Hol a határ?

Hol van az a határ, ahol az elveink mellett való kiállásnál fontosabbá válik saját biztonságunk?

- Vajon bújtattál volna zsidókat a második világháború alatt? - szoktam kérdezni ismerőseimet, akik azonnal kijelentik, hogy természetesen. Ilyenkor az egykori embermentők számának ismeretében viszszakérdezek: Valóban? Biztos vagy benne? Én ugyanis nem lehetek biztos abban, hogy kockára mertem volna tenni saját és családom életét másért. Lehet, hogy igen, de amikor szinte mindenki magát mentette, honnan tudhatnám, nem lettem volna-e én is olyan, mint "mindenki"? Ilyenkor némi bűntudattal elmerengek, mit mernék vállalni a szabadságért, embertársaimért.

Tanultam a Meleg Méltóság Menetén.

Szinte keresni kellett a gyülekezőhelyet és a gyülekezőket a kordonerdőben, és még a menet indulása előtt is aggódva nézelődött mindenki, hogy milyen kevesen vagyunk.

- De hol vannak a kamionokon táncoló női ruhás melegek? - kérdezte barátom a zenére, az ünneplő tömegre és a külföldön megszokott, táncoló transzvesztitákra várva, miközben egyre több rohamrendőr gyülekezett körülöttünk.

Nem gondoltam volna, hogy penetráns bűzben, maró kemikáliával töltött tojások, záptojások záporában fogok sétálni. Ez bizony kreativitásra vall. Megható, hogy ennyit foglalkoznak velünk. A hozzánk vágott első osztályú, nagy, lédús paradicsomok láttán kezdtem azt hinni, hogy mégse lehet olyan drasztikus az élelmiszerár-emelés, vagy pedig nagyon jól élnek azok, akik ezt megengedhetik maguknak. Az is megható volt, hogy a kordon túlsó oldalán sokan kihozták az egész családot pici gyerektől a kamaszlányig, hogy együtt buzizzon a család.

S hogy ketrecbe voltunk zárva, az is csak nézőpont kérdése. Ki volt benn és ki volt kint? Amerikában éltem kisiskolásként, és mindannyian ismertük a rigmust, "Sticks and stones can break my bones, but words will never hurt me." Kövek és botok széttörhetik a csontomat, de a szavak sose fájnak. Azok a válogatott szitkok és átkok sem, amelyeket a fejünkhöz vágtak, és az sem, hogy a Hír TV következetesen széééépen aaartikulááááltaaan hangsúlyozta körülbelül tíz másodpercenként, hogy mi zajlik a HOMOSZEXUÁLISOK felvonulásán, amit a HOMOSZEXUÁLISOK az úgynevezett Meleg Méltóság Menetének hívnak. Nem vettek tudomást arról, hogy - akárcsak baráti köröm és jómagam - számos heteroszexuális szimpatizáns is jelen volt.

Magyarországon véget ért az ártatlanság kora. Más a maró gúny, és más a tojásba rejtett maró folyadék. Időnként úgy érzem, lassan már gyereknapon is Molotov-koktélos ellentüntetők fogják megrohamozni az ugrálóvárakat.

Hol a határ? Sehol, ha hagyjuk. Ne hagyjuk!

Lakatos Júlia, Budapest

Elhivatott szolgálat

"A virágzó őrző-védő szakmán belül otthont kapott, a szkinhedszerű, az erőszakot sugalló megjelenésre tudatosan rájátszó, cigány- és idegenellenes rétegkultúrát, illetve a hatóságilag inkább ösztönzött polgárőri vigilantizmust a Magyar Gárda előzményének kell tekintenünk" - írja az Ausztráliából hazalátogató Nyíri Pál Polgárőruralom címmel (Olvasói levelek, június 23.) megjelent véleményében.

