Az inkognitóban vásárló "partizánok" Berlin húsz legforgalmasabb pontján, többnyire nagy bevásárlóközpontokban és pályaudvaron működő gyógyszertárakban vizsgálódtak, és csak nyolc helyen találtak (többé-kevésbé) mindent rendben. Nem is az adminisztratív problémákra koncentráltak, bár azokkal is volt bőven probléma (árazás, gyerekeknek is kiadtak olyan csomagot, amelyre rá volt írva, hogy kiskorúaknak tilos stb.). Az érdemi, a gyógyítást befolyásoló kérdésekre adott hiányos vagy helytelen válaszokat nehezményezték. Néhány példa. Csupán négy helyen tájékoztattak szakszerűen a csontritkulásra adandó szerekről, de ennél egyszerűbb kérdéssel sem birkóztak meg. Nem tudták például, hogy mennyi ideig hatnak a leégés elleni szerek. Nem hívták fel a vásárlók figyelmét a veszélyes kölcsönhatásokra, hogy például az orbáncfű- (szentjánosfű-) tartalmú szer az egyidejűleg adott (vásárolt) és folyamatosan szedett alvadásgátló hatását veszélyesen fokozhatja. Vagy hogy az egyik leggyakrabban felírt fájdalomcsillapító gyengítheti, befolyásolhatja a másik recepten szereplő vérnyomáscsökkentő hatását stb. Az egyik "anyukának", aki fiának a súlyos koncentrálóképesség-csökkenésére panaszkodott, drága étrend-kiegészítőt javasoltak - ahelyett, hogy orvoshoz tanácsolták volna. Az alapítvány számos más kifogásolnivalót is talált.

Mindenféle sanda áthallást, belemagyarázást a magyar viszonyokba a leghatározottabban visszautasítok.