Árnyékszékhez kötött segély és más esetek

A monoki kezdeményezés - "segélyt munkáért" - nagy visszhangot váltott ki, hatásának szerepe van abban, hogy napirendre került a szociális rendszer átalakítása. A segélyezési gyakorlattal kapcsolatos fenntartások azonban nem Monokkal kezdődtek, az elmúlt években számos helyi próbálkozás volt a rászorultság érvényesítése és a segélyek rendeltetésszerű elköltése érdekében - a törvényesség határain innen és túl.

Monok község irányítóinak azon elképzelése, hogy a segély feltétele a munkavégzés legyen, széles körű társadalmi vitát indított el. A jelenlegi törvények alapján ez a gyakorlat bevezethetetlen, mégis nagy tábora van a monoki kezdeményezésnek, mert sokan azt tapasztalják: a segélyezettek gyakran nem tesznek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy munkához jussanak. A településvezetők egyébként az elmúlt évtizedben sok helyütt próbálták - úgymond - igazságosabbá tenni a segélyezést. Ez az igyekezet néha jogellenességhez vezetett.

Az egyik elhíresült eset az volt, amikor tavaly augusztusban Nyisztor Ferenc, Nyírmihálydi polgármestere úgy döntött: a rendszeres szociális segélyre szoruló falubeliek csak akkor kapják meg járandóságukat, ha portájukon van vécé, vagy legalább egy árnyékszék. Nyisztor azért határozott így, mert a faluban hepatitis járvány tört ki, amelyben a polgármester szerint szerepe lehetett annak, hogy sokan - illemhely híján - ott végezték a dolgukat, ahol éppen rájuk jött. Az ügyben Bajnai Gordon, akkori önkormányzati miniszter figyelmeztette a polgármestert, hogy tartsa be a segélyezés szabályait - a faluvezető ennek eleget tett.

A jelenlegi törvények szerint most is elvárható, hogy a segélyezettek az álláskeresésben működjenek együtt lakóhelyük önkormányzatával. Az együttműködés mikéntjét helyi rendelettel kell szabályozni. Ha valaki nem működik együtt az álláskeresésben, akkor kizárható a segélyezésből. A tapasztalatok szerint azonban különösen a kistelepülések önkormányzatai nem szívesen élnek a segélyből való kizárással: ódzkodnak az ezzel járó konfliktusoktól, sok helyütt azt is reménytelennek látják, hogy tíz-húsz éve állás nélkül tengődő felnőtteket viszsza lehet vezetni a munka világába. A nagyvárosokban viszont nem ritka, hogy megvonják valakinek a segélyét, mert az illető nem vesz részt egy foglalkoztatási programban, vagy nem fogadja el a számára ajánlott munkát. Pécsett évente a munkanélküliek nyolc-tíz százaléka veszíti el rendszeres segélyét az említett okokból.

A munkanélküliek vagyoni helyzetük miatt is elveszíthetik segélyjogosultságukat. A törvény szerint a segélyt igénylők hasznosítható ingatlan- és járművagyona nem haladhatja meg az öregségi minimumnyugdíj értékének harmincszorosát. Igaz - több helyről kapott információink szerint - ezt a vagyoni kontrollt általában nem végzik el az önkormányzatok. Komlón viszont a segélyben részesített nyolcszáz család fele tavaly nyáron átesett a vagyonvizsgálaton - ennek alapján 20 famíliát kizártak a segélyezettek köréből. Idén a segélyezettek másik fele is átesik majd a vagyonvizsgálaton, tudtuk meg a baranyai város jegyzőjétől, Vaskó Ernőtől. Mellesleg Komlón 1999-ben rendelet született arról, hogy az autóval rendelkező családoktól megvonják a rendszeres segélyt. Ez - mivel az intézkedést nem kötötték vagyonvizsgálathoz - jogellenes volt.

- Előfordult - tájékoztatott a város polgármestere, Páva Zoltán -, hogy néhányan Mercedesszel gurultak a polgármesteri hivatalhoz a havi apanázsért, és ez dühítette a képviselőket.

