Szezonja van most az összeesküvés-elméleteknek, internetes fórumokon minden második "elkúrcsány" és "szemkilövetős mocskosgyurcsány" után olvashatunk Lányi Andráséhoz hasonlót, hogy ti. "A július 5-i gyalázat, az utcai erőszak váratlan fellobbanása kapóra jött a miniszterelnöknek, akinek, mit tesz isten, volt is mindjárt kész terve a helyzet rendezésére. Ne higgyük, hogy a bűnüldöző hatóságokat utasította határozott fellépésre, dehogy! Ellentüntetést hirdetett szeptember elejére, és ott helyben megalakította a Magyar (na és?) Chartát." (Forró ősz, hideg számítás, július 18.)
Összeesküvés-elmélet rulez!
A szerző szinkrondramaturg
Attól az apróságtól eltekintve, hogy az utcai erőszak nem váratlanul lobbant fel, hanem két év óta kisebb megszakításokkal tombol, és a miniszterelnöknek eleddig nemigen volt rá kész terve, egy kérdésben igazat kell adnom Lányi Andrásnak. A miniszterelnöknek valóban nem dolga a Charta-szervezés (ahogy Orbán Viktornak sem volt, béke a 2006. októberi, hamvába holt Igen Magyarország, Charta poraira!). Ez a civil társadalom feladata. De vajon a rendőrségen kívül kit utasíthat a miniszterelnök határozott fellépésre? A független bíróságot, ügyészséget aligha. A rendőrség pedig hiába lép fel határozottan és hiába állítja elő a randalírozókat, ha az ügyészség nem emel vádat, a bíróság felmenti, vagy nevetséges összegű pénzbüntetésre ítéli őket.
Lányi példáján felbuzdulva nekem is kedvem támadt összeesküvés-elméletet gyártani. Nevezetesen: a józan paraszti ész szerint a kormánynak inkább az kedvez, ha nyugalom van az országban, békés építő munka folyik. Nyilvánvaló tehát, hogy a feszültség növelésében inkább a kormányzásból kiszorultak, a kormányra törők érdekeltek. Emlékszünk, hogy nem sokkal a 2006-os választások előtt a Fidesz rászervezte nagygyűlését az MSZP nagygyűlésére, aminek, ha az MSZP nem teszi át egy másik napra a maga rendezvényét, beláthatatlan következményei lehettek volna. Emlékszünk, ki orrontott puskaport a levegőben, ki bukkant fel a 2006-os sajnálatos őszi események előtt a Fradi B-középben. A zavargások szításával (Lányi András azt kérdezte: cui prodest?) az ellenzék több legyet is üthet egy csapásra. A rendőrségen keresztül támadhatja a kormányt, hiszen ha az nem lép fel elég határozottan, akkor a kormány tehetetlen, nem képes megvédeni az állampolgárokat, ha határozottan lép fel, akkor rendőrállamot lehet kiáltani. (Az ügyészség, a bíróság pedig független a kormánytól, s mit tesz Isten, nem is támadja senki.) Emellett van ennek még súlyosabb hozadéka is: a szavazópolgárokban kialakul a vágy az erőskezű vezér után, aki majd kiosztja azt a bizonyos két pofont és mindenkit hazazavar.
Oszt' jó napot!
