Gere egyébként a forgatás közben azt nyilatkozta, hogy ő szívesen találkozott volna a menekülővel. A filmben (nálunk csak DVD-n jelent meg) nem sikerült neki. Radovan Karadzsics politikai pályája alig pár évig tartott. Ennyi idő alatt sikerült globális hírhedtségre vergődnie. A világ szemében egyszerre volt Hitler és Mengele, aki legalább százezer honfitársának haláláért felelős.

Az életrajzok szerint a montenegrói Savnikban született 1945-ben. Apja falusi suszter volt, aki a csetnikek (királypárti gerillák) oldalán harcolt. Ezért sok évet töltött börtönben - Karadzsics gyerekkorának nagyobb részében. 15 éves volt, amikor Szarajevóba költözött. Ott végezte el 1972-ben az egyetem orvosi karát, kapott kórházi állást, lett pszichiáterré. Az életrajz fontos eleme, hogy a fiatal orvos két évet töltött a New York-i Columbia Egyetemen. Már pszichiáter volt, amikor első költeményeit közölte, gyerekversei igen sikeresek voltak. Az életrajzírók megjegyzik, hogy a Joszip Broz Tito halála utáni szerb nemzeti elégedetlenség vezéralakja, Dobrica Csoszics ösztönözte: foglalkozzék politikával.

Jugoszlávia szétesésének kezdetén 1990-ben a már elég elismert költő először a helyi Zöld pártban működik, majd megalapítja a boszniai Szerb Demokrata Pártot. Amikor a korábbi jugoszláv köztársaság 1992-ben kikiáltja függetlenségét, Karadzsics is proklamálja a boszniai szerbek kiválását. Az új államnak a palei székhelyű Republika Srpskának ő lesz az elnöke. Megkezdődik a balkáni háborúk legiszonyatosabb fejezete. Aki élt már akkor, nem felejtheti, s akinek nincsenek emlékei s eljut Szarajevóba, még láthatja a pusztulás nyomait, a kövezeten a vérrózsákat, amelyek a 44 hónapig tartó ostromra emlékeztetnek. És, ha a Bosznia-Hercegovinán keresztül vezető úton hajt az utas az Adriára, láthat háborús nyomokat, elhagyott falvakat, s beszélhet emberekkel, akik máig sem értik, miként lettek a szomszédokból gyilkosok, hogyan erőszakoltak meg húszezer nőt, hogyan irtották ki Srebrenica férfilakosságát. A boszniai háború pszichológiai rejtélyét még egyetlen lélekbúvár sem fejtette meg. Radovan Karadzsicst azért köröztette a hágai törvényszék, azért tűzött ki fejére ötmillió dollárt az amerikai kormány, mert a "jó doktor" mindennek a részese volt. Szlobodan Milosevics nyomására végül aláírta Daytonban a tűzszüneti megállapodást 1995-ben.

Egy évvel később lemondott az elnökségről, s megkezdődött 12 éves bujkálása. Azóta látták őt montenegrói kolostorokban, a fehéroroszországi Minszkben Lukasenko elnök vendégházában, Boszniában és Belgrádban is. A hágai ügyészek, az ENSZ és NATO katonai felderítői jártak a nyomában, de csak hűlt helyét lelték. Állítólag egész hálózat védte őt, ahogy fő tettestársát Ratko Mladics tábornokot is.

A doktor értett a konspirációhoz, nem kockáztatott. Hadúri pályája véget ért, visszatért az irodalomhoz. Megjelent egy könyv 2004-ben Szerbiában, amelyet feltehetően ő írt. Az éjszaka varázslatos krónikája volt a címe, irodalmi díjat kapott. 2005-ben saját neve alatt, régi fotójával közöltette verseit az Évszázad bal melle alatt címmel. A cím elemzése szép kihívás egy pszichoanalitikusnak. Eközben már feltehetően évek óta lakott Új Belgrádban, egy bérelt lakásban, s rendelt a magánklinikában az alternatív orvoslást űzve.

Tíz éve azt mondta egy brit lapnak, hogy ő szívesen elmenne Hágába, de az nem valódi bíróság, hanem "politikai intézmény", amelyet azért hozták létre, hogy a háború minden bűnéért a szerbeket tegyék felelőssé. Az érvelés, amelyet használt ismerős. A nemzeti kizárólagosságot hirdeti nagynemzeti téboly hangja. Kérdés, mennyien szenvednek még ettől a kórtól a jugoszláv utódállamokban, és másutt...

Az exhumált srebrenicai áldozatok