Jól tudja ugyan, hogy "a polgárőröknek - éppúgy, ahogy a jegyellenőröknek vagy a magán-, illetve közterületeken szolgálatot teljesítő őrző-védő cégek alkalmazottainak - nincsenek hatósági jogosítványaik." Rögtön ezután azonban felelőtlenül és ostobán általánosítva ezt írja: "Gyakran megfélemlítő, durva fellépésük és egyenruhájuk azonban ennek ellenkezőjét sugallja, és a marginális társadalmi helyzetű emberek, illetve a Magyarországot nem ismerő külföldiek ritkán kérdőjelezik meg hatáskörüket." A "Polgárőrség" feliratú sárga vagy kék mellény nem egyenruha. S meg kell kérdeznem: hány megfélemlítő, durva fellépésű polgárőrrel találkozott a levélíró? Több ezer polgárőrt ismertem meg újságíróként, a mozgalom szakmai folyóiratának szerkesztőjeként. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyannal találkoztam, akit mentalitása miatt el kellett távolítani.

Fogalmam sincs, hogy Nyíri Pál menynyit tud a 80-as évek végének ugrásszerűen megnőtt bűnözési hullámáról, amikor a másokért is felelősséget érző civilek létrehozták az első bűnmegelőző polgárőr egyesületeket. S hallott-e arról, hogy az elmúlt két évtizedben mi mindent vállalt fel a mozgalom immár 80 ezer főt meghaladó tagsága a bűnmegelőző járőrözés mellett? Hallott-e például karitatív, közlekedésbiztonsági, ifjúságvédelmi, környezet- és természetvédelmi tevékenységükről?

Még hogy "polgárőruralom"... Szolgálat ez! Minden századik felnőtt honfitársunk ingyenes, tiszteletre méltó, közmegbecsülésnek örvendő, elhivatott, törvénytisztelő szolgálata. S ha akad köztük, aki (nem polgárőrként!) bűncselekményt követ el, csepp a tengerben. A méltatlanná váltakat társaik kizárják, s a törvény is lesújt rájuk. Az igazságszolgáltatásnak "az egyenruhás őrszervezetek tagjainak hatásköri túllépését, illetve a fenyegető, megfélemlítésre alkalmas magatartását" a levélíró szerint büntetnie kellene. Ki mesélte neki, hogy nem így van? S vajon arról hallott-e, hogy a polgárőrség működését 2006 óta törvény is szabályozza?

Szántó Gábor, a Polgárőr Magazin főszerkesztője

Újabb birodalmi függés?

Bogár László cikke (A hamis diskurzus bája, június 17.) mélységesen elszomorít. Az ember azt várná a közgazdász szerzőtől, hogy nyilvánvaló politikai elfogultsága ellenére képes a mezei polgár számára is érthető módon mondandóját világosan, meggyőzően előadni. Tartok tőle, hogy ez nem egészen sikerült. Az idősebbek nyilván emlékeznek arra, hogy a Kádár-rendszerben egy idő után az akkori politikusok felvették Kádár gondolkodás- és beszédmódját, gesztusait. Ahogy az ember Bogár cikkét olvassa, egyre inkább az a benyo-mása, hogy a jobboldal vezérlő egyénisége szól az ő szájából, ami nem lenne baj, ha ez a szöveg nem lenne olyan semmitmondó és frázisteli.

Az írás tele van ellenőrizhetetlen állításokkal, hangulatkeltő elemekkel, és sehol egy tényszerű hivatkozás. Bogár azt mondja, a rendszerváltozás kapcsán az volt a hiedelem, hogy az ország visszanyerte függetlenségét - pedig az egyik birodalmi függőséget csak egy másik váltotta fel, a globális világhatalom, amely néhány tucat globális vállalat formájában kiszívja a magyar gazdaság életerőit. Vajon nem kellene ezt a súlyos állítást tényekkel alátámasztani? Hogyan gondolja a szerző: Magyarország kivonhatja magát a globális világgazdaság rendszeréből? Talán észre kellene venni, hogy a világ - a világgazdaság - átalakult, nem valamiféle titokzatos világ-összeesküvés, hanem az informatika győzedelmes technológiája következtében.

Sajnos, egy ilyen hozzászólás terjedelme nem engedi meg az ellenérvek részletesebb kifejtését -, de egy dolgot nagyon szeretnék tudni: mit ért a szerző a rendszerváltás hatalmi alapstruktúráinak "újratárgyalásán"? Netán azt, hogy államosítsuk vissza a magántulajdonba került vagyonokat annak érdekében, hogy az állam mint a "legjobb gazda" újra bevezethesse a szocializmust? A harmadik utat?

Horváth Sándor Lajos, Budapest