A szerzők: Buda Péter egyházpolitikai szakértő, Gábor György vallástörténész

A "vélemény" - miként ezt már az érvelés, a logikus gondolkodás és kifejtés szabályait leíró görög gondolkodók is tudták -, azaz a "doxa" lehet "megalapozott vélemény" (aléthész doxa) és lehet "hamis vélekedés" (pszeudész doxa). Egy "mértékadó" lapot, s egy önmagára valamit is adó szerkesztőséget - egyebek mellett - éppen az minősít, hogy kizárólag megalapozott véleményeknek ad helyet, amelyek nem biztos, hogy igazak, tehát valóságos tudáson nyugvó ismeretek (episztémé), de amelyeket legalább érvek támasztanak alá. Máskülönben olyan állításokat tesz közzé, amelyek nem a valóságból, hanem "a valóság árnyképeiből" építkező találgatások (eikaszia), fals érvelések (paralogiszmosz), s amelyeknek célja, hogy a hibás érvelés által szándékosan félrevezessenek.

Lányi érvelést és argumentumot nélkülöző dolgozatával legfeljebb önmagát zárja ki a komolyan vehető szerzők sorából. Ám a felelős szerkesztő egy ilyen cikk leközlésével maga szűkíti a komolyan vehető sajtótermékek amúgy is szegényes kínálatát.

Lányi nem kevesebbet állít, minthogy a Meleg Méltóság Menete során eszkalálódott erőszak - akárcsak az MTV ostroma - valójában a Gyurcsány Ferenc által kézivezérelt rendvédelmi szervek titkos akciója volt: "az erőszakos cselekményeket nem az árpádsávos lobogók alatt kitartóan és elkeseredetten tüntető ťKossuth tériekŤ követték el, hanem egy tőlük elkülönült, a tömegben szervezetten mozgó kisebbség tagjai. Láttam őket a szomszéd utca sarkán a jelenésükre várni. Láttam rossz színpadi sminkkel elmaszkírozott, bőrdzsekis, szeges bakancsos társukat a rendőrökkel tárgyalni. S így van ez a világon mindenütt. Csakhogy más országokban ezek az alvilági kapcsolatok a bűncselekmények megakadályozására szolgálnak. Ennek azonban sem a Magyar Televízió ostrománál, sem a Kossuth téren, sem a melegfelvonulás napján nem láttam semmi jelét" - így szerzőnk. Lányi vádjai a lehető legsúlyosabbak, melyek egy politikai hatalmat érhetnek egy demokráciában. Ilyen kijelentések megjelentetése - úgy sajtóetikai, mint jogi szempontból csakis akkor elfogadható, ha komoly érveken alapulnak. Ezek a "komoly" érvek jelen esetben abban merülnek ki, hogy a fedett operatív tevékenység taktikai irányításában bizonyára rendkívül jártas, sasszemű Lányi átlátta a több tízezres tömegből álló kavalkád közepette a tüntetőnek maszkírozott, szervezetten mozgó titkos ügynökök mozgását, közben szemmel tartotta a szomszéd utcákban taktikai utasításra váró további provokatőröket is, s megfigyeléseiből arra a biztos következtetésre jutott, hogy a rendőrség semmit nem tesz ügynökein keresztül a garázdálkodók megfékezésére, sőt: épp ellenkezőleg. Ennyi. Ennek alapján vizionál Lányi a legsötétebb diktatúrákat idéző rendőrterrort. Efféle zagyvaságokat gyakorta olvas az érdeklődő szélsőjobboldali portálokon, ám egy önmagára valamit is adó lap még az olvasói levelek közé sem tesz be hasonló elmeszüleményeket.

