És akkor belépünk a "pragmatikus" öncélúság zsákutcájából visszaforduló, megújult és kinyitott párt honlapjára, és éppúgy nem találunk egy büdös szót sem a pártot megosztó nyitott kérdésekről, mint korábban. Mindenki, aki olvas újságot, ismeri Gulyás József és Gusztos Péter szembenálló nyilatkozatait az állami vállalatok vezető testületeiben bennragadt szabad demokrata káderekről. Csak a honlap nem tud semmiről.

Az SZDSZ állítólag arra készül, hogy programjának vagy programtalanságának megvallására kényszeríti a kisebbségi kormányt, és nem fogja lehetővé tenni a program nélküli, kizárólag a szocialisták hatalmon maradását szolgáló kormányzást. A liberálisok a politikai élet tisztaságát szolgáló kezdeményezéseket készítenek elő. Törvénymódosítást kezdeményeznek például azzal a kormánydöntéssel szemben, mely a tizenötszörösére, százmillió forintra emelte azt a keretet, amelyet egy-egy miniszter pályázaton kívül, pofára szétosztogathat a neki kedves alapítványoknak.

Mindezt annyira lehet komolyan venni, amennyire az SZDSZ komolyan veszi az ellenzékiségét. A kormányzati felelősségről és a kormányzati pozícióval együtt járó előnyökről csak együtt lehet lemondani. A kettő szétválasztásából csak tisztátalan és eredménytelen politika következhet. "Az SZDSZ tárgyalási pozícióját gyengíti, hogy káderei ott ülnek a különböző vállalati felügyelőbizottságokban, igazgatóságokban, intézmények vezetőségében - a koalíció felbomlását követően logikus lenne visszahívásuk, ez viszont súlyos érvágást jelentene maguknak és a pártnak is. Reményeink szerint az MSZP nem kezd boszorkányüldözésbe" - így beszélt a kormányból való kilépés után Kóka János, az SZDSZ régi elnöke. Világos? Reméljük, hogy az MSZP nem változtatja meg azt a helyzetet, amely a mi tárgyalási pozíciónkat gyengíti, mert az "súlyos érvágást" jelentene... Ha a párt új elnöke ugyanígy gondolkodik, akkor szó sem lesz "új SZDSZ-ről". Remélhetőleg nagyon gyorsan meg fog nyilatkozni, mert az a szöveg, amit pártelnöki kampányának vezetője, Gulyás József előadott, még a Kókáénál is rosszabb, mert sunyi. Gulyás egy merőben formális hivatkozással úgy tesz, mint ha a döntési kényszer, mi több, a döntési lehetőség nem is létezne. Mindenki tudja, kiket jelölt a párt, ha formálisan nem is a párt jelölte. A visszahívásuk nem jogi, hanem politikai aktus. Aki a visszahívás ellenére benn marad az állami vállalatok vezetésében, attól kezdve nem a párt delegáltja. Az állami vállalatokért a kormány felel, a vezetésükben a kormány tölti be a rendelkezésére álló helyeket. Ha egy párt nem kormányoz, akkor nem delegál. Ettől még nem kell boszorkányt üldözni, a kormány bárkit a helyén tarthat, ha úgy gondolja, hogy jó helyen van ott, de ezért a visszahívási nyilatkozat után az illető már nem tartozik köszönettel az SZDSZ-nek, sem az SZDSZ az MSZP-nek. És ez nagyon fontos. Mert amíg egy párt kormánypártiként tartozik, nem követelhet ellenzékiként.