A Homokhátságon már tehenet is alig látni, nemhogy bivalyt. A mórahalmi bivalyrezervátum megnyitóján is azt találgatták az emberek, mire jó a bivaly. Erős, zsíros tejét régen megitták, vagy sajtot, aludttejet készítettek belőle; igavonó állatként használták; megették a húsát; felhasználták a bőrét. Erős és kitartó állat, bár a nyári melegben lusta - magyarázta egy idősebb helybeli gazda, és elmesélte, hogy hajdan, még a traktor előtti időkben bivalyok vontatták a "tüzes gépet", azaz a gőzzel hajtott cséplőberendezést. Egy alkalommal, amikor egyik tanyából a másikba költözött volna át a cséplőcsapat, a gépet húzó bivalyok megláttak egy vályogvető gödröt. Letértek az útról, és a cséplőgépet maguk után vonszolva dagonyázni kezdtek a pocsolyában. Az elmúlt napokban felavatott mórahalmi bivalyrezervátum lakóinak már nem kell tüzes gépet húzniuk, csak legelni és dagonyázni; no meg eltűrni a turisták kíváncsiskodását.

- Okos állat a bivaly - mondta Csányi László, Mórahalom alpolgármestere. - Mindegyik önálló személyiség.

- Ezt honnan veszi? - kérdeztem tőle.

- Meg tudják különböztetni egymástól az embereket. Aki jól bánik velük, azt megszeretik, aki rosszul, arra megharagszanak. Rám például mindjárt az érkezésük után megorrolt az egyik bivalytehén, mert el akart csatangolni, és orrba vágtam. Azóta folyton méreget, ha meglát. Nem merek neki hátat fordítani: attól tartok, mögém oson, és felöklel.

A mórahalmi bivalyrezervátum megvalósítását az Európai Unió támogatta az Interreg-alapból. Az 50 millió forintos költség 95 százaléka brüsszeli forrás, öt százaléka önerő. Ugyanebből a támogatási alapból a határ túloldalán, Szabadka közelében, a Ludasi-tó mellett is létesült madármegfigyelő kilátó, illetve a Nagyszéksós-tó másik oldalán egy gyurgyalagmegfigyelő kilátó. A nagyszéksósi bivalyokat is meg lehet szemlélni fölülről - méghozzá egy olyan magaslesről, amelyre kerekes székkel is föl lehet jutni.

A bivalyrezervátum ötlete a Kiskunsági Nemzeti Park szakembereitől származik. A Homokhátság elsivatagosodásának megakadályozását az szolgálja a legjobban, ha a télen és tavasszal lehullott csapadékot nem vezetik el a csatornákban, hanem visszatartják, ameddig csak lehet. A Nagyszéksós-tóból sem folyik el ezután a víz. Dobi László, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője hangsúlyozta: a vízügy partner abban, hogy megőrizzék a csapadékvizet, és fenntartsák a vizes élőhelyeket.

A Nagyszéksós-tó valaha nyílt vízfelület volt; amikor a sekélyebb részei kiszáradtak, akkor a talaj felszínén kicsapódott a fehér sziksó - a helyi nyelvjárásban ezt ejtik széksónak. Később azonban a víz lecsapolása miatt mindenütt elszaporodott a nád és a sás, a sós felszín "elédesedett", és egy funkciótlan, semmire sem használható, dzsuvás terület keletkezett. A betelepített bivalyok - egyelőre 15 anyaállat és 30 növendék - azzal, hogy legelik a nádat, tapossák a medret, néhány év alatt visszaállítják az eredeti, természetes állapotokat.

Mind Vajna Tamásné, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója, mind Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere azt hangsúlyozta megnyitóbeszédében: az emberiség hajlamos arra, hogy a saját, rövid távú céljai érdekében túl sok erőforrást vonjon el a természettől. Így megbomlik az egyensúly, s ez hosszú távon már nemcsak a gazdaságot, hanem az emberiség fizikai túlélését is veszélyeztetheti. Az, amit a bivalyok majd elvégeznek a természeti környezet regenerációjában, gépekkel is elvégezhető, de átmeneti eredménnyel. A Nagyszéksós-tó esetében a költségek több tízmillió forintban fejezhetők ki - de az eredmény nem fenntartható. A bivalytelep viszont önmagában egy fenntartható természetvédelmi rendszer motorja lehet. Ugyanakkor a természeti környezetből kiszakadt városi emberek sokaságának szemléltető példa és látványosság.

Joó Balázs mórahalmi plébános megszentelte az ünneplő közönséget és a bivalyokat. Imával kérte, hogy az egek ura a jövőben tartsa rajta vigyázó szemét a nagyszéksósi bivalyistállón. Az avatóünnepségen a műsort a Zöld Közösségi Ház és Erdei Iskola táborlakói adták. Ez az intézmény is az Európai Unió pénzén létesült, és már több mint ötezer vendégéjszakát töltöttek falai közt a természetbarát fiatalok. Most éppen egy afrikai kultúrát is oktató tábor működik a falai közt; lakói afrikai dalokat adtak elő az avatáson. A kísérő dobpergésre, mintha valami régről ismert hangot hallanának, kíváncsian elősereglettek a tóból a bivalyok, így az összes operatőr kiváló vágóképeket készíthetett.

Dobpergésre jöttek elő az állatok a tóból