Kivert a víz a hír olvasásakor. Két napja nem tudok aludni. Valahogy nem akar leesni nekem a poén. Régóta nyomasztó rémálmom látszik valóra válni: mi lesz velem, ha egy reggel arra ébredek, hogy elmúlt a humorérzékem? Olyasvalami ez az én szakmámban, mint amikor egy festő elveszíti a látását vagy egy zeneszerző megsüketül. Kész, végem van!

Újra és újra ízlelgetem a kérdést: "Egyetért ön azzal, hogy Cicciolina legyen Magyarország kormányfője?" Úristen, mi lehet ebben a vicces? Pedig tréfásnak kell lennie, ha a nagy tekintélyű Alkotmánybíróság és az OVB egyaránt annak minősítette. Igaz, az Alkotmánybíróság eléggé balfék (vö. fékezi a baloldalt) mostanában, az OVB-ben pedig úgy tenyésznek a pártérdekek, mint közfürdőben a lábgomba, úgyhogy külön-külön egy szavukat sem hiszem el. De ha valamiben egyetértenek, abban nincs helye a kételynek!

Egy ideig azzal próbáltam vigasztalni magam, hogy komolynak tűnő mondatok is lehetnek viccesek, ha úgy adom elő őket. Ha közben mondjuk, vágok egy grimaszt, mutatok egy fityiszt, vagy hányok egy cigánykereket. (A szerkesztő figyelmébe: nézd meg légy szíves, hogy lehet-e ezt még így leírni. Ha nem, akkor így szerepeljen: csandázok egy romakereket!) De kiderült, hogy ilyesmiről szó sincsen.

Nagy kínomban még az is eszembe jutott, hogy talán Cicciolina személyisége miatt gondolták a talárosok ezt a kérdést tréfásnak. Nem titok ma már ugyanis, hogy a régi rendszerben - mielőtt Olaszországba távozott volna pornográfiai és politikai karriert csinálni - alias Staller Ilona Katicabogár néven titkos ügynök volt. Emiatt volna mulatságos kormányfői jelölése? Kötve hiszem, hiszen volt már nekünk ügynökmúltú miniszterelnökünk, és akkor se tartottuk tréfásnak a dolgot egyáltalán.

Hogy lefeküdt már mindenkivel? Ugyan, gyerekek! Ilyen kormányfőjelöltekkel van tele a padlás! Hogy legintimebb belsőjét is feltárta már a nagyközönségnek? Lárifári! Tudok miniszterelnököt erre is.

Lehetne mondani Cicciolinára, hogy túlkoros a feladathoz, hiszen 56 éves múlt. És ezen kéne röhögni? Nem hiszem! Mert kurvának talán öreg, de politikusnak ideális korban van. Már nem vesz be mindent, de nagy tapasztalattal és hozzáértéssel ragadja meg a problémákat. És van politikusi múltja is, hiszen választott képviselőként hosszú évekig volt tagja az olasz parlamentnek.

Egyfolytában filózok rajta, hogy miért találták Cicciolina kormányfői jelölését mulatságosnak. Én eddig csak egyetlen filmjét láttam, amiben háromnegyed órán keresztül kényeztetett egy viszonylag éretlen banánt. Nem mondom, hogy Ronald Reagan-i magasságokba emelkedett, de kétségtelenül színészi képességekről tett tanúbizonyságot, és a kamaszkorú banán is elég jól alakított néhány jelenetben. Még ez is Cicciolina politikusi előrelátását dicséri: talán megérezte, hogy egyszer kormányfőjelölt lehet egy banánköztársaságban.

Kínomban még az is eszembe jutott, hogy talán nem is az én humorérzékemmel lehet baj, hanem az Alkotmánybíróságéval. Ebben az esetben viszont felmerül a kérdés: hogy jön ahhoz a legfőbb taláros testület, hogy bármilyen kezdeményezést komolytalannak minősítsen, és ezen az alapon elvessen? A vicc milyen alkotmányjogi kategória? És mi benne az illetékessége az Alkotmánybíróságnak? Viccügyekben is övé az utolsó szó?

De még az is lehet, hogy éppen ellenkezőleg, az AB valójában nagy mókamester, s titokban a háttérben valami nagy-nagy országos tréfa készülődik, amiben a talárosok könyékig benne vannak. Volt néhány alkotmánybírósági döntés és központi kerületi bírósági ítélet mostanában, ami ezt a gyanút erősíti. Már csak arra vagyok kíváncsi, de nagyon, hogy mi lesz itt a slusszpoén?