Igaz, az viszont egy igazán jól sikerült bulihoz hasonlított. Az angol énekes már legújabb, System című albuma megjelenésekor is azt nyilatkozta, szeretett volna visszatérni a táncolható zenékhez, és a mostani koncert elején is arra kérte a közönséget: énekeljenek, táncoljanak, mert azt szeretné, ha ez az este nem az ő show-ja lenne, hanem közös produkció. A maga részéről ezért mindent meg is tett: végig kommunikált a rajongókkal, lelkesen ízlelgette és építette be számaiba a magyar szerelem szót, és az összes számot (kivéve a klaszszikus balladát, a Kiss From a Rose-t) diszkóalapritmusra énekelte el. Ezt biztosan nagyon élvezték azok, akik valóban táncolni, bulizni szerettek volna, de aki azért jött, hogy Seal igényes, sokszínűen hangszerelt dalait élőben (egyik korábbi lemezéből kiindulva akár akusztikus formában) hallgassa meg, az bizony csalódott. Nem beszélve arról, hogy a diszkóritmus elnyomta a három, egyébként biztosan remek zenészt a színpadon: a keverőpult közelében ugyan néha lehetett hallani, hogy játszanak, de máshol egyáltalán nem.

A hangulat ettől függetlenül fergeteges volt, és szerencsére ezúttal a küzdőtérre helyezett székek sem akadályozták a koncert élvezetét, mint három éve az Arénában. Így aztán a többnyire fiatalokból és középkorúakból álló, meglehetősen konszolidált közönség tagjai nyugodtan tapsolhattak, éljenezhettek, énekelhettek Seallel - kivéve, amikor egy jó fél percen át kitartott hangot akart megismételtetni velük, az ugyanis meghaladta a többség képességeit. Nem úgy Sealét, aki többször is bebizonyította, valóban remek hangja van, és nem véletlenül lett ennyire népszerű. Rajongói lelkesedését pedig csak fokozta kicsit esetlen, épp ezért hiteles színpadi mozgása, közvetlensége, a zenészeinek kedves bemutatása - ezek megmutatták, hogy nem a popiparból élő világsztár, hanem énekes, aki imádja a zenét és a szórakoztatást.

Az angol énekes bebizonyította, hogy imádja a zenét és a szórakoztatást