Az, hogy a babavárásra jellemző tünetek férfiakat is sújthatnak, már eddig is szerepelt az orvosi folklórban, de az elszenvedőket inkább neurotikus "nyavalygóknak", mint valóságos testi változásokat átélő pácienseknek tartották. Most majmokon végzett kutatások bizonyítani látszanak, hogy azoknál a fajoknál, ahol a hímek és a nőstények közösen gondozzák gyerekeiket, a hímek szervezete is felkészül a nőstény terhessége idején az utód felnevelésével járó feladatokra.

A madisoni Nemzeti Főemlős Kutató Központ tudósai, Toni Ziegler etológus és Charles Snowdon pszichológus azt vizsgálták, hogy hogyan válnak a hím selyemmajmocskák és a lisztmajmocskák utódaikat lelkiismeretesen gondozó apákká. Ezeknél a mindössze 400 grammos emlősöknél teljes a családi munkamegosztás: a kismajom megszületése után a szoptatáson kívüli teendőket, a majombébi cipelését, védelmét, tanítgatását a hímek látják el.

A kutatások azt mutatják, hogy nem a szülés után, egyszeriben válnak mintaapákká a hímek, hanem szervezetük fokozatosan készül fel az utódgondozással járó fizikai és mentális terhek viselésére. A "várandós" hím majmok minden esetben hízásnak indulnak, testsúlyuk akár 20 százalékkal is növekedhet. A hímek testsúlynövekedése érdekes módon már azelőtt megindul, mielőtt ugyanez a nőstényeknél megfigyelhető volna. A kutatók szerint ez a jelenség hormonális változásokra vezethető vissza, a hímek ugyanis nem esznek többet, mint a megelőző időszakban. A hímek hormonháztartásának megváltozását bizonyítandó a terhesség hat hónapja alatt hétről hétre vérmintát vettek a jövendő szülőpár mindkét tagjától. Az adatok elemzése alapján egyértelművé vált, hogy nemcsak a nőstény majmok hormonháztartása változott meg gyökeresen, hanem némi időeltolódással a hímeknél is jelentős hormonális eltérések voltak tapasztalhatók. A kutatók szerint a nőstény majom szervezete feromonok, vagyis jelentéssel bíró illatanyagok formájában kommunikál párjának szervezetével. Feltételezhető, hogy a szülőpár a mindennapos testi érintkezés során kémiai üzenetek egész sorát váltja, ezzel biztosítva a majdani utód gondozására való minél teljesebb felkészülést.

A Homo sapiensre is a páros utódgondozás jellemző, ezért a tudósok valószínűsítik, hogy hasonló folyamatok játszódhatnak le az együtt gyermeket váró emberpároknál is. Anne Storey, az Új-fundlandi Memorial Egyetem orvos-pszichológusa 34, szülés-előkészítő tanfolyamra jelentkezett férfit és nőt vizsgált. Minden hónapban vért vett a párok férfi tagjaitól, hogy három kulcshormon, a prolaktin, a kortizol és a tesztoszteron koncentrációját nyomon kövesse. Az adatok szerint mindhárom hormon szintje változott a terhesség és a szülés ideje alatt. A nőknél a tejtermelődésért felelős prolaktin szintje a férfiak szervezetében is markáns emelkedésnek indult, a stresszhormonként is ismert kortizon koncentrációja - amelyet a gyermek iránti elkötelezettségért és szeretetteljes odafordulásért is felelősnek tartanak - a férfiak vérében a terhesség végére a duplájára nőtt, viszont a férfias, "harcos és hódító" viselkedésért felelős tesztoszteron szintje a szülés után átmenetileg határozottan csökkent.

Az adatokból egyértelműnek látszik, hogy a férfiak szervezete is hormonális változások sorával reagál az utód születésének közeledtére. A férfiakat sem éri tehát teljesen felkészületlenül az az új élethelyzet, amikor a család középpontjában egy bájos, de sokszor igen fárasztó lény, a kisbaba áll majd.

A férfiak szervezete is hormonális változások sorával reagál az utód születésének közeledtére