További részletek a Népszabadság DVD-sorozatáról>>>>

Ahhoz, hogy új ismereteket szerezzünk a krokodilokról, el kell egy kissé távolodni a hasonló filmek hagyományos helyszíneitől, és messzire kell utazni - egészen Ausztrália Északi Terület nevű államáig. Itt találkozhatunk a kontinens egyetlen igazi nagyragadozójával, a bordás krokodillal. Az állítólag akár hét-nyolc méteres testhosszúságot és egytonnás tömeget is elérő hüllő meglehetősen agresszív állat hírében áll: gyakran támad konfliktusa az emberrel (enyhítő körülmény, de a sértettek szempontjából csekély vigasz, hogy a támadásokra többnyire a párzási, illetve a költési időszakban, a krokodilok szűkebben értelmezett felségterületén kerül sor). Válogatósnak nem nevezhetnénk: a 10 centiméteres halaktól a békákon és a madarakon át a bivalyokig bármit szívesen felfal, ami az útjába kerül.

Filmünk főhőse, Salty a maga hatméteres hosszával és 1000 kilogrammot közelítő tömegével a faj nagyobb példányai közé tartozik. Lakóhelye a tengerpart holtágakkal és mocsarakkal tarkított árterülete. (A Salty, vagyis "sós" elnevezés arra utal, hogy ez az állat a tengerben is otthon érzi magát: kiválóan úszik, akár egy kilométerre is el tud távolodni a parttól, ráadásul meg tudja inni a parti zóna félig sós úgynevezett brakkvizét, és a tengeren zsákmányolt halakból is ki tudja választani a számára felesleges sót.)

Az életmódja változatos: az esős évszakban nagy bőségben él - ilyenkor többnyire halat eszik -, a száraz időszakban pedig akár három hónapon át koplal (a tudósok feljegyzéseiben olyan példány is szerepel, amelyik több mint egy esztendőn át nem vett magához táplálékot).

A közvélekedés szerint az ősidőkben kialakult, 200 millió éve gyakorlatilag változatlan "evolúciós gyöngyszemnek" otthonában nincs természetes ellensége, ezt azonban az élet néha felülírja. A nyílt tengeren időnként felfalják a még a krokodiloknál is nagyobbra növő cápák, keményen megbosszulva azt a rengeteg halat, amelyik a hüllő feneketlen gyomrába vándorolt. De újabban a szárazföldön is bajba kerülhet: az Ausztráliába a múlt század 30-as éveiben betelepített óriásvarangyok gyakran a falánk hüllők torkán akadnak (persze nem szó szerint, hiszen a krokodil akár egy kisebb disznót is képes egyben lenyelni - a varangy bőrén kiválasztódó méreganyagok azonban percek alatt megölik).

A bordás krokodil legnagyobb ellensége a táplálékhiány: a száraz évszakban a gyenge, illetve kevéssé szerencsés példányok rendszerint éhen pusztulnak. Emellett azonban az ember is kiveszi a részét a pusztításukból: míg a krokodilok Ausztriában évente 2-3 ember haláláért felelősek, ennél két nagyságrenddel több állat esik a vadászok, illetve a jószágaikat féltő farmerek áldozatául. (H. M.)