A helyszíni tudósítások szerint az evakuálás során nagy volt a káosz, a lakók "csak szórványosan, vonakodva indultak el lakásukból", de ők sem a kijelölt helyre, hanem csak a következő utcasarokig nézgelődni, mi több, két embert elő is kellett állítani, mert szembeszálltak a rendőrökkel, mások meg az utcán randalíroztak.

Egy nappal előtte Berlin Wilmersdorf nevű kerületében találtak építőmunkások egy szintén ötszáz kilós világháborús bombát, s itt is ötezer embert kellett azonnali hatállyal kilakoltatni. A berlini beszámolók azonban rendről, fegyelemről szólnak, a rendőrségi szóvivő szerint "az emberek fegyelmezetten vették tudomásul, hogy saját biztonságuk védelme érdekében átmeneti időre el kell hagyniuk lakásukat. Ellenállás nem volt, az érintettek bíztak a hatósági intézkedésekben."

Mint látható, publicisztikai szempontból igen egyszerű a képlet. Amint azt a hihetetlenül magas fokú, kollektív nációismereti kultúránk által eddig is tudtuk, a német ember minden helyzetben fegyelmezett, szó nélkül megy, mint a birka, míg a magyar nem hagyja magát az orránál fogva vezetni, s ha kell, testi épségét sem kímélve akár a bombával is szembeszáll.

Mindez jó marhaság persze, de mondja meg valaki, hogy mi okuk lett volna Angyalföldön az embereknek azonnal és önként racionálisan viselkedni. Elvégre, ahol kritikus helyzetben a magyar hatóság megjelenik, ott már eleve meggörbül a világ gyémánttengelye. Nem arról van szó, hogy ha becsöngetve a lakásunkba, bombát mond a rendőr, akkor annak az ellenkezője az igaz, tehát nincs bomba, nyugodtan maradhatunk a fenekünkön, hanem se ez, se az. A polgárőrök még úgy-ahogy tartották magukat tekintélyileg, ám épp a bomba megtalálásának napján röhögött az internet s eme lap olvasóközönsége is a polgárőrségen, hogy Tiszacsegén mindjárt kettő is van belőle, egy fideszes és egy maszopos, és ezek most 24 órás szolgálatban egymás ellen őrködnek. De jó, legyen: elképzelhető, hogy az ember a hétköznapi tapasztalatai ellenére is elhiszi, amit mondanak neki, sőt szép lassan appercipiálja a tudományos tényt is, hogy márpedig a bomba akár fel is robbanhat, és akkor neki annyi, ebből fakadóan már-már fel is ajánlaná magát, hogy tessék, evakuálják őt a kedvükre, ám ekkor megjelenik a Híradóban Szekeres Imre a maga valójában, személyesen a helyszínen, pár méternyire a bombától, és a lakosságot megnyugtatandó bejelenti, elképzelhető, hogy a bomba hatástalanítása nem lesz kockázatmentes.

Hát nem az a normális reakció, hogy az ember vonakodik?

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa