Az Érző Szív Alapítvány különös pénzügyi elszámolása sokakban kérdőjeleket vetett fel. 16 közismert alapítvány összefogott, hogy belső normarendszert építsenek ki a civil szektor teljesen átláthatóvá tétele érdekében. Céljuk: egyetlen adományozó, vagy adományozott se érezze úgy a jövőben, hogy becsapták őket.

Mint arról a Világgazdaság Online beszámolt, az újkígyósi bejegyzésű Érző Szív Alapítvány egy csípőtől lefelé megbénult kisfiú, B. Patrik javára egymillió kilencvenezer forintot gyűjtött össze, de abból csak 220 ezer forintot utalt át a gyermekét egyedül nevelő édesanya számára. A civil szervezet 900 ezer forintot saját költségeire írt le, melyben benne foglaltatott a 317 ezer forintos telefonszámla, a 34 ezer forintos – nyomtatóba való – festék és a 214 ezer forintos utazási költség.

Az alapítvány kuratóriumi tagja, Kovács Ferenc többször is arra hivatkozott, hogy egy kezdő alapítványnak nagyok a kiadási költségei és önmaguk ellen a Békés Megyei Főügyészségen törvényességi vizsgálatot kértek. Blázsik Ildikó, Patrik édesanyja szintén ugyanehhez az ügyészséghez fordult jogorvoslatért, mivel úgy vélekedik: - az alapítvány nem azt vállalta, hogy magának gyűjt, hanem azt, hogy Patriknak.

A nyilatkozatot aláíró 16 civil szervezet lapunkhoz eljuttatott tájékoztatójában és a Nonprofit Iinformációs és Oktató Központ Alapítvány (NIOK) honlapján is kijelenti: az adományozás csak akkor hasznos, ha jól és jó helyre adja felajánlását az adományozó, és annak bizalmával nem él vissza a támogatott szervezet. Szeretnék elérni, hogy az adományozók tisztában legyenek azzal, hogy milyen lehetőségeik és jogaik vannak. Céljuk, hogy a civil szervezetek visszanyerjék az adományozók bizalmát és a szektor önkontrollja erősebben működjön. Tény, hogy a sajtó egyre többször számol be visszaélésekről, de szerintük a médiában kiemelt rossz példák és negatív híradások hatása erősebb a valóságnál, és bizonytalanságot ébreszthetnek a támogatók körében.

Egyelőre nem jogi, hanem etikai kérdés

Az APEH minden évben 40 millió forintot fizettet vissza az államkasszába azokkal a civil szervezetekkel, akik az 1 százalékos felajánlásokat nem az előírásoknak megfelelően használták fel. Az APEH-nek egy civil szervezet ellenőrzésénél korlátozottak a lehetőségei. Megnézheti, hogy a szervezet ténylegesen végzi-e a tevékenységet, van-e közhasznúsági jelentése, vezeti-e a könyvelést, de azt, hogy egy civil szervezet a zászlójára tűz egy nemes célt, és aztán az összeg töredékét utalja át az érintettnek, - míg a többi összeget más célokra fordítja - a jelenlegi törvény nem tiltja. A NOL-nak nyilatkozó Hajdú Miklósné ellenőrzési főosztályvezető szerint ez jelen pillanatban nem jogi, hanem etikai kérdés.

A hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint az adománygyűjtők az adományokból 10-20 százalékot fordítanak működési költségre, és nem fordítva. Gerencsér Balázs, a NIOK igazgatója szerint van Magyarországon olyan civil szervezet is, amely az adományok 100 százalékát adja oda az adományozottnak. Úgy gondolja, hogy a civil szervezeteket ellenőrző hatóságoknak jobban oda kellene figyelniük a gyermekek és állatok megsegítésével foglalkozó alapítványokra, mert egy kutatásuk azt igazolta, hogy az emberek túlnyomó többsége az állatok és gyermekek megsegítését kiemelkedően fontosnak tartja, ezért - értelemszerűen - itt lehet legjobban visszaélni a bizalommal.

A civilek még nem döntötték el, hogy etikai kódexet, normát, eljárásrendet, vagy minősítést dolgoznak ki, de abban biztosak, hogy ennek olyan biztosítéknak kell lennie, amely megnyugtatja az adományozót, hogy a felajánlása hatékonyan lett felhasználva.

- Nem szívesen emlegetem fel a konkrét esetet, de a bénult kisfiú ügye indította el a közös gondolkodást – mondta lapunknak a WWF-Magyarország megbízott igazgatója. Csáki Roland szerint az alapítványok jelentős része, tisztességesen dolgozik, és véleménye szerint jó példákat lehetne átvenni a nyugat európai országoktól is, ahol az adománygyűjtésnek több száz éves hagyománya van. Így elsősorban Angliától, ahol az alapítványokat a politikától teljesen független civil szervezetek minősítik és az egyik nagyon fontos mérőszám az, hogy a civil szervezet mennyit fordít működési költségre és mennyit ad át az adományozottnak. Másik példaként Hollandiát említette, ahol létezik egy úgynevezett Adománygyűjtők Szövetsége, amelyben részt vesznek a civil szervezetek, a nagyobb adományozó vállalatok, valamint az alapítványok tevékenységét segítő média szakemberek. A szövetség egyfajta védjegyként működik, aki ebben benne van, annak érdemes adományozni, mert biztos, hogy a felajánlása jó helyre kerül.