtak az eljárás sikerességéről, továbblépnének. Végső céljuk, hogy a pitypangból készült anyagok segítségével képesek legyenek fedezni Németország gumiszükségletének legalább egytizedét. Ehhez az szükséges, hogy hektáronként mintegy ezer liter tejnedvet tudjunk kinyerni a növényből - mondta Prüfer. Ez azonban nem probléma, hiszen a gyermekláncfű még azokon a legsavanyúbb talajokon is könnyen megél, amelyeken más növények már nem jutnak elegendő tápanyaghoz. Így azt is el lehet kerülni, hogy a pitypang a szántóföldek haszonnövényeinek konkurenciájává váljon - tette hozzá a biológus.
Egyes szakértők úgy vélik: ha beválik a németek módszere, akkor ez akár gyökeres fordulatot is eredményezhet a világ gumikereskedelmében. Az eddig a természetes kaucsuk egyedüli és kizárólagos forrásának számító gumifa ültetvényein ugyanis az utóbbi időben rendkívül gyorsan terjed a Microcyclus ulei nevű vírus, amelyik a fák nedvtermelésének csökkenését idézi elő. Ennek következtében a gumi világpiaci ára az elmúlt években jelentősen megemelkedett, ami az olcsón termeszthető pitypangra terelheti az ipari üzemek figyelmét. A gyermekláncfű előnyére válik az is, hogy szinte nincs természetes ellensége: a nyulakon kívül más állat nem fogyasztja.
Mindemellett a "pitypanggumiból" készült tárgyak viselése - a hagyományos kaucsukból gyártottakkal ellentétben - nem jár együtt bőrirritációval, és allergiás reakciókat sem okoz. Ezért a szakemberek véleménye szerint hosszabb távon akár az is elképzelhető, hogy az orvoslásban használt katéterek és kesztyűk, valamint a gumi óvszerek előállításakor is ezt az anyagot fogják majd alkalmazni. A jelenlegi körülmények között azonban a gyermekláncfű csak kiegészíteni tudja a gumifát, helyettesíteni azonban még nem.
Prüferék ötlete korántsem számít újnak. A Szovjetunióban már a második világháború előtt is próbálkoztak hasonlóval - mondta Susanne Heim, a Freiburgi Egyetem történésze. Az eredetileg Ukrajnában és Oroszországban előforduló pitypangváltozat, az úgynevezett kokszagiz a közép-európai gyermekláncfűnél jóval több tejnedvet termel. Erre már az 1940-es évek előtt felfigyeltek a szovjet tudósok, és több kísérleti feldolgozóüzemet is nyitottak. A németek mindeközben szintén folytattak vizsgálódásokat a témában több-kevesebb sikerrel.
A Szovjetunió elleni offenzíva azonban megváltoztatta a tudományos erőviszonyokat: a németek mázsaszámra szállították haza a pitypangvetőmagot, de az addig kifejlesztett technológiát és az orosz- ukrán szakirodalmat is magukkal vitték. Hitler nagyszabású, ugyanakkor teljesen irreális terveket szőtt a német hadiipar számára csak korlátozottan rendelkezésre álló gumi utánpótlására: elrendelte, hogy az elfoglalt kelet-európai térségben négyszázezer hektáron vessenek kokszagizt. A termés betakarítását a pitypangföldek mellé telepített munkatáborokban élő nőkkel és gyerekekkel végeztették. Auschwitzban például 150 és 250 közé tehető azon foglyok száma, akik a kokszagiz feldolgozásával foglalkoztak. A németek visszavonulását követően azonban vége szakadt a hitleri álmoknak.