Ahogy közeledem a Millenáris Parkhoz, egyre sűrűsödnek a gördeszkák és baseballsapkák, majd festékszag csapja meg az orrom: a Millenáris szombaton az utcai művészeteké, sportoké.

A több száz, zömében tizenéves látogató, a Millenáris Teátrum felől dübörgő rap, a graffitiverseny félkész, rikító falai leginkább a kismamákat és kisgyerekes családokat ijesztik el a megszokott, szombat délutáni sétától. Nem véletlenül érzik kívülállónak magukat: a hiphop szubkultúra jellegzetes kelléktára (fagolyókból álló nyaklánc, bő, térdig trottyos farmer, deszkás cipő) itt valóságos egyenruhának számít. Az egyetlen dolog, ami elárulja, hogy nem Amerika egyik külvárosába tévedtünk, a részvevők bőrszíne: mindenki fehér.

Akik azonban nem véletlenül keveredtek ide, nem unatkoznak. A Teátrum előtti színpadon freestyle-rap verseny folyik. Az improvizált, rímekbe szedett szócsata rögtönzött virtuozitása még azt is elkápráztathatja, akinek egyébként nem szívügye a hiphop.

- A nevezők között olyan is akadt, aki csak tizenhat éves, a nyertes is csupán tizenkilenc - meséli Gábor Tamás (Indiana), freestyle MC, a verseny konferansziéja. - Ennek ellenére meglepően jól rappelnek. A magyar nyelv szógazdagsága, és változatossága miatt az egyik legalkalmasabb erre a műfajra, Ukrajnában és Romániában azonban mégis sokkal pezsgőbb a hiphop élet, mint itthon.

A Jövő Háza előtt a gördeszkások is összemérik a tudásukat: a gördeszkaversenyen közel harminc, magyar és külföldi meghívott vesz részt. A nap leglátványosabb része azonban a graffitiverseny. A falak percről percre színesebbek. A tíz-tíz külföldi, valamint magyar meghívott, és tíz benevező - maszkban, vagy csak pólóval a fején az erős festékszag ellen védekezve - órákon keresztül dolgozik.

A graffiti mára egyfajta globális népművészetté vált. Sajátos világ ez, a maga néha boszszantó hozadékával: senki sem szereti látni, mikor a frissen festett házfalon reggelre egy tag, azaz egy graffitis művésznevét találja. De a "bombáknak", azaz az egyszerű, egy-két színből álló, nagyméretű rajzoknak sem nagyon örülünk. Ám vannak olyan alkotások is, amelyek nagy igényességgel, rengeteg munkával készülnek.

- Egy képen általában hét-nyolc órát dolgozom, de van, hogy két napig is elszórakozom vele - meséli Taker, a szombati graffitiverseny egyik meghívott résztvevője.

A felületválasztás azonban sok problémát szül: kevés ugyanis a "legál", vagyis a legálisan befesthető felület. Budapesten csak egy ilyen van, a Filatorigátnál.

- Bár én csak legálra dolgozom, legtöbb graffitis illegálon kezd. Ha nem lenne illegális graffiti, sokan nem is lennének ma itt - teszi hozzá Taker.

Persze izgalmasabb lehet illegális felületre fújni: a graffiti, akárcsak a hiphop, egyfajta adrenalinvadászat is. A legtöbb graffitisnek a tiltott felületek bevétele a legizgalmasabb - magyarázza Gábor Tamás.

Olyan szubkultúra világa ez, amely sokunk számára idegen, vagy idegesítő lehet, de nem árt, ha jobban szemügyre vesszük: a legharsányabbak nem biztos, hogy a legjobbak is egyben.

Utcaművész a fellegekben