Tiszavalk az egyik legszebb kistelepülése a Tisza-tónak, mégis sokan azt mondják a helybéliek közül: a térség mostohagyereke. A közeli falvak, például Tiszabábolna, Ároktő vagy Tiszadorogma előrébb tartanak: e három településnek alig van tóparti szakasza, mégis ők szervezik meg az itteni vízi fesztiválok többségét, s nagyobb részt hasítanak a turizmusból is. Tiszavalkon megy át a Nyárád-ér, sajátos bájt kölcsönözve a kis falunak, s hosszú tavi partjuk is van, nem messze a község szélétől. Híresek a gyékényfonó asszonyaik, és néhány éve saját csónakkikötőt is működtetnek, igaz, bérbe adva azt egy vállalkozónak.

Mi lehet a baj, ami miatt mégsem jutnak ötről a hatra?

Stefanecz János alpolgármester egyértelműen Mikola István polgármestert hibáztatja azért, hogy Tiszavalk nem tudja kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, mi több lassan csődbe megy. A falu református lelkészeként is tevékenykedő polgármester ugyanis az alpolgármester szerint rendre ésszerűtlen, a gazdasági megfontolásokat figyelmen kívül hagyó döntéseket hoz, manipulálja az ötfős képviselő-testületet. Arra hivatkozva, hogy törődniük kell az öregekkel, néhány éve felépítettek egy idősotthont, ahová - a most ott lakó nagyjából húsz-huszonöt ember mellé - tizenhárom alkalmazottat kellett felvenniük. A bérüket azonban nem tudja kigazdálkodni az önkormányzat az otthon bevételeiből, így minden évben hétmillió forintos a ráfizetés. A hiány egyre halmozódik, mivel nem kapják meg az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került településeknek járó támogatást.

S hogy miért nem?

- Azért, mert az alig háromszáz lelkes Tiszavalk erején felül költekezik, s nem csupán a kötelező feladatait látja el - mondja az alpolgármester. Idősotthont nem szükséges fenntartaniuk, míg például iskolát, orvosi rendelőt igen. Az iskola már kistérségi társulásos formában működik, így olcsóbb, s körjegyzőséget működtetnek az önálló helyett. Ezek a megtakarítások azonban nem elégségesek. Ráadásul, amikor támogatást kérnek, nem segíti a falut, hogy a polgármester főállású, nem pedig tiszteletdíjas - teszi hozzá Stefanecz. Ez ugyanis egy alig háromszáz lelkes faluban egyáltalán nem szükségszerű vagy szokásos: az ilyen településeken ugyanis nincs annyi teendője a vezetőnek, mint például egy kisvárosban vagy megyeszékhelyen.

A képviselő-testület tagjai az alpolgármester javaslatára lemondtak a tiszteletdíjukról, ám a polgármestert hiába kérték a főállás feladására, ő ezt elutasította. Az önkormányzat ekkor megpróbálta feloszlatni magát, de ehhez nem sikerült megszerezni az ötfős önkormányzat többségének a támogatását. Így maradt a testület és maradt a főállású polgármester is, akinek éves bére és annak terhei elérik az ötmillió forintot.

Tiszavalk tavaly az eddiginél is nehezebb helyzetbe került: elrontottak egy útberuházást. Hétmillió forintos állami támogatást kaptak egy pár száz méteres bekötőút korszerűsítéséhez, ám amikor a műszaki ellenőr felmérte a munkát, kiderült: a tervben szereplő négy méternél legalább fél méterrel keskenyebb lett az út. Mivel nem teljesítették az előírásokat, most a teljes támogatási összeget viszsza kellene fizetniük, kamatostul. Miután ez a követelés állami adósságként szerepel a falu költségvetésében, így ezt a terhet is cipelik - vagyis emiatt nem kaphatnak támogatást, s nem indulhatnak el településfejlesztési pályázatokon.

- Három polgármesterjelölt indult a 2006-os önkormányzati választásokon, s valamennyien kijelentettük a fórumokon: főállásban szeretnénk ellátni ezt a posztot. Nyertem, s most akkori ellenfeleim vetik a szememre azt, amit ők is hasonlóképp tettek volna a helyemben - mondja minderre Mikola István, református lelkész, a falu polgármestere, akit többszöri egyeztetés után végül csak telefonon sikerül elérnünk. Szavai szerint semmiképp sem szeretne tiszteletdíjas polgármester lenni, neki ugyanis már csak néhány éve van a nyugdíjig, s annak kiszámításakor fontosak lesznek majd a munkaviszonyban töltött évek, illetve a fizetésének mértéke is. - Az vesse rám az első követ, aki az én helyemben másképp járna el - teszi hozzá.

A polgármester az út és az idősotthon ügyét is más szempontból mérlegeli, mint az alpolgármester.

- Egyre több az idős ember. Lehet, hogy a róluk való gondoskodás nem kötelező feladat, én azonban kötelességemnek érzem. Öt évvel ezelőtt egy iskolaépület átalakításával megépítettünk egy modern, minden igényt kielégítő otthont, ahol most 23 ember lakik. Ez ötven férőhelyesre bővíthető, s akkor már nem tűnik soknak a tizenhárom fős személyzet. Ráadásul falubelieknek adtunk munkát, akiknek e nélkül segélyt kellene osztanunk. Hamarosan megpróbáljuk kistérségi formában működtetni az intézményt, s akkor kevesebb teher hárul majd az önkormányzatra - mondja Mikola István.

Az út ügyében elismeri: az ő közbenjárására változott az eredeti terv.

- Volt egy hetven-nyolcvan méteres útszakasz, aminek javítása már nem fért bele ebbe a tervbe, de mindenképp meg kellett csinálnunk - magyarázza a polgármester. - Akkor azt mondtam: spóroljunk az aszfalttal, vigyünk belőle erre a terven kívüli útra is. Így valóban vannak az eredeti tervben szereplő útnak olyan részei, amely a kívánt négyméteres szélességet nem érik el. Ezt a döntést vállalom: a falu érdekében hoztam, s nekem kell viselnem érte a felelősséget.

Mikola István szavai szerint az őt ért támadások oka az, hogy ellenfelei nem tudják elviselni: a rendszerváltás óta több ciklusban megválasztották polgármesternek. Vagyis, a falu neki szavaz bizalmat, és nem az ellene ágálóknak.

- Tiszavalkon sok az idős és rendszeres templomba járó asz-szony, ők a református lelkészre szavaznának akkor is, ha csődbe vinné a falut - mondja egy fiatalember a Nyárád-ér partján. A nevét azonban nem árulja el.

Kimegyünk a csónakkikötőbe, ahol horgászokkal beszélgetünk. Ők sem mutatkoznak be, a bíráló szavak egy ilyen kis közösségben nem maradnának megtorlatlanul - mondják. Arról beszélnek, hogy a környékbeli falvak szinte mindegyikében stabil a költségvetés, pedig ott is hiányokkal vették át a kasszát. De ott a vezetők "gazdasági fejjel" gondolkodnak, összehúzzák a nadrágszíjat, s nem a gondviselésre bízzák, hogy megoldódjanak a bajaik.

Visszafelé az egyik helyi képviselőbe botlunk, de amikor megtudja, mi járatban vagyunk, megtiltja, hogy a nevét megemlítsük. Csak annyit mond: gyönyörű itt a táj és jó a levegő, ezzel kellene foglalkoznunk.

"Gyönyörű a táj és jó a levegő, ezzel kellene foglalkozni"