Összesen 45 autóstól vonták meg a segélyt - senki sem tett panaszt, ám másfél év múlva visszaszerezték segélyüket az ügyeskedők: járművüket egy segélyre nem jogosult rokon nevére íratták.

Visszatérő jelenség, hogy azok is igénylik a rendszeres szociális segélyt, akik feketemunka révén jövedelemhez jutnak, bevételük meghaladja a nem segélyezettek legális bérét.

A Fejér megyei Kálózon hat éven át valamennyi segélykérő esetében megvizsgálta az önkormányzat szociális bizottsága, hogy van-e az illetőnek feketemunkája. Ha jelentős adózatlan jövedelme volt, akkor nem kapott segélyt. Négy évvel ezelőtt a 2600 lelkes község feladta ezt a gyakorlatot, mivel a település vezetői nem tudták vállalni az ebből adódó konfliktusokat. Weisengruber Imre, Kálóz polgármestere tudósítónknak azt mondta: lehet, hogy nem volt jogszerű a falu korábbi gyakorlata, de igazságosabb volt, mint a jelenlegi. A faluvezető szerint Kálózon a rendszeres segélyt kapók harmada alapvetően feketemunkából él.

Polgármesterektől érdeklődve tudósítóink azt tapasztalták: nem csak a sikeres ügyeskedés okán folyósított segély kelt feszültségeket a településeken, hanem az is, ha a segélyezett a kocsmában herdálja el a pénzt. A kétezer lelkes Murakeresztúron pár éve a képviselő-testület megelégelte, hogy 30-40 segélyezett főként italra és cigarettára költi a támogatást. Úgy döntött: olyan vásárlási utalványt adnak a megbízhatatlan segélyezetteknek, amit a helyi boltban válthattak élelmiszerre.

- Sajnos, nem sokáig működött ez a rendszer - mondta Pavlicz Lajos, a zalai falu polgármestere. - A segélyezettek az utalványért kapott élelmiszert fele áron eladták, a pénz újra kocsmázásra ment el. Ezért aztán felhagytunk az utalványosztással. Igaz, a képviselők azt akarják, vezessük be ismét az utalványt, ezért augusztusban napirendre tűzzük ezt a kérdést.

Több baranyai községben is hasonló okból bukott meg a természetbeni juttatás ügye, mint Murakeresztúron. Tiszaladányban viszont - miként Benkő Ferenc, a 730 lelkes falu polgármestere elmondta - az italozó szülők családját gyakran élelmiszercsomaggal segélyezik, s előfordul, hogy valaki nem pénzt kap, hanem a közműszámláját rendezik a járandóságából. Ha a gyerekeknek orvosságra vagy tápszerre kell a pénz, és a szülőkben nem lehet megbízni, akkor a védőnőt bízzák meg vásárlással. Volt arra is példa, hogy egy ötgyermekes asszony abortuszra kért támogatást - csekken fizették be helyette a műtét árát. (Egyébként a rendszeres szociális segélynek csak a gyermekekre eső részét lehet természetbeni juttatásként kiutalni, a rendkívüli segélynek viszont akár a teljes összege is lehet természetbeni támogatás.)

Sokszor a nyerőgépekbe kerülnek a segélyek. Ezt néhány polgármester úgy akarja megakadályozni, hogy meggyőzi a kocsmárost, és nem enged a helyi ivóba "félkarú rablókat" beállítani. Az ilyen befolyásolás sikere erősen kérdéses. Ivády Gábor, a heves megyei Ivád első embere azért lobbizik, hogy foglalják törvénybe: nyerőgépek csak kaszinókban és játéktermekben működhessenek, kistelepülések kocsmájában semmiképp. Ivády abban bízik, hogy így kevesebb pénzt játszanak el a falvak szegényei.

Nyírmihálydi - a rászorultság szemmel látható
Nyírmihálydi - a rászorultság szemmel látható
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.