Szobrot állítanak az első posztoló rendőrnek Budapesten, az V. kerületben. Az ötletet korábban egy kispesti villamosmérnök, Buzás Ottó is felvetette, aki persze nem a rendőrállam emléke előtt kívánt így tisztelegni, hanem csak a régi Pest egyik jellegzetes figuráját szerette volna viszontlátni szoborba öntve az utcán. Egyébként a rendőrön kívül még húsz másik figura ötlete felvetődött benne, például egy lámpásos éjjeli őrt ajánlott a budai Várba, cipőtisztítót, rikkancsot vagy gesztenyesütögető asszonyt a Nagykörútra. Bagamérit a fagylaltoskocsijával a Városligetbe, hordárt a Keleti vagy a Nyugati pályaudvarra.
Szerethető szobrokat, de mennyit?
És még: utcaseprőt, kéményseprőt, lámpagyújtogatót, jegesembert is valahová, ahol épp vállalnák a megvalósítását, akár önkormányzatok, akár magánszemélyek, cégek, intézmények. Ötleteit elküldte minden kerületi polgármesternek, sőt magának a főpolgármesternek is, s még egynémely cégvezetőnek. Néhány helyen szívesen fogadták elképzeléseit. Biztató válasz érkezett a Fővárosi Nagycirkusztól, ahol Eötvös Gábor, a híres zenebohóc másának támogatását fontolgatják, s a Főkétüsztől is, amely viszont egy kéményseprő szobrához járulna hozzá.
Az V. kerület - talán Buzás úr ötleteitől is ösztönözve - pályázatot írt ki zsánerszobrok megalkotására, melyen végül Illyés András terve lett az egyik győztes: a posztoló rendőr afféle nagy hasú, nagy bajuszú, jóságos rendőr bácsi. Tényleg lehet szeretni. A szobrász egyébként kérdésünkre elmondta: egy régi pesti alakokat ábrázoló karikatúra és saját nagypapája ihlette a joviális figurát. Amely, ha minden igaz, az Október 6. utca és a Zrínyi utca sarkán ácsorog majd. A másik - még az idén megvalósítandó - nyertes pályázat az elhíresült XII. kerületi turulszobrot is készítő Szmrecsányi Boldizsár Rollerező című alkotása.
Buzás Ottó szoborkezdeményezése két szempontból is elgondolkodtató. Egyrészt jó-e, ha a polgárok a saját ízlésük szerint, maguk találják ki, milyen szobrok legyenek a városban? Szabad országban ez nyilván nem lehet baj. Ráadásul az utóbbi időben több hasonló példa is akadt "civil" szoborállításra. Pesterzsébeten például Komár Ibolya, egy nyugdíjas titkárnő félretett pénzéből finanszírozott egy Petőfi- és egy Széchenyi-szobrot. Sopronban Káspár Terézia nyugdíjas egészségügyi dolgozó állíttatott a maga pénzén emlékművet Kölcseynek. De szintén magánkezdeményezésre, s közadakozásból lett szobra Mansfeld Péternek a II. kerületben. Ugyanígy Dr. Nagy Károly nyugdíjas ügyész ötlete nyomán került évekkel ezelőtt a Duna-korzóra, pontosabban a Duna-parti Marriott szálloda teraszára a közönség előtt meghajoló Shakespeare szobra, melynek másolata az ausztráliai Ballarat városkában található. Azért került csak a szállodateraszra, mert a Budapest Galériának, mint szakvéleményt adó intézménynek, esztétikai kifogásai voltak, s nem engedte köztérre állítani.
És ide kapcsolódik a második kérdés, amit Buzás Ottó javaslatcsomagja felvet. Kellenek-e a városba az általa ajánlott figurák? És főleg: kell-e mindegyik? Szerethető, jópofa szobroknak sok városban érzik hiányát, s igyekeznek is effélékből legalább egyet-kettőt felállítani. Így kerültek hasonló alkotások Szegeden a Kárász utca elejére és végére, Székesfehérváron így lett szobra Kati néninek, a tejeskofának és Mujkónak, Mátyás király bohócának. Kaposváron pedig az öszvérfogaton kocsizó Rippl-Rónait kívánják turistacsalogatóként köztérre állítani. Budapesten is vannak már ilyen jellegű, bájos alkotások: a régiek közül említhetjük talán a Kis csirketolvaj szobrát a József körútról, vagy az Ürgeöntő gyerekeket a Vigadó térről. A hordói mellett álló, kötényes borárust a Boráros térről, az újabbak közül pedig a Duna-korzó korlátján ülő Kiskirálylányt. Nem is beszélve a közelében pár éve felállított kutyasétáltató csitriről.
Prohászka László több könyvet írt a főváros szobrairól. Szerinte az új kutyás szobor például már teljesen fölösleges a Duna-korzón. Megosztja a Kiskirálylány és az Ürgeöntő gyerekek - két másik zsáneralkotás - hatását. Egy jó vicc kétszer elmondva, nem két jó tréfa, csak egy unalmas. Pláne hússzor megismételve. Szerinte a Belvárosban mindenképp óvakodni kellene attól, hogy átessünk a ló túloldalára, s bájos zsánerszobrokkal zsúfoljuk tele a várost. A külső kerületekben viszont jól mutatna egy-egy belőlük. Nem ártana továbbá a ferencvárosi Duna-part, az új Nemzeti Színház szomszédságában épült és épülő új házak környékének szobrászati átgondolása. És - helyszínektől függetlenül - talán nem csak zsánerszobrokban kellene gondolkodni. Akadnak még történelmi személyiségeink, akik szobrot érdemelnének. Például két olyan királyunk is van (I. Ulászló és II. Lajos), aki a csatamezőn halt meg. Megérdemelnék a késői, méltó elismerést.