Bezenye népe semmit sem bíz a véletlenre, éppen azzal foglalatoskodik, hogy megbuktassa a képviselő-testületét. Úgy érzik, nem kaptak kellő segítséget a jégverés után a károk enyhítéséhez.
Las Bezenye
A helyzet feszült, érthetően nem sokat foglalkoznak a friss hírrel, miszerint az Eurovegas Hungary Zrt. nevű vállalkozás beadta kérelmét a falu határában - amely éppenséggel az osztrák-magyar határ is - tervezett kaszinóváros megépítésére. Pedig még a jégnek is tudnia kellene, hogy belátható időn belül egy méreteiben szinte valószerűtlen, s az osztrák sajtó által is meglehetős szkepticizmussal emlegetett, hetedhét országra szóló szórakoztatókomplexum tetejét kell vernie. A tervek szerint többek között luxusszállodákét és ezerötszáz játékgéppel fölszerelt, száz játékasztallal berendezett kaszinóét is.
Bezenye vonzotta a gigantomániásokat. Már a rendszerváltás idején kinézték maguknak a terepet, saját gépeiken röptették meg a szakminisztériumok akkori tisztviselőit, helikopterről mutogatták nekik, hova, mit építenének. Talán a körülmények tették, de a levegőbe beszéltek, s az álmok gyorsan elszálltak velük együtt.
Hogy aztán jöjjön helyettük a sóderbáró, Hans Asamer, aki talán nem a magyar szlengből kölcsönözte becenevét. Az ausztriai vállalkozó három éve Michael Jackson apjával együtt jelentkezett nagyszabású elképzeléseivel. A jól értesültek azonnal tudni vélték, hogy holmi földspekulációról van csak szó. Néhányan kétségtelenül huncutkodtak is egy kicsit az árakkal, végül azonban a környéken ingatlant eladók nem jártak rosszul. Jackson papa közben kiszállt, amit sokan rossz jelnek véltek, ám tavaly ősszel a Pénzügyminisztérium nélküle is aláírta a koncessziós szerződést.
Vagyis a bezenyeieknek gyorsan túl kellene jutniuk testületük ráncba szedésén, mert lesz dolog elég. Megkezdődik az építkezés a maga ezer bajával. Meg kell küzdeni a környezetvédőkkel. Vívni kell megjósolhatóan a politikai sandaságokkal is: lesznek ötletek, kinek a boltja ez az egész, ki adott engedélyt, miért, kik vannak benne csendestársként, közel van a Motim, satöbbi. A mai normák szerint három-négy polgármesterre és kétannyi testületre való kavarás is felgyűlhet egy ekkora vállalkozás során.
S még nem említettük az építőipari társaságokat sajátosan magyar lobbizásukkal, a majdani vécépapír- és légfrissítő-beszállítókat, akik ösztönösen keresik majd, kit lehetne lefizetni, hogy övék legyen az üzlet. Kell majd intrikálni néhány emberről, akik elutaznak Las Vegasba tapasztalatcserére. De felépül végül a nyolcezer embert foglalkoztató létesítmény, na jó. Dől majd a pénz, ha... Ha lesz elég politikai, történelmi bája a vasfüggöny helyén létesülő komplexumnak. Ha elegendő hívóerőnek bizonyul Bécs, Pozsony és Budapest közelsége, a luxus, a csillogás, a kaszinó. Ha gyűlik elég zseton. Mert sajnos csak akkor lehet a pénztárhoz menni. A koncessziós bevétel, a foglalkoztatottság, az idegenforgalom, a cég adózása miatt akkor az ország is sorban állhat majd. Akkor.
A rulett egyelőre pörög. Még van esély.