A magyarországi plakáttörténetnek volt néhány olyan korszaka, amikor tucatjával születtek ilyenek. Gondolok itt a szecesszió korának mondén dolgaira, a Tanácsköztársaság forradalmi lendületű hirdetményeire, a két háború közötti filmplakátokra, a hatvanas-hetvenes évek utcai grafikáira. Szívesen nézegetjük ezeket ma is. Például egy-egy plakátkiállításon, melyből minden évben nyílik néhány. De találunk remek kiadványokat is. Sokáig az 1986-os műcsarnokbeli 100+1 éves a magyar plakát című kiállítás katalógusa számított alapműnek e tekintetben. Tavaly azonban megjelent Bakos Katalin szerkesztésében a 10x10 év az utcán című öszszegzés, tavalyelőtt Cseh Mária szerkesztésében a Magyar plakát című kötet, amely a legnagyobb hazai plakátkollekció, a Széchényi könyvtár anyagából válogat, 2004-ben pedig a háború előtti magyar filmplakátokról kaphattunk egy látványos, szép összefoglalót Film posters - A magyar filmplakát aranykora 1912-1945 címmel. Azonban e könyvek révén is csak legfeljebb néhány száz plakát válik elérhetővé a sok-sok ezerből; ezért is fontosak a plakáttárlatok.

Jelenleg éppen a Budapesti Történeti Múzeum budavári épületében látható egy kisebb történelmi válogatás száz év képes politikai hirdetéseiből. Mégpedig abból az alkalomból, hogy a BTM a hazai múzeumok közül elsőként DVD-n is megjelentette hétezer darabos kollekcióját. A kiállításba nem az agyonpublikált darabok kerültek, de ezekről is megszólal a kor. Másként, mint a történelemkönyvek. Szemléletesebben. Látom például Bethlen Istvánt, amint az Egységes Párt egyik hirdetményén egy nehéz kriptafedelet felemelve munkálkodik a régi Magyarország szellemének feltámasztásán. Vagy az '56 után készült plakáton a miránk mutató, '19-es vöröskatonát, ki mellett e felirat fenyeget: "Te sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmár, reszkess!"

A plakát mint kiállítási tárgy azért is jó, mert eleve úgy készült, hogy ereje van - mondja Basics Beatrix, a kiállítás rendezője. Egy ötezer éves agyagkorsó nem szólít meg, mert annak élvezéséhez fogékonynak kell lenni. A plakátnál ez nem szükséges, a plakát hatni akar, el akar valamit adni. Koncentráltan jelennek meg benne a stíluseszközök. Ráadásul a plakát képzőművészet és történelem egyszerre. Például ezért jó belőle kiállítást rendezni. Élvezik maguk a rendezők is, és szereti a néző is, mert talán jobban is érti, mint az egyéb képzőművészeti vagy a történelmi tárlatokat.

Bakos Katalin művészettörténész, annak a bizonyos 1986-os, eddigi legnagyobb, műcsarnokbeli kiállításnak egyik rendezője, s a hazai plakátkutatás vezérlakja mégis elégedetlen. Például azért, mert a gyűjtemények - a BTM-é kivételével - nincsenek digitalizálva, nehezen hozzáférhetők. Az ő munkahelye, a Magyar Nemzeti Galéria 15 ezres anyaggal rendelkezik, s művészeti plakátokat gyűjt, az Országos Széchényi Könyvtár állománya a legnagyobb: talán a százezres példányszámot is eléri, lévén, hogy a nemzeti könyvtár mindenevő, vagyis mindent gyűjt. Jelentős, főleg politikai plakátgyűjtemény található a Magyar Nemzeti Múzeumban, Budapest történetével kapcsolatos plakátok pedig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban.

Nagykanizsán néhány éve megnyílt a Magyar Plakát Ház, amely a magyar plakátművészet önálló kiállítóhelye kíván lenni, de egyelőre főleg befogadott, kölcsönzött anyagból működik, önálló gyűjteménye még kicsi: megkapta például a Széchényi duplumait. A múzeumok kollekcióin kívül ismert aztán néhány magánygyűjtő is. Például az osztrák származású Ernst Wastl, a Cukor utcai Ernst Galéria tulajdonosa, aki a kilencvenes évek végén hagyatékból megvásárolt egy jelentős, két háború közötti filmplakátgyűjteményt, s főként ebből született a már említett kiállítás és kötet. Vagy Kiss László, akinek tavaly a Petőfi Irodalmi Múzeumban lehetett látni háború utáni szerzeményeit. Ő azt mondja: angol művészettörténész barátai szerint a XX. század második felében a lengyel után a magyar és a cseh plakátok voltak a legjobbak. És hogy talán nemcsak ekkor, azt sejteti például, amit Bakos Katalintól tudok, hogy a Valenciában nyíló új dizájnmúzeumba elsőként kérték kölcsön a '20-as-'30-as évek magyar konstruktivista plakátjait. Ez akár büszkeséggel tölthet el, az viszont megdöbbent, hogy a múlt század egyik legnépszerűbb magyar plakátjáról, a '20-as évekből való, hajótöröttes Zwack-plakátról nem tudjuk pontosan, ki volt a szerzője, s a Bakos-féle könyvhöz csak Prágából lehetett szerezni egy eredeti példányt.

Plakát. Történelem - kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban