Baloldal és globalizáció
„A baloldalon több mint egy évszázadon keresztül hittek benne, hogy a közösség köteles kollektív segítséget nyújtani a problémákkal egyedül megbirkózni nem képes embereknek. A szociáldemokrácia a nemzetállam keretei között próbálta megvalósítani az eszményt. A piaccal és a gazdasági érdekkel szemben a nemzetállam volt hivatott érvényt szerezni a nemzet politikai akaratának és a nemzeti közösség erkölcsi normáinak. A nemzetállam azonban meggyöngült: sem katonai, sem gazdasági, sem kulturális értelemben nem tekinthető a szó szoros értelmében szuverénnek. A gazdaság feletti hatékony politikai hatalomgyakorlás feltétele, hogy a politikai és a gazdasági intézmények egyazon szinten működjenek – ez azonban ma nincs így. Az életünket befolyásoló tényezők nem a nemzetállam határai között, hanem globális szinten dőlnek el, ahol viszont nem érvényesül a lokális politikai akarat. A globális hatalom depolitizált, a lokális politikának viszont nincs hatalma” – nyilatkozta Zygmunt Bauman lengyel szociológus egy olasz kulturális szervezet, a Reset Dialogues on Civilizations magazinjának.
Bauman szerint a mai baloldali pártok szinte kivétel nélkül elfordultak a hagyományos baloldali értékektől: a szolidaritás eszméjétől és a társadalom leghátrányosabb helyzetű tagjainak felkarolásától. A brit Munkáspárt harmadik út politikáját a thatcheri kisállam-párti, jobboldali gazdaságpolitika folytatásának tekinti. Franciaországban is a szocialisták nevéhez fűződik a jóléti állam intézményeinek megkurtítása. „Kelet-Közép-Európában pedig a szociáldemokratává vedlett poszkommunista pártok képviselik leglelkesebben, leghangosabban és legkövetkezetesebben a gazdagok szabadságát kiszélesítő, a szegényeket magukra hagyó politikát.”
A tekintélyes szociológus szerint ennek mindenekelőtt a globalizáció az oka. A politikai hatalom továbbra is a nemzetállamokhoz kötődik, amelyeknek vajmi kevés hatásuk van a globális gazdasági folyamatok alakulására. Márpedig ha a politika nem zabolázhatja meg a gazdaságot, akkor a baloldal aligha valósíthatja meg hagyományos eszményeit. „A megoldás, ha van megoldás egyáltalán, a politika és a hatalom egy magasabb, globális szinten történő összekapcsolása lehet.”
Bauman elismeri, hogy erre egyelőre nem sok az esély. Már csak azért sem, mert a jobboldal egyre inkább a bezárkózással – protekcionista gazdaságpolitikával, bevándorlás-ellenes törvényekkel – ígéri megteremteni a létbiztonságot. Nem a politikát akarja globális szintre emelni, inkább a gazdaságot vonná vissza a nemzeti szintre. „A Forza Italia és az Északi Liga nem nyerhetne választást antiglobalista jelszavakkal. Azzal viszont igen, ha a dolgos lombárdok védelmét ígérik a lusta kalábriaikkal szemben.” De ez a taktika csak ideig-óráig működhet. „Nem lehet hátat fordítani a globális kihívásoknak, nem lehet az országhatárok megerősítésével neofeudális államokat létrehozni.”
Az utolsó kérdésben arról faggatják Baumant, hogy mi lehetne a jobboldali bezárkózás politikájának alternatívája, amely egyúttal visszaadná az emberek biztonságérzetét. A jeles szociológus erre csak azt tudja válaszolni, hogy akárcsak egykor a vadnyugat hatalmasságai, előbb-utóbb a mai államok is kénytelenek lesznek mindenkire érvényes szabályokat bevezetni.