Lányi és a szerkesztő figyelmét elkerülte, hogy a randalírozásokat rendre szurkolói keménymagok, illetve internetes portálokon (például a "Kossuth téri tüntetőket" összefogó Magyar Nemzeti Bizottság 2006 Harctér elnevezésű portálján) és SMS útján is koordinált - vagyis szervezett, összeszokott szélsőjobboldali csoportok, tehát korántsem afféle "titkosügynök-szakaszok" - követik el. Közismert, hogy szélsőjobboldali szervezetek akciócsoportokat hoztak létre az azonnali "riaszthatóság" érdekében. Egy komoly szerkesztő feladata lett volna lehűteni a konspirációs elméletek izgalmától fűtött szerzőt annak az egyszerű ténynek a megemlítésével, hogy a randalírozók közé "beépített" álruhás rendőrök, nyomozók, ügynökök feladata nem az, hogy "csak a testemen keresztül!" felkiáltással keresztbe feküdjenek a garázdálkodó sokaságnak - ez a csapaterőben mozgó, speciális felszereléssel rendelkező rendőrök munkája -, hanem hogy az irányító szerveket folyamatosan tájékoztassák a bűnözőcsoportok terveiről, mozgásáról. Ehhez természetesen bizonyos fokig részt kell venniük az adott csoport cselekményeiben, hiszen másként meglehetősen feltűnő volna néhány hallgatag, telefonjára tapadt kísérő az óbégató, öklöt rázó menetben. Ez mindenhol így van a világban.

Szerzőnk tág perspektívába helyezi fantazmagóriáját, s rámutat, hogy a szélsőségekkel való riogatás mindig a legjobbkor, saját helyzetének bebiztosítása érdekében kerül elő Gyurcsány Ferenc tarsolyából. Ismét csak a szerkesztők feladata lett volna felhívni Lányi figyelmét arra, hogy a melegfelvonulások időpontja szerte a világon nagyjából erre az időpontra esik - immár évek óta, s e felvonulásokat kelet-európai szomszédainknál is rendre ugyanazok a botrányos jelenetek kísérik, mint nálunk. Tehát mondjuk, a kijevi rendbontások is Gyurcsány Ferenc ármánykodásainak következményei volnának?

Lányi írása természetesen nem azért érdemel figyelmet és kritikát, mert a kormányfőt ilyen-olyan megvilágításba helyezi: ez legyen a miniszterelnök gondja. Hanem azért, mert delejes konspirációs elméletei szövögetése közben a magyar társadalmat fenyegető jelenségről, a szélsőséges politikai nézetek és csoportok radikalizálódásáról, a jobboldali politizálás ebbéli felelősségéről s mindennek gyökeréről egyetlen szót sem ejt, úgy téve, mintha a jelenség önmagában nem létezne, csupán "rossz színpadi sminkkel elmaszkírozott" titkos ügynökök akciója volna. Ez már játék a tűzzel.

Lányi tehát jött, látott, s lőn szillogisztikus következtetés: "a szélsőséges uszítóktól bemocskolt közterek akadálymentesítése nem áll a kormány érdekében. Okkal gondolom, hogy melegek és ťmagyarokŤ jó előre beharangozott összecsapása az Andrássy úti nagycirkuszban kapóra jött Gyurcsány Ferencnek... hogyha nincs ez a melegnapi botrány, nincs Magyar Charta. Ha nincs Magyar Charta, ki tudja, ki ragadja magához ősszel a kezdeményezést?!"

Elfogulatlan, cizellált argumentáció: fel sem merül, hogy a "kinek az érdeke" kérdésre a jobboldal mellett is szép számmal lehetne érveket felhozni. Lányi objektív, miként a cikkének végére váratlanul odabiggyesztett, kontextus nélküli reklám: "Nekünk viszont van kormányprogramunk. A www.arnyekkormany.net honlapon bárki utánanézhet."

Dicsérendő a szerző szűkszavúsága, kimért eleganciája, noha még hozzátehette volna: "Ugyanott Wartburg eladó."

A szerzők: Buda Péter egyházpolitikai szakértő, Gábor György vallástörténész