Külföldi magánszemélyek is vehetnek ingatlanokat a jövő év kezdetétől Horvátországban. A tervezett liberalizálás - amivel az egekbe szökhet az amúgy is magas adriai lakások, házak ára - egyelőre csak az Európai Unió polgáraira vonatkozna.
Szabad lesz a vásár Horvátországban
A hazai forgalmazók bizakodnak
Az elmúlt napok egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó híre volt Európában, hogy Horvátország feladja féltve őrzött pozícióját, és megengedi a külföldi magánszemélyeknek is, hogy a saját nevükre vásároljanak horvát ingatlant. Egyelőre csak az uniós polgárok részesülhetnek a "kegyben" - a tervezett változtatást, némi éllel, így kommentálta például a szlovén sajtó, utalva arra is, hogy a jövőbeni engedményt a horvát csatlakozás közeledte kényszerítette ki.
Brüsszelben feltételnek szabták ugyanis, hogy a külföldiek befektetését ezentúl a saját állampolgáraiéhoz hasonló feltételekkel kell fogadnia és kezelnie Horvátországnak.
Annak, aki nem horvát állampolgárságú, jelenleg horvát céget kellett alapítania, ha ingatlant akart vásárolni az Adrián. Ez pedig azt jelenti, hogy legalább egy év - de inkább több - telik el addig, amíg egy külföldi átverekszi magát a bürokrácia olykor átláthatatlan szabályrengetegén.
Akinek pedig nincs elég pénze a 2000-5000 eurós négyzetméterárak kifizetésére, a hitelre is várnia kell, mivel a horvát cégek minimum egyéves működés után, az első mérleg bemutatásával kérhetnek csak bankkölcsönt.
Szinte mindennapos történet, hogy 7-8-10 év is eltelik addig, amíg a megvásárolt ház, apartman, lakás, telek a vállalkozás nevére kerül.
Tekintve a még mindig kusza ingatlan-nyilvántartást, számos további problémával is szembesülhetnek aztán a külföldi vásárlók, akiket csöppet sem nyugtat meg az Adriatic Institute független délkelet-európai kutatóintézet nem régi felmérése, mely szerint Horvátország jelenleg Botswana és Burkina Faso szintjén áll a magántulajdoni jogok védelmét illetően. (Az uniós csatlakozáshoz szintén feltételének szabott közigazgatási reform része lesz majd az ingatlantulajdon pontos felmérése és a telekkönyvek rendbetétele is.)
Apró vigasz, hogy néhány évvel korábban ennél is roszszabb volt a helyzet, hiszen akkoriban a külföldiek önállóan még nem hozhattak létre horvát céget, azaz helybelieket is be kellett venniük a vállalkozásba.
A horvát visszhang egyébként nem egyértelműen pozitív, sokan az ország kiárusításának tartják a 2009 februárjától tervezett liberalizálást. Ingatlanszakértők pedig az amúgy is igen magas árak további emelkedését vizionálják. Most nagyjából egy drágább budapesti lakás eladásával juthatunk adriai nyaralóhoz. A könnyebb vásárlási feltételek azonban valószínűleg megnövelik majd a keresletet, ami egyértelműen árfelhajtó lehet.
Horvát elemzők általában a külföldi vevőket hibáztatják, szerintük ők verték fel a négyzetméterárakat, mivel sokáig bármennyit megadtak a régi vagy új, tengerre néző házakért, apartmanokért.
2001-ben volt a legnagyobb ugrás a horvát ingatlanpiacon, akkor gyakorlatilag minden elkelt, amit kínáltak. Az építőipar ötödik sebességre kapcsolt, így tavaly már megfordulni látszott a trend, nyolc százalékkal csökkent az ingatlaneladás, köszönhetően persze az egyre dráguló bankhiteleknek is. Nem titok az sem, hogy a horvát építő cégek elképesztő nyereséggel dolgoznak, hiszen általában feleanynyiból hozzák ki a lakásokat, mint amennyiért aztán eladják őket. Amihez azért azt is hozzá kell tenni, hogy a horvát négyzetméterárak nem egyedülállóan magasak, hiszen a német, cseh, görög és szlovén szinten vannak.