- A szerződtetési tárgyalás, pláne a tizenakárhány ember elbocsátása bizonyára nem élete eseménye volt.

- Képzelje el azt a napot, amikor hatan jöttek tárgyalni, és tudtam, egyiküknek sem újítom meg a szerződését.

- Voltak rossz éjszakái?

- Persze. Minden ember után felhívtam valamelyik munkatársamat, elsírtam bánatomat. De nem rólam szól a szerződtetés. Más ma az élet, mint 10-15 éve, mikor átszerződhetett a színész egy másik színházba. Most életekről döntünk, akár arról, hogy valakinek el kell hagynia a szakmát.

- Megrázta, hogy a kinevezésekor támadni kezdték?

- Kevésbé, mint az, hogy a Nyugalom-filmemet bántották, és összemosták a kinevezésemmel. Lehetett számítani arra, hogy bizonyos sajtóorgánumok azt firtatják, miért én kaptam a posztot. Persze azt senki nem merte leírni: a pályázók közül kinek kellett volna.

- A szakma, a politika vagy a barátai bátorították, hogy pályázzon?

- Minden ismerősöm sikoltozott, jaj, nem szabad, mit csinálsz?! Az első ösztönös reakció után végül is belátták, igazam van. A Bárkára pályázat nélkül, a társulat kérésére bízott meg a helyi önkormányzat. A kérdéses igazgatói kinevezéseknél is ésszerűbb lenne, ha azt mondaná a fenntartó: őt akarom, vállalom a felelősséget.

- Így lett az új Nemzeti második direktora Huszti Péter, de ezt akkora felháborodás övezte, hogy Görgey Gábor visszavonta a kinevezést.

- Ha választok valakit, kiállok érte. Ha bukik, vele bukom.

- Az új igazgatótól mindig megkérdezik, hirtelen sok "barátja" lett-e. Ebben a pozícióban - nyilván - ötször annyian hívogatják.

- Tisztább helyzet, ha az ember azonnal nemet mond. Ne gondolja, hogy csak színészek telefonáltak! Vidéki tornatanárnő, aki biztonsági őrnek jelentkezett, és önjelölt drámaírók tucatja.

- A Nemzetiben drámaírói pályázatok indultak, kevés új felfedezettel. Folytatja a hagyományt?

- Nem. A Biblia éve van, megkértem tíz magyar írót, válasszon a parancsolatok közül egyet, és abból írjon drámát. Bízom benne, hogy tíz új kortárs darabot mutathatunk be.

- Adott esetben azt mondja a neves írónak, köszi, de ez a dráma rossz?

- Miért ne? Teljesen normális emberek a nagy írók is. Az Aegon-estek a Bárkán ebből a szempontból remekek voltak. Ha ma felhívom őket, nem a Nemzeti igazgatóját látják bennem, hanem Alföldi Robit, akit megismertek egy beszélgetésen.

- Jordán Tamás Nemzetijét azért hibáztatták, mert nem lett elég nyitott.

- A Nemzetit színházként tartom fontosnak, az a lényeg, mennyire nyitottak az előadások este héttől tízig. Ez nem kultúrház, nincs ikebana szakkör.

- A meghirdetett repertoárját azzal támadták: keveseknek szól.

- Még el sem készültek az előadások, máris értékelik. Aki követi a munkásságomat, ha használhatok ilyen magasröptű szavakat, az tudja, a célom, hogy az elsőre ijesztőnek tűnő darabok is emészthetőek legyenek. Persze kommunikáció kérdése, a néző hogyan és mikor reagálhat az előadásra. Nekem ez a nyitottság: ha nem érted, ne érezd magad hülyének. Erre valók a nyitott próbák, a beavató színházak. A Bárkán jól működtek. A kampányunkon dolgozó reklámosok azt kérdezték, ki a célközönség. Mindenki - 12 és 99 év között.

- Műsorra tűzi a Bánk bánt és a Tragédiát is. Ez elvárás a Nemzetitől, vagy ennyire imádja mindkét darabot?

- Ez nem egy ciki elvárás, a Bánk bánt kimondottan jó darabnak tartom. A díszelőadásokban nem hiszek, ezért fiatalok játsszák majd. Amit ők valóban megértenek belőle, azt pontosan közvetítik, és ennek, remélem, híre megy. A Tragédiát színekre bontjuk, mindegyiket más rendezi, hol fiatal, hol nagy öreg.

- A Bárkán társbérletben dolgoztak a Maladypével, a Nemzetibe hívta Jordán Pintér Bélát, a Stúdió "K"-t és a HOPPart Társulatot. Fogadja a struktúrán kívüli csapatokat?

- Csak a minőség érdekel. Ha lesz kiemelkedő előadás, akkor szeretném, ha itt játszanák. Például A jég című produkciót a Krétakörrel készítette Mundruczó Kornél, és áthozza hozzánk. Állandó társbérlő nem lesz, mondom most. De azt szeretném, ha mozgás lenne a színházban. A kisvárdai fesztiválon megnéztünk vagy negyven előadást tíz nap alatt, bennem csak a színészek játéka hagyott nyomot. Ezért elhívtam közülük tizenhármat egy közös produkcióra. Mindegyikük nagyon erősen képvisel valamit. Amilyen szép az élet, már azt mondják: ezzel akarom lefejezni a határon túli színházakat. Erre mit mondjak?

Alföldi: a Nemzetit színházként tartom fontosnak