Takarítani nem nagy ördöngösség, csak fogjuk a felmosóvödröt, némi tisztítószert, s máris mehet a munka. Legalábbis így csinálják az amatőrök. A professzionális takarítók viszont másként dolgoznak. Esetenként drága gépekkel, sokunk számára ismeretlen vegyszerekkel. És utánuk később sem lesz "szöszös" a könyvespolc.
Lenézett szakma, bizalmi állás
A takarítás 2004 óta államilag elismert szakma Magyarországon. Sok helyen oktatják, aki nem elégszik meg az alapokkal, továbbképezheti magát, idővel takarítómester is válhat belőle. A szakemberek képzése az egyik vállalt feladata a takarítócégek által létrehozott Magyar Tisztítás-technológiai Szövetségnek, rövidebb nevén a Matisznak. Bár a szervezet az oktatás minőségére is hangsúlyt fektet, elsődleges céljuk a takarítócégek érdekképviseletének megteremtése.
- Jelenleg 2500-3000, takarítással foglalkozó cég létezik Magyarországon - mondja Klem Ervin, a Matisz elnöke. - Van közöttük háromfős kisvállalkozás, de akadnak ezer embert foglalkoztató vállalatok is.
A takarító cégek részvételével nemrégiben rendezett tanácskozássorozat után a Matisz négy fontos területen jelölte ki a feladatait. Ezek a következők: a munkaerőpiac fejlesztése, a szakértői szerep kialakítása, nemzetközi szakmai jelenlét és a szakmai érdekvédelem. Hiszen nem mindegy, hogy egy cég csak úgy az utcáról veszi fel az embereket, vagy valódi oktatásban részesült takarítók végzik dolgukat. Takarítóként nagyrészt nyugdíjasok és gyesen lévő kismamák dolgoznak, mellettük jó lenne fiatalokkal bővíteni a munkaerőpiacot, ott ugyanis komoly hiány mutatkozik takarítókból. A szövetség vezetői szerint a munkanélkülieket takarítókká is képezhetnék. A szakképzés terjedése emelhetné a takarítás presztízsét - mivel ez még ma is lenézett szakma.
Lenézett szakma, mégis bizalmi állás. A Matisz elnökének takarító cége az egyik minisztériumban dolgozott. Klem Ervint éjszaka hívták fel, hogy azonnal menjen a helyszínre és vigye a munkásai papírjait, erkölcsi bizonyítványait, mert fontos adatok tűntek el egy vincseszterről. A takarítókat a Nemzetbiztonsági Hivatal emberei kihallgatták.
Az persze már korántsem mindig egyértelmű, hogy a takarító cégek vezetőitől erkölcsi bizonyítványt kérnek a megbízók. Előfordulhat, hogy a legolcsóbb ajánlattal nyerő vállalkozás sokszor hátrányos helyzetű munkanélküliekkel érkezik, ez pedig nem mindig nyeri el a megrendelő tetszését. Ez a
22-es csapdája. De az olcsó (és képzetlen) munkaerő más veszélyekkel is járhat. Klem Ervin egy banknál történt esetet idéz fel, amikor a takarítónő porszívója zárlatos lett, mert nem tudta, hogy a porzsákot ki kellene üríteni. A túlterheléstől a tűzvédelmi berendezés működésbe lépett, és az összes oltóanyag a takarítónőre hullott. A sajátos baleset végül milliós kárt okozott. Hasonló kárral járt az is, amikor egy cég előcsarnokának 200 négyzetméteres műkőlappal burkolt felületére valaki kiöntött egy csésze kávét. A takarítónő azonnal el is tüntette a nyomokat, de a padlófelületen egy hatalmas fehér folt maradt, mert nem a megfelelő tisztítószert használta. A fehér foltot viszont nem lehetett eltüntetni. Végül a burkolatot kellett lecserélni.
Aki tehát hivatásszerűen akarja űzni a takarítást, annak felkészültnek kell lennie, az oktatás során pedig kénytelen odafigyelni, hogy a koszon kívül más is ragadjon rá.