Akik ismernek, tudják, hogy én egyébként az utcai tüntetésnek nem okvetlenül vagyok ellene. S magam is támogatnám a nyilvános fellépést a homoszexuálisok kiközösítése, törvényes megkülönböztetése ellen. Szerencsére Európában többé nem találkozhatunk ilyenekkel. A melegekkel szembeni idegenkedés leküzdésére ellenben a harsány, esetenként ordenáré - tavaly kifejezetten sértő - demonstráció a legkevésbé sem alkalmas. Jól tudják ezt a világszerte dívó melegnapi őrjöngés szervezői. Az öntudat ürügyén provokált összeütközések azonban kapóra jönnek a megélhetési melegeknek: lesz megint mi ellen tiltakozniuk. Nem ők az egyetlen kisebbség, amely így jár az ő hivatásos szószólóival.

A minap történtek azonban zárójelbe teszik fenti megjegyzéseimet: normális dolgokról normálisan beszélni Magyarországon most megint nem időszerű. Normális országban vitát gerjesztene, gúnyos vagy megvető fogadtatásban részesülne, szükség esetén a hatóságokkal találná szemközt magát, aki megbotránkoztatja polgártársait. Budapest legszebb sugárútján azonban vita helyett, a rend őreinek szeme láttára ismét a beteges gyűlölködők ragadták magukhoz a kezdeményezést. Ki szabadította ki a palackból ezt a bűzhödt szellemet? És ki fogja oda visszaparancsolni?

Világunkban a nemtelen mocskolódást, az aljas cselekmények kereskedelmi célú bemutatását a szólás szabadsága védi. A doktrinér liberalizmus hívei az ő kifogástalan tizennyolcadik századi elveik közé zárkózva nem veszik észre, hogy a technikai sokszorosítás korában, a mikrofonok és a hangfalak, a televíziós csatornák és a világháló korában a leghatásosabb társadalmi tett a kimondott szó, a tömegesen terjesztett vélemény. A szólás szabadságát korlátozni persze szigorúan tilos. A hangszórók, a műsorszórók és az üzenetközvetítők használatának szabályozása elemi közérdek, és az állam kötelessége volna.

A baj csak az, hogy én ezt az eszközt nem szívesen bocsátanám a mostani magyar kormány rendelkezésére. A kurucinfo, labancinfo és más szennycsatornák útján gyalázkodó söpredék kiléte ugyanis nem titok, s a jogszabályok sem hiányoznak, amelyek alapján egy jogállamban rács mögé kerülhetnének. A Magyarok Nyálai nem titokban freccsentek ellenfeleik képébe: hőstetteiket előre bejelentették, és utólag dicsekedtek vele. Büntetlenségük szaporítja és bátorítja híveik táborát. Aki ezzel a tűzzel játszik, nemcsak az utcai erőszak terjedésében bűnrészes, nemcsak a bántalmazott vagy megfélemlített áldozatok szenvedéséért terheli felelősség, hanem azoknak a nyilas jelmezben parádézó szerencsétlen fiataloknak a megrontásáért is, akiket legsötétebb ösztöneik kiélésére biztat nyilvános fellépéseik zajos sikere.

A rendőrségnek vannak - legyenek is - beépített emberei ebben a díszes társaságban. A televízió ostrománál készült felvételek bizonyítják ezt, magam is tapasztaltam tavaly ősszel az Élőlánc Magyarországért tüntetésén. Valamint azt is, hogy az erőszakos cselekményeket nem az árpádsávos lobogók alatt kitartóan és elkeseredetten tüntető "Kossuth tériek" követték el, hanem egy tőlük elkülönült, a tömegben szervezetten mozgó kisebbség tagjai. Láttam őket a szomszéd utca sarkán a jelenésükre várni. Láttam rossz színpadi sminkkel elmaszkírozott, bőrdzsekis, szeges bakancsos társukat a rendőrökkel tárgyalni. S így van ez a világon mindenütt. Csakhogy más országokban ezek az alvilági kapcsolatok a bűncselekmények megakadályozására szolgálnak. Ennek azonban sem a Magyar Televízió ostrománál, sem a Kossuth téren, sem a melegfelvonulás napján nem láttam semmi jelét.

Úgy látszik, a szélsőséges uszítóktól bemocskolt közterek akadálymentesítése nem áll a kormány érdekében. Okkal gondolom, hogy melegek és "magyarok" jó előre beharangozott összecsapása az Andrássy úti nagycirkuszban kapóra jött Gyurcsány Ferencnek. Hogy is ne! Az idén forró ősz várható, és ami a pesti utcán történik, befolyásolhatja az elégedetlen közvélemény hangulatát, esetleg politikai változások sorsát dönti el. Ilyen helyzetben a legokosabb, amit tehet, ha saját táborát viszi ki az utcára. Csakhogy mivégre? Akik az ő reformpolitikáját még mindig reformpolitikának látják, elférnének egy kéz alatt privatizált, Andrássy úti bérpalota udvarán. A baloldal megosztott. Még egy valamirevaló jobboldali veszedelem se mutatkozik a láthatáron, ami az elbitangolt kormánypárti médiaértelmiséget visszaterelné a közös akolba.

Cui prodest (kinek az érdeke)? A július 5-i gyalázat, az utcai erőszak váratlan fellobbanása kapóra jött a miniszterelnöknek, akinek, mit tesz isten, volt is mindjárt kész terve a helyzet rendezésére. Ne higgyük, hogy a bűnüldöző hatóságokat utasította határozott fellépésre, dehogy! Ellentüntetést hirdetett szeptember elejére, és ott helyben megalakította a Magyar (na és?) Chartát. Egy emberként állt önmaga mögé. A névrokonság egyébként sokat elárul: 1991/92-ben egy Demokratikus Charta hozta össze a szocialista utódpártot a rendszerváltó liberálisokkal, most az újabb chartamozgalomra vár, hogy a szétesett koalíciót helyreállítsa.

Gyurcsány Ferenc tehát nyugodtan mehet nyaralni. Szeptember 6-án, egy évvel a Nagycsaládosok és az Élőlánc által - az állami vagyon kiárusítása ellen - szervezett tiltakozó felvonulás után végre nem az ő politikája ellen fog tüntetni a nép. Ő maga fog tüntetni - a veszedelmes szélsőjobb ellen. Amely, mit tesz isten, mindig a legjobbkor kerül elő. Mert az utcai ribillióval, a Magyar Gárdával agyonijesztgetett szavazótábort még összehozhatja a beléjük sulykolt félelem a közös ellenségtől.

Márpedig hogyha nincs ez a melegnapi botrány, nincs Magyar Charta. Ha nincs Magyar Charta, ki tudja, ki ragadja magához ősszel a kezdeményezést?! Valamit valamiért. Egyébként ha a miniszterelnök komolyan gondolja a helycserét, a tavalyi tüntetés szervezői nevében mondhatom: nincs kifogásunk ellene. A teátrális fordulatokhoz, a populáris rögtönzésekhez ő nálunk úgyis jobban ért. Nekünk viszont van kormányprogramunk. A www.arnyek kormany.net honlapon bárki utánanézhet.

A szerző író

- Úgy látom, a tojás még átfér, de a Molotov-koktélt már gyömöszölni kell!