A Temesvárról csecsemőként Magyarországra menekített Turai János felmenői maguk is zsinagógaépítő emberek voltak. A kisfiú Békéscsaba tanyavilágában, pontosabban egy zárdában élte túl a holokausztot, ahol apácák bújtatták, így érthető, hogy előbb tanulta meg a katolikus szertartásokat, mint a zsidó vallásét. A szülők és rokonok nélkül maradt fiatalember a katonaság után rendőrnek állt, majd az első adandó alkalommal jelentkezett a Rendőrtiszti Főiskolára. Azt mondja, amikor Vácra helyezték, munkába menet mindennap elgyalogolt az elhagyatott, akkor már tanácsi tulajdonú zsinagóga mellett. - Fizikai fájdalom volt látni a pusztulását. Láttam becsurogni az esőt, és beomlani a tetőt. Belülről felverte a gaz, kilopták a maradék ablakokat, a nagy Oberlander téglákat kibontották, majd amikor egy szomszédos építkezés miatt megsüllyedt az egyik oldala, a szakértők életveszélyesnek nyilvánították.

1944. június 29-én kétezer váci és környékbeli zsidót vagoníroztak be az állomáson pöfögő szerelvénybe, hogy először a megyei gyűjtőhelyre, a monori téglagyárba, majd onnan Auschwitzba szállítsák őket. "Vác zsidótlanítva van, 250 lakóház, 6 gyár és több mint 40 üzlet szabadult fel a városban" - állt a megyei alispánnak címzett, akkori polgármesteri jelentésben. Az "utazást" követő napokban a város polgári és katonai vezetése utasítást adott az elhagyott zsinagóga és a zsidó lakóházak berendezési tárgyainak szétrombolására. A zsidók temploma azonban átvészelte a világégést, 1962-ig hitélet is folyt benne, csakhogy az alig másfél száz, földönfutóként visszatért hívő képtelen volt fenntartani. Ekkor került a város tulajdonába, majd az ÁFÉSZ raktáraként használták. Ez idő alatt sérültek meg a márványból készült burkoló- és járólapok, és tűntek el a maradék kegytárgyak, valamint lebontották a karzatot.

Meglehet, a zsinagógaépítő ősök emléke volt az oka, hogy Turai János 1995-ben rábeszélte az újjáéledő Váci Izraelita Hitközséget a lebontás előtt álló épület megvásárlására. Kétéves műszaki vizsgálódás után megkezdődött Magyarország egyik legszebb romantikus, latin stílusban épült zsinagógájának rekonstrukciója. A beruházás 200 millió forintba került. A holokauszt után felújított zsinagógák közül a váci az első és eddig egyetlen, amelyet a helyi hitközség saját beruházásában épített újjá. Ehhez a Mazsihisz, a városi önkormányzat is adott segítséget, illetve pályázati pénzeket is sikerült elnyerni. Turai János szerint jelentősen csökkentette a költségeket, hogy nem kft.-k, rt.-k, hanem a műemléki házak újjáépítésében referenciát szerzett mesteremberek végezték a munkálatokat, melyeket személyesen felügyelt hitközségi elnökként. - Vácon minden elpusztult, ami a zsidósághoz tartozott, mégsem kértünk a hívőktől pénzt, csupán lojalitást. A tíz év alatt sokan úgy gondolták, hagyjuk abba, de én nem engedtem, fanatizáltam magam, mindig az lebegett a szemem előtt, hogy ennek a közösségnek lesz újra találkozóhelye, ahol alkalom adódik majd a zsidók és nem zsidók közti párbeszédre is - mondja a hetvenegy éves Turai János, aki egy percre sem bánta meg, hogy miután feleségével lakótelepi lakásukban felnevelték négy gyermeküket, vállalkozásépítés helyett a zsinagóga építésére tette fel nyugdíjas éveit.

Vác legújabb műemléke iránt folyamatos az érdeklődés. A helyi művelődési házzal arról tárgyalnak, milyen programokkal töltsék meg a kamaraelőadásokhoz, valamint kiállítások megrendezésére is alkalmas épületet. A váci gyülekezet nem csak a pénteki istentiszteleten találkozik, hétvégi programokat szerveznek a családoknak, a diákokat naponta szállítják kisbuszukkal a budapesti zsidó iskolába. - Igyekszünk olyan légkört teremteni, hogy ne kívánkozzanak el innen a fiatalok - mondja a hitközségi elnök, majd arra emlékeztet, hogy a gettósításig a váci gyerekek közösen jártak iskolába. A zsidó gyerekek egy része a piarista gimnáziumot látogatta, a katolikus vallású lányok pedig szép számban tanultak háztartási ismereteket a Zsidó Polgári Leányiskolában. - Amikor megszűnt a zsidó iskola, a nem zsidók máshová kerültek, a zsidó gyerekeknek pedig már nem volt többé szükségük iskolára - jegyzi meg rezignáltan, majd csendesen hozzáteszi: ha valaki ebbe mélyen belegondol, megbolondul.

- Sok sérelem halmozódott fel bennem is. Miért nem ismerhettem meg a rokonaimat? Azt mondják: béküljünk meg. Ezt a szót soha nem ejteném ki, de azt mondom: azt a kevés szálat kell keresnünk, ami öszszeköt. A zsinagóga megnyitásakor a történelmi egyházak meghívott vezetői az első sorban ültek.

Turai János rajzokat mutat, az egykori mennyezetfreskó másolatait. A mennyezet most hófehér. Újbóli megfestetése már a következő generáció feladata lesz.

A hitközség elnöke (jobboldalt) Aliza Bin-Nun izraeli nagykövettel